Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tíz meg hét? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
Kedves Lelkiatya!

Olyan jó lenne, megnyugtató, ha egyházunk papjai nem hallgatnának, hanem valamiképpen állást foglalnának a Nagyfigyelmeztetéssel kapcsolatban. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a világ különböző táján élő látnokok egybehangzó üzenetét, melyben egyre sürgetőbben kéri az Úr Jézus, a Szűzanya a megtérésünket.
Sok üzenet teljesen egybecseng a szentírással. Miért hallgat a papság, miért nem készítenek bennünket híveket még sürgetőbben az elkövetkezendő eseményekre. Vagy talán legyünk vakok és süketek? Tegyünk úgy, mintha az üzenetek hiteltelenek lennének és ellentmondanának a szentírásnak és egyházunk tanításának?
Olyan jó lenne, ha valaki merne erről beszélni. Tudomásul kell venni, hogy sok hívő olvassa ezeket az üzeneteket. A papságunk nagy része mégis hallgat, úgy tesz, mintha nem tudna róla. Pedig szükségünk van a lelki kiigazításra, támogatásra. Ha ezt legalább néhány érvvel, megnyugtató gondolattal megtenné, nagyon megköszönném.
Olga
Íme, a magam és Egyházam nevében ezennel állás foglalok a Nagyfigyelmeztetéssel kapcsolatban:
Legalább ezer éve, de talán előtte is már mindig voltak ilyen "nagy figyelmeztetések". Az első nagy hullám mégis 1000 körül volt, amikor sok ember biztosnak hitte, hogy itt a világvége, hiszen a jelenések könyvében még számszerűen is szerepel az ezer évnyi földi uralom (Jel 20,3). Aztán lett 1001 és jött még a többi év is.
A 19. század vége felé szintén hatalmas divatja lett a világvégének. Egészen annyira, hogy élelmes kereskedőknek sikerült százával árusítania a "menyegzős ruhákat". Most éppen a legfrissebb világvégi jelzés ez év december 21-ére esik, mégpedig a Maya-naptár szerint. Igaz, az is csak új időszámítási kört jelez, csak tudatlanabbak arra használják fel, hogy világvégével riogassanak. Majd december 22-én újra beszélgethetünk erről.
Persze, ha addig el nem jön az Úr. Mert az Ő érkezése vaslóban bármikor bekövetkezhetik. Előre megmondta, úgy jön el, ahogyan "ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan" (Lk 17,24). Nem tudjuk, sem a napot, sem az órát (Mk 13,32), akkor meg kár találgatni. Készen kell lennünk minden pillanatban, ez igaz. Erre tanít bennünket Urunk két ezer év óta. Ennél többet senki sem tud, és ne is akarjon mondani!
Kedves Lelkiatya!
Egyed papok azt mondják,hogy ők a zsolozsmát a hívekért imádkozzák.Küldtem imaszándékokat néhányszor szerzetesi rendekbe,és volt ahonnan azt a visszajelzést kaptam hogy imádkozni fognak a szándékomra egy héten keresztül a napi zsolozsmában.Amikor ifjúsági találkozóra mentünk ott is útközben zsolozsmáztunk,és úgy emlékszem a lelki találkozó sikerességéért ajánlottuk fel.Váratlanul kaptam ajándékba egy zsolzsmáskönyvet, és úgy érzem az Úr arra indít,hogy ezt imádkozzam.Azt kérdezném,hogy ha zsolzsmát imádkozom,akkor azt bármilyen szándékra felajánlhatom?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Leyla
Igen. Minden imát mindenféle szándékra, és bárki embertársunkért felajánlhatunk. Ennek módja nem bonyolult. Egyszerűen csak a szívünkben hordozott személyt vagy személyeket néhány szavas fohásszal fölajánljuk Istennek, és kérjük, fogadja el értük ezt a kis imát. Utána pedig végezzük azt, amit a zsolozsmáskönyv, vagy bármi más imádságos rend előír.
Nem attól lesz hatékony a másokért végzett ima, ha sokat mondogatjuk a személyeket, esetleg a szükségüket is felsorolva, mintegy tanácsot adva a Jóistennek, hogy mit tegyen. Imádkozzunk buzgó szívvel, és akik a szívünkben vannak, azok részesülnek majd e buzgó imádság kegyelmeiből.
Tisztelt Lelkiatya!

