Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi nulla meg tizenöt? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!

A roman orthodox ismeroseim itt Erdelyben fejet hajtanak a kereszt vetes elott s utan. Van-e ennek jelentosege, a gorog katolikusoknak kell-e?

Koszonom valaszat, atya!
Érdekes különbség ez az orosz és görög szokás között. Szláv területeken előbb vetnek keresztet és utána hajolnak meg, a görögöknél előbb hajlanak meg s utána vetnek keresztet. Magyarországon mi ezt a gyakorlatot követjük. Ugyanakkor vannak görögkatolikusok, nyilván szláv területen, pl. Ukrajnában, ahol előbb vetnek keresztet és utána hajolnak meg. Tehát nem sajátosan görögkatolikus vonás. Nincs is igazán jelentősége, a szokás alakította így.
Kedves lelkiatya!

Honnan lehet megtudni, mi Romzsa Tódor tropárja?
Romzsa Tódor fölszentelt vértanú tropárja Ungváron készült el. Íme, a magyar fordítása, mely előszor 2007-ben jelent meg a Szertartási Utasításban.

Az apostolok jámborságának útját követve, * ó, Teodor fölszentelt vértanú, * mint jó pásztor, Krisztus nyáját őrizve lelkedet adtad. * Az istentelenektől megölettél, ó boldog, * és sebektől felékesítve az örökkétartó örömbe jutottál, ó hosszantűrő. * Isten Bárányától a dicsőség koronáját elnyerted, * akit imádj, hogy üdvözítse lelkünket.
Kedves Lelkiatya! Egyik válaszában az elváltakat is megemlíti. Az eddigi tapasztalataim alapján a GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ ENGEDÉLYEZI A VÁLÁST. Persze szavakban nem, ne MINDENKIT elválaszt, az egyház jogászai mindig találnak kibúvót, olyan okot, amely miatt a házasságkötés érvénytelen. Az egyházi intézmények dolgozói (Nyíregyházán, Dorogon) között is szép számmal vannak elváltak, az ő szájukból, és az - aktív cinkossága miatt - a görög katolikus egyház szájából/írásaiból NEM HITELES a házasságot holtig tartó szentségként emlegetni. Nem volna egyszerűbb kimondani, hogy igenis, egyházunkban engedélyezik a válást?!
Az egyházi bíróság a látszólag érvényesen adott házassági beleegyezés körülményeit tényszerűen megvizsgálva, bizonyítékokon alapuló jogi és ténybeli érvelés alapján, egy legalább két fórumon egybehangzóan megfogalmazott ítéletben mondja ki a házasság érvénytelenségének tényét. Egyházmegyénkben az elmúlt esztendőben mindössze 11 ilyen egyházjogi per folyt, ebből 5 az előző évből húzódott át. Ez elenyészően kevés a megkötött több ezer esküvőhöz képest.
A válás szelleme, sajnos, mai világunkban mindnyájunkra hat. Emiatt sokkal több házasság bomlik szét, noha azok megfelelő szemlélettel, s persze, sok áldozattal, alázattal és imával megmenthetők volnának. Hogyne hirdetnénk a holtig tartó hűséget, hogy ezzel is segítsük a házasság nehéz küzdelmeit vívó híveinknek.
Kedves Lelkiatya!
Most több embert érintő problémáról írok, ez pedig nem más, mint az un. "világvége-tudat". Nem tudom másképp érzekeltetni, mint, hogy az a helyzet, hogy a környezetemben (egyetemi csoporttársaim, templomi közösség-ha lehet annak nevezni-szomszédaim stb.) szinte mindenki hisz abban, hogy 2011-ben v. 12-ben kitör a harmadik világháború+természeti csapások érik az emberiséget, jön Armageddon a jó és a rossz végső küzdelme, tehát már nem sok van nekünk hátra, pedig fiatalok vagyunk. Belegondolni is szörnyű! A lelkiatyámnak se mertem eddig beszélni róla (ő távoltartja magát az ezoterikus dolgoktól, de még a "látomásos" emberektől is, ő nem fél semmitől és bízik abban, hogy a mennyországba kerül), hogy több mint 2 éve felvettem a neten a kapcsolatot egy jóssal, a jóslatait elküldtem néhány barátomnak is, akik szintén megijedtek, de bíznak az ellenkezőjében! A jóslat lényege a következő: 2011-ben kitör a III. világháború, ami egyben atomháború lesz (pontos forgatókönyvet ír a jós a neten pl. ki kit támad meg, mely országok tűnnek el a föld színéről stb.) valamint azt is írta, hogy 2007 nyarán világgazdasági válság fog kezdődni, ami a nyitánya a háborúnak. (Megjegyzés: itt egy évet tévedett, mert 2008 nyarán kezdődött a válság. A jóslatot én előszőr 2006-ban olvastam és lesni kezdtem, hogy mi válik valóra belőle.) A lényeg, hogy jós állítólag Istentől kapta a sugallatokat és azt a feladatot, hogy az embereket figyelmeztesse a következő veszélyre és a világ politikusainak küldjön levelet a világbéke fontosságáról s ezt kezdje az egyházakkal. A Jós a Vatikánnal kezdte.De állítólag-ez is benne volt a sugallatban-hogy senki sem fog hallgatni rá. Ezt a jóslatot még el lehet hesegetni, mert sok ilyen volt eddig -mondhatnánk, de itt van a sok Mária-jelenés Fatima után Garabandal (ahol az 1960-as években szintén ilyen szürnyű figyelmeztetés állt az emberek pusztulásáról), most meg Medjugorje, Szőkefalva és Vassula-még lehetne folytatni a sort. A helyzet az, hogy a nem hívő egyetemi csoporttársaimnak is "világvége" tudata van, ők is úgy érzik, hogy talán az idén nyáron utaznak utoljára és találkoznak a barátaikkal szintén utoljára. Egyesek a mexikói maja-naptárra hivatkoznak, mely 2012-ben ér véget.