A házasság szentségével kapcsolatosan szeretnék feltenni egy kérdést. Ha a házasság nem csak a holtomiglan-holtodiglan keretei között érvényes, hanem öröklétre szóló szentség, akkor hogyan lehetséges az, hogy a házastárs halála után újra lehet egyházilag érvényes házasságot kötni?
Hogyan lehet egy újabb, öröklétre szóló szövetséget kötni, ha már van egy? Vagy ezek szerint ez a szentség mégsem öröklétre szól, csak a két fél földi életére?
Köszönöm válaszát!
Ez a kérdés is elsősorban az Örökéletre vonatkozik, persze, annak itteni életünkre való hatása szempontjából. De válaszolni rá éppen olyan nehéz. Pontosabban szólva nem is tudok rá válaszolni, hogyan lehetséges.
Igen, örök életre szól a férfi és a nő egyesülése a házasságban. De hogy ez pontosan mit jelent, azt nem tudom. A szadduceusoknak is - teljesen jogosnak tűnő - hasonló kérdésére Jézus ezt feleli: "Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben (Mt 22,29-30). De hogy hogy élnek az Isten angyalai a mennyben, arról kevés fogalmunk van.
Az egyház az özvegység utáni második házasságot megengedte, de nem javasolta. Szent Pál is megengedőleg beszél róla: "ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni (1Kor 7,9). Keleti egyházunkban éppen emiatt az özvegyek házasságát más, egyfajta szertartással végzi. Istennek ezt az irántunk való irgalmát igazán nem vethetjük a szemére a logika alapján.
Cathy írta
Kedves Cathy!
A levelének szövegét elügyetlenkedtem, de szerencsére csak akkor, amikor a választ mát megírtam. Íme!
Az imádságától, az Istennel való kapcsolatától nem szabad azt várnia, hogy annak eredményeképpen jóra fordul az anyagi helyzete, állása, családjának az állapota. Az Úr nyilvánvalóan odafigyel az Ön imáira, arra is, hogy mire van szüksége, és meg is adja azt, ami kell. Ő végtelen türelmében és irgalmában megengedi azt is, hogy velünk igazságtalanságok történjenek. Nem azzal szeret, hogy mindentől megóv, hanem azzal, hogy erőt ad az elkerülhetetlen megpróbáltatásokban. A mostani helyzete, amikor úgy érzi, hogy semmi sem sikerül, ez a hitének a próbája: vajon akkor is kitart-e az Úr mellett, amikor ebből semmi földi haszna nem látszik. Természetesen arra biztatom, hogy tartson ki. Lesz fordulat is az életében, de ezt csak akkor veszi észre, ha bízik az Istenben, minden ellenkező látszat ellenére is.
Bocsánat Lelkiatya, de nem értek egyet. A Szentírásból, Krisztus és az ő apostolai által használt képek alapján azért valamelyest elképzelhetjük a túlvilágot, sőt azt hiszem abban is biztosak lehetünk, hogy mégis valamiféle térben leszünk együtt, hiszen testünkben támadunk fel! Nem kötekedésből írom ezt, csak ilyen formán egyszerűen rejtély számomra, hogy hogyan tudná értelmezi pl. Krisztusnak azt az utolsó vacsorán elhangzott mondatát "Bizony mondom nektek: Nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában". (Mk 14,25) vagy Lukácsnál 22,16-17 "Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában". Azt gondolom, hogy az Egyház azt tanítja hogy az örök élet alapvetően hasonló lesz a teremtett élethez, különben miért kellett volna Krisztusnak a világ életéért életét adnia? Érdemes ezen elgondolkodni, ha eddig nem így látta... Abban igaza van, hogy más lesz, és a Szentírás is írja, hogy a mennyei Jeruzsálemnek nem lesz szüksége sem napvilágra sem holdsugárra, mert "Isten dicsősége világítja meg", de mindez mégis valamiképp a mi világunkba jön majd el a Szentírás tanúsága szerint, sőt csodás Templom is lesz! (Jel 21-22)
Bár Krisztus több alkalommal is lakomához hasonlította az Isten országát, mégis Szent Pál arra figyelmeztet, hogy "az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben" (Róm 14,17). Ha csak szó szerint értelmezzük a Szentírás képeit, Jézus példabeszédeit, akkor nem fogjuk fel azok sokkal mélyebb tartalmát. Az Egyház nem tanítja kifejezetten azt, "hogy az örök élet alapvetően hasonló lesz a teremtett élethez", sokkal inkább arra tanít, hogy egészen más lesz az, ami odaát vár ránk. "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik." (1Kor 2,9) Igaz, nyomban hozzáteszi Szent Pál, hogy "nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által" (2,10). Ez éppen azt jelenti, hogy Lélekben kell értelmeznünk az Isten szavát és nem testben.
A Jelenések könyvének leírása is egy hatalmas költői kép, amely nem tájékoztatást ad nekünk arról, hogy odaát mi van, hogy is néz ki az az Ország, ahová készülünk, hanem buzdítást ad a megtérésre, arra serkent, hogy igyekezzünk oda bejutni.
Jézusnak az utolsó vacsorán tanítványainak mondott szavai elsősorban azt fejezik ki - én így értelmezem - hogy eltávozása előtt nem lesz velük úgy, mint eddig, nem étkezik többet, mert földi életének végéhez ért. Ezzel együtt pedig meg is hirdeti azt, hogy ezzel nincs mindennek vége, hogy lesz folytatás, megújult folytatás. Ez a lényegi tanítás, hogy megújulva folytatódik az élet, s nem az, hogy mit eszünk vagy mit iszunk. Az "új kenyér" pedig nyilvánvalóan az Eukharisztia. Talán éppen ez segít eligazodni ebben a kérdésben: olyan viszony van az itteni életnek az örökélethez, mint a búzakenyérnek és szőlőbornak az Eukharisztiához. Van köze hozzá, mégis lényegileg más (vö. még 1Kor 15,40-44).
Kedves lelkiatya!