Nekem is rossz előérzeteim vannak és nem tudom, hogy mit tegyek. Tele vagyok szorongással és mély félelemmel, nem akarok 1-másfél év mulva meghalni és esetleg a pokolban végezni. Elhiszem, hogy Isten büntetni akarja az emberiséget, hogy mielőbb térjenek meg jó útra és legyen hitük, éljenek aszerint. A keresztanyám már odáig ment, hogy ne olvassuk az Ószövetséget, mert ott egy bosszúálló és állandóan haragvó büntető Isten van jelen, míg Isten valóban a határtalan szeretet. Keresztanyám lelkiatyja szerint is felesleges olvasni az Ószövetséget és most úgy néz ki, hogy szinte az egész családomon végigvonul afféle Ószövetség-fóbia. Ezt látom a szüleim testvéreinél is! Mi a véleménye erről? Nagyon félek és egyre rosszabbul érzem magam, szinte nem múlik el nap, hogy ne gondoljak arra, hogy már milyen közel vannak az utolsó idők. Vajon miért ekkor kellett megszületnem? Hogyan nyerhetek lelki béket, honnan tudom, hogy jó uton járok és Isten elfogad? Úgy érzem, hogy a lelkiatyám egy ritka szent ember, én meg nagyon távol vagyok tőle és nem tudom Krisztust úgy követni, ahogy kellene. Túlzottan ragaszkodom e világ dolgaihoz, szeretem a művészeteket, az irodalmat és a színházat, zenét, táncot, szórakozást, vajon ez baj lenne? Válaszát előre is köszönöm! M
Hogyan nyugtassam meg, kedves M.?
Ugyanis nincs mitől félnie, egyáltalán! Krisztus Urunk világosan megmondta: Nem tudjátok sem a napot, sem az órát (Mt 25,13). Aki effélét jósolgat, az sarlatán. Ötleteket gyártani, persze lehet, és hogy hitelesebbnek tűnjön, isteni eredetű üzenetként közli. De nincs is értelme ezeknek a látszólagos üzeneteknek. Ha holnap halunk meg, vagy 20-30 év múlva, akkor is ugyanúgy kell élnünk minden napot: Krisztushoz hűen és természetesen nagyon boldogan. Amiről írt, művészetek, irodalom, színház, zene, tánc mind nagyszerű alkotásai az emberi léleknek, és amennyiben Isten dicsőségét szolgálják - ha igazi és nem ál értékek, akkor bizonyosan! - akkor nem csak szabad velük foglalkoznunk, de kell is, hogy éljünk velük. Ha jó lélekkel táncol vagy zenét hallgat, és megtudja, hogy egy órán belül meg kell halnia, akkor folytassa nyugodtan hálaadással a táncot vagy a zenehallgatást.
A diáktársai között is hamarosan el fog halványulni ez a világvége-érzet. Lehet, hogy akár még néhány évig is eltart, aztán huss, el is felejtik. Lehet, hogy valóban hamarosan eljön Krisztus. Talán már ezt a válaszomat sem fogja tudni olvasni. De az is lehet, hogy még ezer vagy tízezer év van hátra. Ezt teljesen Őrá kell bízni. Ha találgatni próbálom a napot, ez azt jelenti, nem bízom Benne.
Az viszont még súlyosabb tévedés,ha valaki nem olvassa az Ószövetséget. Isten mindig ugyanaz. Az Ószövetségben éppenúgy föl lehet ismerni az irgalmas és emberszerető Istent, ha erre nyitott lélekkel olvassuk.
Azt is igen rosszul tette - bocsásson meg! -, hogy valami, magát jósnak kiadó személlyel fölvette a kapcsolatot. A tőle származó badar gondolatok zavarják meg az Ön gondolatait is. Ezeket hamar ki kellene törölnie az emlékéből de a számítógépéről is.
Lelki békét akkor nyer, ha Istenre figyel, keresi és szereti Őt. A szeretet elűzi a félelmet (1Jn 4,18). Keresd a békét és járj a nyomába! (Zsolt 34,15). De akár az egész 34. zsoltárt is végigolvashatja. És még számtalan zsoltárt és egyéb ó- és újszövetségi helyet. Meglátja, mennyire irgalmas és emberszerető a mi Istenünk.
Bizánci liturgiánk, bár említi olykor Krisztus félelmetes ítélőszékét, amelyen majd jó feleletet kell adnunk, de minden szertartásunk az "irgalmas és emberszerető" áldásával zárul. Szeresse az Urat, aki maga a Szeretet, és igyekezzék minden nap Hozzá hűen élni és cselekedni.
Kedves Lelkiatya!

Döbbenten olvastam egyik válaszában, hogy aki elvált az nem járulhat a szentségekhez. A férjem évekkel ezelőtt elhagyott. Én azóta még többet járok templomba, gyakorlom vallásomat, imátkozom és áldozni is járok. Ez adott erőt elviselni a nehézsgeket. Minél több bánat ért, annál többet imátkoztam.Azért mert elhagytak nekem tilos az áldozás? Talán ha meghalok nem temet el a pap sem? Azt sem tudom, hogy igazából még mihez nincs jogom. Ezek szerint az egyháztól kitaszitottnak, fölöslegesnek kell éreznem magam? Lehet, hogy temlomba mehetek, de csak egy pup vagyok az anyaszentegyház nyakán? Azt hittem Isten mindenkié aki keresi Őt.
Válófélben levő asszony
Kedves Asszonyom!
Bocsásson meg, talán nem elég világosan fogalmaztam. Igaz, épp azt próbáltam hangsúlyozni, hogy az Egyház ott áll mindenki mellett, senkit nem hagy, nem taszít el, együttérez a legsúlyosabb szenvedőkkel is. Nem is lehet másként, hiszen az Egyház Krisztus titkozatos teste, az Egyházon keresztül mindenki Krisztust kapja, az Ő végtelen irgalmát és szeretetét tapasztalhatja. (Sajnos igaz, hogy sok esetben éppen mi, emberek akadályozzuk azt, hogy Krisztusnak ez a végtelen szeretete mindenkihez elérhessen.)
Valójában az újraházasodottak számára áll leküzdhetetlennek tűnő akadályként a szentáldozásban való részesülés. Egyszerűen arról van szó, hogy ha valaki olyan házastársi kötelékben él, amelyet nem áldott meg az Egyház (nem kötöttek egyházi házasságot), akkor a köztük lévő házastársi kapcsolat "áldatlan", bűnös kapcsolat - bármilyen szépnek és kiegyensúlyozottnak tűnik, talán gyermekek sokasága is származik belőle. Ilyen esetben egy férfi és egy nő egyházi házasság nélkül él házastársi kapcsolatban. Ha meggyónnak, nem lehet őket feloldozni, hiszen nem ígérhetik meg, hogy nem élnek házastársi életet, ha már egyszer egy háztartásban vannak. Ez az az eset, amelyben az Egyház próbál ugyan segíteni, de nem rúghatja föl az isteni törvényt, nem engedheti szentséghez az illetőt.
Ha jól értem, az Ön esetében nincsen akadálya annak, hogy szentségekhez járuljon, a gyóntató pap tanácsaira kell hagyatkoznia. Természetesen nagyon jól látja, hogy Isten mindenkié és Ő senkit nem taszít el.
Kedves Lelkiatya
A multban nem igazan eltem ugy mint egy igaz kereszteny ember es megvalom oszinte szivvel hogy sok csalodast okoztam mindenkinek,mert megloptam azt aki adot nekem megcsaltam azt aki szeretet engem elhagyatm egyetlen gyermekem de megis hittem.Sajnos abban az idoben sok alkoholt fogyasztotam de Isten elott ezzel nem akarok mentegetozni mert bunos vagyok.Most egeszen mas ember lettem.
Megtalatam azt ami eddig hianyzott az Isten utani vagyodast a szeretetet,de ugy erzem Istn megsem bocsajtott meg nekem.Minden alkalomal megvalom buneimet Isten elot es imadkozom bocsanatertde valami megis hianyzik.Lelkileg oszevagyok torve mikor mindenap bajokal es gondokkal kuszkodom es neha arra kerem a joistent hogy elvegye eletem mert erzem sokszor hogy nem birom es hogy o elhagyot es az egesz eletem csak szenvedes lesz.Elnezem egyesek mosolyogva mennek dolgozni reggel es ugy is fekszenek le este.Nem irigylem oket de miert nem lehet nekem is ilyen az eletem? Meg mit tehetnek?Konyorgok segitsen nekem! Mely tisztelettel, Laszlo.
Kedves László!