Van e Isten világában helye a véletlennek vagy minden történés determinálva van? Pl. a templomunkban volt kitéve egy kis kosár amiből lehetett húzni Szentírás idézeteket. Vajon Isten akarata volt, hogy éppen azt húztam, amelyiket? Vagy azt is ő döntötte el, hogy kockadobásnál éppen annyit dobjak, amennyit? Vagy ezekben a dolgokban bizonyos szabad folyást adott az általa előre megállapított természeti törvényeknek? Tehát azt szeretném megtudni létezik olyan, hogy "véletlen"?

Janka
Azért nem könnyű választ találni erre, mert a kérdés azt feltételezi, hogy Isten úgy viselkedik, mint mi, a saját magatartásunkat vetítjük Rá.
Isten mindent előre lát, előre tud, és semmi nem történhet az Ő akarata nélkül. Ez igaz. Ebből építette ki a szűk látókörű emberi gondolkodás azt, hogy Ő mindent előre meghatároz, minden determinálva van. Mert ez viszont nem igaz.
Isten kívül áll az időn. Képszerűen úgy lehet megérteni, hogy az idő vonala egy kör, amelynek kerületén folyik az egymásutániság, Isten azonban a kör középpontjában van, "ahonnan" mindent egyszerre lát, előbbit és utóbbit egyaránt.
Azt sem lehet mondani, hogy belepiszkál az idő folyamatába, és azt sem, hogy közömbösen nézi annak menetét. Ennek szembeállítása a mi emberi gondolkodásunk szüleménye.
Isten megteremtette a világot, amely azóta a maga törvényei szerint működik. Ebben a törvényrendben van helye a véletlennek, a matematika tudománya számol is vele.
A kérdésre azonban sokkal inkább személyes választ kell találni. Én minek tekintem a történéseket? Minél mélyebb valakinek a személyes Isten-kapcsolata, annál inkább felismeri életének eseményeiben az Ő jelenlétét, gondoskodását. Meg tudja köszönni mindazt, ami történik vele, akár egy kockadobás eredményét is. Ősi mondás tanít a helyes gondolkodásra: úgy kell cselekednünk, mintha minden tőlünk függene, és úgy kell ráhagyatkoznunk, mintha minden Őtőle függene.
Kedves Lelkiatya!
30körüli még hajadon lány vagyok.Sokat gondolkodom azon,hogy milyen életutat szánt nekem a Jó Isten.Egyenlőre nem érzek vágyat az iránt,hogy férjes asszony vagy családanya legyek.Sok hozzzám hasoló korú nőben,akik még nem találtak párt él az a vágy,hogy édesanya legyen,belőlem ez hiányzik.Talán azért is,mert még sohasem voltam igazán szerelmes.Ha valaki a másik nemből ilyen témákat hoz fel,megrémiszt.Szeretem a gyerekeket,de úgy érzem bármelyik kisgyereket lehet szeretni,nem muszály,hogy a sajátom legyen.Már azon is gondolkodtam,hogy szerzetesnő legyek,voltak bennem ilyen késztetések is,bár az is lehet,hogy ezt csak beképzelem magamnak.Mivel a szerelemben sosem volt szerencsém.A korom ellenére konzervativabban éltem mint a környezetemben élő lányok legnagyobb része,sokszor nem is azért,mert ezt így akartam,hanem azért mert egyszerűen így alakultak a dolgok.Sokat