Mindenek előtt legyen nagy hála a szívében. Az, hogy "megtalálta azt, ami eddig hiányzott, az Isten utáni vágyódást", ez óriási ajándék. Mindannak ellenére, hogy korábbi élete nem erre késztette, nem ezt segítette volna. De a jóságos Isten megkönyörült Magán, és megajándékozta ezzel a tiszta vágyódással. Ez világos jele, hogy nem hagyta el, nem fordult el Öntől még a legsötétebb bűnök közepette sem. Már csak ezért is hálásnak kell lennie egész további élete során.
Fontos, hogy a bűneit ne csak csöndes magányában tárja Isten elé, hanem gyónja meg valamelyik papnak. Ezáltal nem csak a bűneitől szabadul meg, de újra bekapcsolódik Krisztus titokzatos testébe, a közösségbe, az Egyházba, amelyből korábbi bűnei miatt kiszakította magát. Az Istennel való kapcsolatunk sohasem magánügy, csak közösségben élhetjük meg. Istenhez tartozásunk közösséghez tartozás. Elsősorban a Szentháromságos közösséghez, de éppen így Krisztus Testének, az Egyháznak közösségéhez.
Ezzel a lépéssel közvetlen emberi és személyes kapcsolatba kerül egy lelki atyával, aki pedig tovább tudja majd segíteni.
Hiszen a Krisztussal való életünk is küzdelmes élet, sőt, még nehezebb, fájdalmasabb és küzdelmesebb, mint azoké, akik csak a felszínen, csak a mának élnek. A keresztény élet nem óv meg a mindennapi bajoktól, gondoktól. Ezek éppenúgy megmaradnak, viszont hallatlan és legyőzhetetlen erőt kapunk azzal, hogy immár Krisztus velünk van. Pontosabban szólva az a látás fedi föl ezt az erőt, amellyel fölfedezzük, hogy Krisztus állandóan velünk van.
Isten megbocsátott Önnek, csak még Ön nem tudott megbocsátani saját magának. Higgye el, Isten irgalma nagyobb, mint az Ön bűne. Ha megbánta bűnét és fölfedte valamelyik lelki atyának, akkor nem kell tovább hordoznia még a lelkiismeretfurdalást sem. Hitünkhöz ez is hozzátartozik, hogy bízunk az Isten végtelen és teremtő erejű irgalmában.
Segítse az Úr további lépéseiben!
azt szeretném megkérdezni az atyától hogy a nyíregyházi hittudományi föiskolán mikor lesz a felvételi
A Hittudományi Főiskolán a nappali tagozatra jelentkezett hallgatóknak a
felvételi június 28-án lesz, ekkor írják meg az írásbeli felvételit. A
szemináriumba jelentkezett hallgatók ezek után és ennek függvényében
folytatják a felvételit, mely 30-ig tart. Az un. civil hallgatók még aznap
(28-án) szóbeli meghallgatáson vesznek részt. A levelező tagozatra
jelentkezett hallgatók (katekéta, kántor szak, MA kiegészítő) felvételije
június 26-án lesz.
Mindez azokra érvényes, akik már beadták a jelentkezésüket. Akik pedig még nem jelentkeztek, de szeptembertől szeretnének a Hittudományi Főiskola bármely szakán tanulni, azok számára pótfelvételit hirdetnek majd.
Kedves atya, én egy fiatal srác vagyok...és azért bátorkodom itt írni és beszélni a problémámról, mert ugy mond anonim maradok. Küszködöm egy bünnel, ami sajnos már elég régóta rám ült, konkrétan az önkielégités bűnével...és ez a küszködés már legalább 5 éve tart. Kipróbáltam már mindent imádságot és mindenféle mozgást, hogy lefárasszam magam, de a Kísértő mindig megtalálja az alkalmas időt és módot..Mit tegyek atya? Félek, hogy ez később esetleg a házas életemre is kihatna...jól gondolom?
Várom mihamarabbi válaszát, egy kereső és küszködő fiatal.
Kedves Barátom!
Nagy küzdelem ez, ne adja föl! Ha sok éve küszködik vele, akkor bizonyosan észrevette, hogy a dolog mégis időszakos, nem mindig egyforma erősségű. Nyilván van ennek sok fiziológiai és lélektani eleme, külső és belső összetevője. Orvosok és pszichológusok sokat tudnának erről magyarázni.
A tisztaságért küzdeni kell akkor is, ha van már kiválasztott társ, akkor is, ha még, vagy éppen most nincs.
Az egyik fontos elem ebben a küzdelemben, hogy ha elbukott, azt hamarosan szégyenkezés nélkül meg kell gyónni, nem szabad rejtegetni a bűnt. Legjobb, ha mindig ugyanannak a lelkiatyának gyónja, aki közvetlen tanácsaival is tudhat segíteni a küzdelemben.
Szentgyónás után Istenbe kapaszkodva szilárd elhatározást kell tenni. Sok esetben úgy segít meg a Jóisten, ahogy nem is gondoljuk.
Természetesen, ha gyakori cselekedetté rögzült, akkor sokkal nehezebb kilábalni belőle. De lehetséges! Ha nem adja föl a küzdelmet, az idő Önnek dolgozik. Hisz nem hiábavaló egyetlen törekvésünk, jószándékú tettünk sem, függetlenül a közvetlen eredményétől.
Ha egyszer is sikerült fölülkerekedni a kísértésen, az már eredmény, adjon hálát érte, s nekilendül a következőnek. Minden egyes kicsi győzelem közelebb visz, még ha netán mégis jön utána bukás.
Szent Ferenc az ilyen kísértés idején a hideg hóba vagy a tüskés bokrok közé vetette magát. Ennek szelidítettebb változata a kemény torna. Általában a futás a legmegfelelőbb erre. Ha épp nem megoldható, akkor másfajta erős és fárasztó testmozgás vagy hideg zuhany. Egyébként is érdemes keményen tartani a testet, mint egy szilaj csikót, hogy ha használni akarjuk bármire is, akkor engedelmeskedjék.
Fontos eszköz még, bár még nehezebben kezelhető, a figyelem elterelése. Persze nem úgy, hogy görcsösen másra akar gondolni az ember, mert az hasztalan erőfeszítés. De könyvvel, filmmel, egy barát fölhívásával, vagy ehhez hasonlókkal lehetséges.
Távolabbi eszköz még, hogy tudatosan távoltartsa magától az érzékiségre ingerlő dolgokat, filmet, képet, látványt.
Higgyel el, kedves Barátom, Istennek tetsző az Ön küzdelme, és ha kitart, meg is lesz a szép eredménye.
Kedves Lelkiatya!

Nem tudok egyetérteni azzal, ahogy a lombik programról beszélnek. Hosszu évekkel ezelőtt részt vettem mesterséges megtermékenyitésen.Nem volt lefagyasztásról szó sem. Sajnos többszöri próbálkozás ellenére 6 év alatt sem sikerült. Akkor jelentkeztünk a lombik programra.Egy évet kellett várni, mert olyan hosszu volt a várólista. Mire ránk került a sor, addigra megszületett az első gyermekünk természetes módon. Egy asszony mindent megtesz, ha szeretne egy gyermeket és sajnos akkor is ha nem. A mesterséges, és a lombik fogantatás
eredményessége is az Úrtól függ, Ő dönti el, hogy adja e azt a gyermeket vagy nem, hiába az orvostudomány és a lombik is. Könnyü azoknak tiltakozni akiknek van gyermekük, vagy éppen hivatásuk miatt nem lehet nekik. Miért fosztanák meg a párokat attól, hogy ők is boldog szülők lehessenek? És mindezt Isten nevében? A lehetőség is Isten adománya. Szerintem ez csak emberi érzéketlenség a másik ember iránt ráadásul még lelkifurdalást is okoznak nekik. Szerintem az Úrra kellene bizni és nem a nevében itélkezni.
egy 3 gyermekes keresztény anyuka
Kedves 3 Gyermekes Édesanya!
Ha jól értem, Ön is próbálkozott a lombik-programmal, de az sikertelen lett, és a gyermeke végül természetes módon fogant meg. Hála legyen a Teremtőnek! Tudja, van, amit Istenre kell bíznunk, és nem szabad a saját kezünkbe vennünk. Higgye el a katolikus egyház egyáltalán nem érzéketlen a szenvedők, a bajbajutottak iránt. Épp ellenkezőleg, 2000 éves története során és mai is számtalan példáját adta, hogy együtt szenved nem csak a betegekkel, éhezőkkel, hajléktalanokkal, de az elváltakkal is, akik nem járulhatnak szentségekhez, a gyermektelen édesanyákkal is, házassági tisztaságért égő hiányban szenvedő fiatalokkal is, és még sorolhatnánk. A szülőt nem lehet vádolni érzéketlenséggel, ha nem hagyja, hogy a gyermeke tortával vagy csokival kezdje az ebédet. Van, amit a szülő jobban tud, mint a gyermek, van, amit az egyház vezetése jobban tud, mint a rábízottak. A válaszomban a katolikus egyház álláspontját ismertettem, amely világosan tanítja, hogy a lombik-program mai gyakorlata ellenkezik az élet, az ember és a Teremtő tiszteletével. A Mindenható és az Ő szeretete hatalmasabb mindnyájunk gondolkodásánál, érdemes tehát Őrá hagyatkozni. Mint ahogyan ezt az Ön életében is megmutatta.