szenvedtem emiatt a múltban,de nem tudtam másmilyen lenni.Ezt így utólag Isten gondviselésének és óvó szeretetének látom.Ki tudja mi minden rossztól óvott meg azokban az időkben.Akkor ezt nem így láttam,lázadoztam és háborogtam magamban ,vekig,hogy miért nincs kapcsolatom.De mára már eljutottam oda,hogy azt merem mondani mindegy mit ad az Úr,Ő tudja legjobban mi a jó nekem,milyen úton akar vezetni.Azt kérdezném,hogy milyen úton helyes keresni a bennem felmerült dolgokra a választ?
Válaszát köszönöm!
Nem tanácsolom, hogy a szerzetességgel próbálkozzék. Szokták mondani, hogy abból lesz jó szerzetes, aki - ha a világban marad - jó családanya vagy családapa lenne. Tehát, aki szereti a sok gyermeket, vágyik a nagy családra, ugyanakkor még nagyobb vágya az, hogy egyedül Istené legyen.
Az életének tapasztalatai megtanították Önt arra, hogy Isten tudja legjobban, mire van szüksége Ez nem azt jelenti, hogy ne legyen Önben semmi törekvés, kivált nem jelenthet közömbösséget.
Két irányú legyen a keresése: keresse Istent és az embert. Egyrészt tehát az ima- és lelkiéletében törekedjen arra, hogy Hozzá minél közelebb kerüljön. Ez az istenkeresés. Az "emberkeresésben" viszont ne önmagát keresse, hanem azt, hogy az embereknek mivel tud leginkább szolgálatára lenni. Ez természetesen nyitottságot jelent a kapcsolatlétesítés felé is. Abban se önmagát keresse, a saját boldogságát: hol egy ember, aki engem majd boldoggá tesz? Hanem azt, hogy kit szeretne Ön boldoggá tenni. Amikor majd rátalál arra a férfira, akivel szívesen megosztja az életét, akkor sok minden át fog alakulni a gondolkodásában. Javaslom, hogy keresse is ezt a férfit. Ne a kamaszévek lángoló szerelmét keresse, hanem azt az embert, akit el tud képzelni gyermekei édesapjának. Higgye el, van ilyen, lehet, hogy nem is olyan messze Öntől. Érdemes felkeresni.
Kedves Lelkiatya !
Görögkatolikus család vagyunk . A szórványban olyan helyen élünk ahol nincs közösség,parókia, pap. Nincs biztosítva gyerekeink hitoktatása, stb. A gyermekeink elsőáldozók lesznek hamarosan. Ha nincs lehetőség görögkatolikusként, lehetnek római katolikus szertartás szerint?
Igen, lehetnek elsőáldozók a római katolikus templomban is. Ezzel együtt arra biztatom Önöket, hogy alkalmanként azért menjenek el görögkatolikus szertartásra is, had szokják meg a gyermekek, hogy ez is az életük része. Ezeket a látogatásokat érdemes már a felkészülésük idején is beiktatni, hogy ne későn fedezze fel, hogy ő a bizánci rítusú egyházba tartozik.
Kedves Lelkiatya!

Keresem de nem találom, segítséget szeretnék kérni:

A katolikus katekizmus EGYSZERŰ változatát keresem. Tehát, amit fogyatékkal élők is tudnának olvasni, értelmezni.

(álom lenne, ha még jelnyelven is látható lenne a honlapon...ebben bizony Jehova tanúi leköröztek bennünket)