Ide írhatja a kérdését...El vagyok keseredve és nem értem, hogy miért nem válaszolt az előbb a kérdésemre, amit pár napja írtam az ének és Liturgia problémáról. Talán túl személyes? Vagy egy kivülálló véleményét nem veszik figyelembe? (Nem tudom, hogy ki irogatja itt a válaszokat, csak sejtéseim vannak, de nagyon úgy néz ki, hogy vegyes, nem egyenletes válaszok születnek) A református testvéreinknél a hívek igenis dönthetnek arról, hogy melyik lelkész kerüljön hozzájuk a parókiára és a kántorról ne is beszélve.) A katolikusoknál (görögöt és rómait) beleértve mindenki csak "bólogató jános" és rátarti, merev. Elment már az egész kedvem ettől az egyháztól és erősen latolgatom az ortodoxiára való áttérést.
Kedves Testvérem!
Kérem, bocsásson meg, hogy nem tudtam idejében választ adni a kérdésére. Higgye el, iparkodom, de nem mindig sikerül helyesen megfelelnem. Ilyenkor mindig kérem a Szentlelket, hogy a magam hiányosságait Ő pótolja. S mint minden lelkibeszélgetés idején, itt is imádkozni szoktam az ezen fórumon hozzám fordulókért.
Nagy alázatot követel tőlünk, katolikusoktól, hogy hierarchiában, azaz "szent rendben" élünk. Ez így van, egyébként, ortodox testvéreinknél is. Sokszor, persze, nem könnyű megélni ezt az alázatot, de ha jó lélekkel törekszünk rá, akkor segít előre jutni az Isten iránti engedelmességben is. A mai, túlhajszolt demokrácia uralkodó szemléletében még nehezebb megérteni és helyesen megélni ezt az alázatot és engedelmességet. Márpedig az Istennel való kapcsolatunkban ez alapvető magatartás. Persze, ha valaki visszaél ezzel, az súlyos bűnt követ el, hisz azt fordítja visszájára, ami a legszentebb.
Szeretettel tanácsolom, ne is latolgassa a katolikus egyház elhagyását. Ha bármilyen területen bűnt, gyengeséget lát a papok között, kérem, imádkozzék értünk, és inkább próbáljon erősíteni bennünket. Köszönöm.
Tisztelt Lelkiatya!

Arról szertnék kérdezni hogy hol válnak el azok az élvezeti cikkek amiket nem tilt az egyház, gondolok itt arra hogy alkohol és kávét fogyasztani nem tilos! Viszont cigizni tilos mivel vét az 5. parancsolat ellen! Vannak olyan füstölők amik különböző növényekből készültek és belélegezve könyeb relaxálni megnyugtat, ezek legálisan vásárlohatóak kábítószernek nem minősül! Hogy áll az egyház az ilyenekhez?

Válaszát előre is köszönöm!
Roppant veszélyes dolog, ha az ember a határokat firtatja az erkölcsi dolgokban. EGyszerűen kerülni kell a káros dolgokat. Az alkohol és a kávé nem minden körülmények között káros. Főként a mennyiségétől függ de a fogyasztó egészségi állapotától is. A cigaretta minden körülmények között káros az egészségre. Noha ez is legálisan vásárolható, tehát ez nem lehet irányadó.
Az Ön által említett füstölőket nem ismerem, de mindenképp óva intem a használatuktól. Alighanem inkább bódító hatásúak, mint testet vagy lelket építők. A test pihentetésére a legegyszerűbb gyakorlati módszereket javaslom, a lélek pihentetésére pedig az imádságot.
Kedves Lelkiatya !
Amióta új püspöke van az egyházmegyénknek, radikális változások mentek végbe a liturgikus öltözetekben, és liturgiánk végzésében! Egyházunk katolikus , miért kell ennyire keletiesnek lenni ! Keresztes püspök atya idején büszke voltam arra, hogy liturgiánk igenis keleti mégis a latin egyházhoz közeli.
Ortodox hosszúságú liturgiánk elriasztják híveinket, és elpártolnak a latin misékre! A hívekhez kellene alkalmazkodni és nem fordítva !
Miért kell ennyire el keletiesíteni egyházunkat?
Véleményem szerint Ön most is büszke lehet arra, hogy a liturgiánk keleti, mégis közel áll a latin szertartású egyházhoz. Persze, pontosabb úgy mondani, hogy a katolikus anyaszentegyházhoz, hiszen, ez sokkal fontosabb. Vértanúink a katolikus egyházhoz tartozásért adták életüket, nem a latin szertartásért. Ez a katolikus egyház pedig ma kifejezetten késztet és buzdít bennünket, hogy keressük a közeledést az ortodox testvéreink felé, keressük a közös gyökereinket. Csak így lehetünk híd kelet és nyugat között.
Tudomásom szerint hamarosan megjelenik magyar nyelven a római Keleti Kongregáció által kiadott Liturgikus Intstrukció, amely részletesen foglalkozik ezzel. Mindenesetre fontos a fejlődés ebbe az irányba, különben hitelét veszti a "görög"-"katolikussságunk".
A liturgiánk végzésében nem látok radikális változtatást, még kevésbé a liturgikus öltözetekben. Amennyire tudom, az elmúlt két esztendőben nem is jelent meg új liturgikus rendelkezés.
Hogy mostanában hosszabbak a püspöki liturgiák, ez egyeseknek tetszik, egyeseknek nem. Nehéz volna mindegyükhöz alkalmazkodni. Inkább szeretve tanítani kell a híveket, mintsem igényeikhez alkalmazkodni. Viszont javaslom majd a kedves honlapszerkesztőknek, hogy indítsanak erről a fontos kérdésről egy beszélgetést, hogy bárki hozzászólhasson.
Ide írhatja a kérdését...Kedves Lelkiatya! Új kántor érkezett a templomunkba, aki frissen végezte a kántorképzőt és a Zeneakadémiát. Nagyon szép hangja van, faluról hozott sok szép görög éneket, DE egy baj van vele: nincs közösségben a hívekkel és nem nagyon törekszik rá. Ellentétben az előző kántorral, ő nem a karzaton énekel(időnként másokkal együtt), hanem lent az amvontól jobbra áll, úgy ahogy az ortodoxoknál szokás. A templom építészetileg úgy van kialakítva-régen római templom volt-, hogy oldalt alig van hely, különböző barokk oltárok elfoglalják és az akusztikája is csak a karzatról érvényesül. A régi, öreg kántor az első sorban ül a hívek között és próbál besegíteni az énekbe, azt mondta, hogy most a "papság az orosz ortodoxiához akar igazodni" és most ez az előírás, hogy a kántor álljon jobb oldalt (ha az oltárral szemben állunk, úgy értem) és úgy vezesse az éneket. Szerinte mi magyarok mindig igazodtunk valakihez az elmúlt évtizedekben, ebből elég volt, ideje lenne saját dolgokat kidolgozni. Itt több probléma is van: nem lehet rendesen követni az új kántor énekét, a híveknek mindössze csak a 3-4%-a tud bekapcsolódni aktívan a Liturgiába. Sajnos pár hete-amióta ezek az újítások történtek-a hittanostársaim és én nem tudjuk úgy átélni a Liturgiát, az új kántor-amint már mondtam-szépen énekel, de nem éli át, mozdulatai is gépiesek. Szólni nem lehet hozzá, beszélgetni sem lehet vele, a Liturgia után eltűnik mint a kámfor. Én több évig éltem kint Oroszországban, jártam rendszeresen ortodox templomba és volt egy orosz lelkiatyám is. Tudom, hogy ők, hogy "csinálják", s azt is, hogy ez többé-kevésbé vidékenként változik. Ott-ahová jártam-mindkét oldalon állt 1-1 kórus, egyik oldalon a férfiak, a másikon a nők. Az énekbe a hívek is "telitorokkal" bekapcsolódtak és attól tartok, hogy olyan mély lelki-liturgikus élményem már nem lesz többet, mint ami akkor volt. Ott szárnyalt a lelkem, szinte röpült! Most meg mi van? Évről-évre egyre rosszabb, ami a templomunkkal történik. Azt nem értem, hogy miért nem kérdezik meg a híveket az énekekről, s arról is, hogy mely papokhoz ragaszkodnának. Évekig nálunk szolgált két olyan pap, akikkel szinte mindenkinek jó volt a kapcsolata. Az egyik különösen (ha szabad ezt leírnom?) szent ember volt, még csodák is történtek a működése kapcsán, falak omlottak össze, több évtizede haragban lévőket tudott egyik napról a másikra kibékíteni, meg tudta olvasztani a kőszívet is, betegek(testi-lelki) gyógyultak meg. Akkoriban olyan közel éreztem magam Istenhez, mint még soha. Nem értem, hogy mostanában mi történik? Sajnos panaszaimmal nem vagyok egyedül.Ha visszagondolok arra ami volt, sírnom kell. Nem tudom, hogy mit tegyek. Egy elkeseredett ortodox lelkületű ember
A legnagyobb baj a sok leírt közül,ha a kántor "nincs közösségben a hívekkel", s főként, ha "nem is törekszik rá". Nálunk, a magyar görögkatolikusoknál alapvetően az a kántor feladata, hogy vezesse a hívek énekét. Nagy körültekintésre és figyelemre van szükség a szakmai (értsd: zenei és pedagógiai) tudáson kívül ehhez az énekvezetésre. Ha jól képzett emberről van szó, akkor jó remény van arra, hogy idővel, amikor a kezdeti lelkesedés sok egyéb tapasztalattal is gazdagodik, a szép éneke belesímul a közösségi énekbe, és fordítva. Egész biztosan nincsen olyan előírás, hogy a kántor a jobb oldalon álljon. Való igaz, hogy sok függ a templom fölépítésétől, de a hívek szokásaitól is. Ezt mindenképp figyelembe kell venni.
Legjobb volna, ha a "hittanosok" közösen jeleznék ezt a gondjukat a tisztelendő úrnak. Beszéljenek róla. És imádkozzanak a kántorukért, mert nagy kincs, ha egy szépen és jól éneklő kántor van jelen, a hiányosságai pedig hátha kiigazodnak idővel. Ehhez sok imádság és türelem kell!
Kedves Lelkiatya!
Kérem tegye rendbe bennem a kétségeimet.Sok ünnepségről hallani,amit manapság a templom kertekben tartanak.Bánt,hogy nem tudom szó nélkül hagyni,a táncolást,zenélést,műsorokat stb.Miért zavar ennyire?és miért a felszentelt templom kertben kell ezeket rendezni?Nyugtasson meg,hogy ezt Krisztus sem bánja,és mikor kiűzte a pénz váltokat.....tehát a kettőnek nincs kőze egymáshoz.Ilike
Kedves Ilike!
Van, ami a templomkertbe való, s van, ami nem. A tánc, a mulatság lehet Istennek tetsző. Ha a templomi imádsághoz kötődik, akkor az agapéhoz hasonlítható: emberi együttlét a szeretetben, az imádság folytatása. Ne feledje, még Máriapócson is vannak műsorok a templomkertben. Persze, a tánc, a tábortűz azon kívül van. Attól függ, tehát, hogy milyen jellegű mindez. Ha keresztények jó szándékkal, Isten dicsőségére teszik, miért ne adhatna neki helyet a templomkert. A kufárok kiűzése - vélhetően - azért történt, mert Isten dicsőségét fölcserélték a földi bálványokkal, a pénzzel. Ennek, természetesen, nem szabad helyet adni sem a templomban, sem a templomkertben. Javaslom, bízza rá a helyben szolgáló atyára, hogy mit szabad ott megrendezni és mit nem. Így sok fölösleges aggódástól megkíméli magát.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!

Annyi kérdés van bennem,de nem merek a papoktól kérdezni,mert folyton attól reszketek,hogy senkit sem érdekel ami bennem megy végre egyedül Istent.Minden erőmmel Krisztust akarom követni és fáj,hogy sokszor hibázom.Olyan dolgok zavarnak,amiket meg sem kellene figyelnem és már nem tudom,hogy ez nagy hiba,vagy bűn.Félek,hogy bántom vele az Urat.Sok mindenben másnak érzem magam a többi embertő,de nem jobbnak.Sokszor úgy érzem többet ér nálam egy másik ember,még az is aki alig jár templomba vagy épp nem is imádkozik,mert tudom az Úr úgy szereti őt is ahogyan engem,vagy tálán jobban is.A templomban otthon érzem magam,de szeretnék titokban járni,hogy ne lássanak az emberek,egyedül szeretek imádkozni,nehezen viselem ha látnak közben.Az átváltoztatás alatt térdelek és bánt,hogy sokan nem teszik meg és nem értem,hogy miért.Ha minden ember azt tenni a szentmisén amit a sokaság,akkor nem kellene furcsán érezni magam és nem érezném azt,hogy megjátszásnak érzik amit teszek,mert sokszor az emberek előtt szégyen érzet miatt nem merek úgy viselkedni a templomban,ahogyan egyedül tenném.Rossz ember vagyok ez által?Köszönöm válaszát.Az Úr ádlja
Vajon miért van ez a sok félelem? Szeretném megnyugtatni, hogy nem kell félnie semmitől és senkitől. Sem papoktól, sem más hívektől. főként nem az Úrtól. Nagyon helyes, hogy Krisztust akarja követni. A hibákat, melyeket mindnyájan elkövetünk, nagy bizalommal éppen Őeléje kell tárni. Higgye el, nincs senki olyan megértő és segítő, mint az Úr.
Tudja, nem az Urat bántja ezekkel a helytelen félelmekkel, hanem egyedül csak saját magát. Ő mindnyájunkat végtelenül szeret, válogatás nélkül, tetteinktől függetlenül. Nem a tetteket nézi, hanem a szívet. Mi emberek beleesünk ebbe a hibába, hogy egymást nézzük. Butaság! Úgysem látunk bele egymás lelkébe. Egyszerűen nem lehet tudni, hogy kiben mi lakik a mélyen. Nem érdemes másokhoz hasonlítani magunkat. Ez is butaság. Ha szeretne letérdelni, tegye bátran, senkisem botránkozik meg rajta. És ön se nézze, hogy más hogyan viselkedik e szent pillanatokban.
Fontos még mondanom, hogy közösségbe tartozunk. Lehet keresni a magányt, mert akkor jobban esik az imádság. De akkor működik igazán a magányos ima, ha megtalálja a helyét a közösségben is. Nem rossz ember Ön, dehogy, csak kereső. Folytassa bátran, lankadatlan ezt a keresést, és bízzon az Úrban, hogy majd el is vezeti Önmagához! Csodálatos dolog együtt élni Ővele.
    ... 219 220 221 222 223 
224
  225 226 227 228 229 ...