Van ilyen kiadás a neten?
Köszönöm.
F.Éva
Kedves Éva!
Én sem ismerek ilyen kiadást a honlapjainkon. Ezzel még valóban tartozunk. De felteszem ezt a kérdést, hogy az illetékesek gondolkodjanak rajta tovább.
DJK! Kedves Lelki Atya!
Tináéhoz hasonló kérdéssel fordulnék Önhöz. Megismerkedtem egy fiúval, aki saját bevallása szerint nem nagyon ismert keresztény embereket közelebbről. Beszélgetéseinkben időről időre előkerülnek olyan kérdések, mint hogy min alapul a hit, mi a Katolikus Egyház álláspontja társadalmi kérdésekben (házasság, melegekkel kapcsolatos vélemények, nem-hívők üdvözülése). Bevallom, zavarba jövök, mert inkább megélni próbálom kereszténységemet, nem nagyon tudok beszélni róla. Néha az az érzésem, hogy túlságosan is belülről, egy már hívő ember szempontjából magyarázok, és nem tudom az ő nézőpontjából megközelíteni a kérdéseket, pedig úgy hatékonyabban érvelhetnék.
Tudna Atyám ajánlani egy könyvet, amit a keresők által felvetett témákról írtak? Szeretnék minél jobban "felkészülni" a beszélgetéseinkre.
Tisztelettel és köszönettel:
budapesti lány
Kedves Húgom!
Elkeveredett levelére csak most tudok válaszolni. Azóta bizonyára sok minden alakult már ezzel a kapcsolattal, sokat beszélgettek, Ön is sokat fejlődött hitében. Íme, felsorolok néhány alapvető könyvet, amelyekből "felkészülhet" a beszélgetésekre, vagy választ találhat nehezebb kérdésekre. De Önnek is mondom, hogy a legjobb felkészülés mindig az imádság. A Szentlélek eszetekbe juttat mindent... (Jn 14,26).
Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, Szent István Társulat, 2007
A Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, 2009
Tomka Ferenc, Találkozás a kereszténységgel, Szent István Társulat, 2008
Soltész János, Megélni az evangéliumot, Szent Atanáz Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 2011
Weber, Helmut, Speciális erkölcsteológia, Szent István Társulat, 2001
Beran Ferenc- Lenhardt Vilmos, Az Egyház társadalmi tanítása, Szent István Társulat, 2003
Dicsőség Jézus Krisztusnak
kedves lelki atya

szeretném meg kérdezni atyát hogy egyszerű hétköznapi katolikus hívő emberek adhatnak áldást egymásra gonolok olyanra hogy a homlokra rajzolt kereszt vagy olajal történő kereszt alakban való kenés mert sokan arra hivatkoznak amit jézus mondott hogy áldjátok és ne átkozzátok egymást
Igen, adhatnak áldást egymásnak a nem felszentelt hívek is. Nagyon is szép dolog például, amikor az édesapa vagy az édesanya megáldja a gyermekét, akár minden reggel iskolába menet. Jó volna, ha újra elterjedne ez a szokás. Vagy más hasonló szeretet gesztus, amely egyben kegyelmet is közvetít.
Kedves Lelki Atya! Köszönöm a zsoltárokkal és a virrasztással kapcsolatos kérdéseimre adott kimerítő válaszait!

De múlktor talán nem sikerült jól megfogalmaznom. Az első kérdésemben nem a 150 zsoltár heti végiolvasására, a kathizmákra gondoltam, hanem arra a gyakorlatra, hogy minden utrenyén elimádkozzuk a hexapszalmoszt, első órán az 5., 89. és 100. zsoltárokat, a harmadik órán a 16., 24. és 50. zsoltárokat stb. Erre nézve pdf-formátumban van egy jó összefoglaló a honlapon, de ebből hiányzik a szombati utrenyére és a vasárnapi (hétfőre virradó) vecsernyére vonatkozó utasítás. Ezért kérdezem, hogy ilyenkor tényleg nincs-e szertartás, vagy csak véletlenül maradt ki az összefoglalóból?

Válaszában meglepett, hogy a zsoltárok kiadása a római engedélyezéstől függ. De hiszen ezek már "ki vannak adva", hiszen a zsolozsmákon (legalábbis elvileg) imádkozzák őket! Egy újabb szerkesztésű, világiaknak szánt kiadás akkor miért engedélyköteles?

Dicsőség a Jézus Krisztusnak!
(György)
Szintén a liturgia címszó alatt található a kathizmák rendje. Ez a táblázat mutatja, hogy melyik napon melyik kathizmát olvassuk, alatta pedig, hogy egy-egy kathizmába mely zsoltárok tartoznak. Ebből látható, hogy szombat reggel is van zsoltárolvasás, mégpedig a 16. és 17. kathizma, vasárnap esti vecsernyén pedig nincsen.
A zsoltárokat új fordításban fogjuk kiadni. Erre azért van szükség, mert a jelenleg Magyarországon használt zsoltárfordítások mind vagy a Vulgáta valamelyik változatából, tehát latinból, vagy pedig a héber szövegből lettek lefordítva. A bizánci egyház pedig a Szeptvagintából, azaz a görög nyelvű Bibliából használja a zsoltárokat, a liturgikus szövegek is ebből származnak. Berki Feriz készített zsoltárfordítást ennek alapján, de sok helyen az is javításra szorul. Természetesen a most készülő sem lesz hibátlan és tökéletes, de legalábbis törekszenek rá az azt készítők. Ez pedig már új liturgikus könyvnek számít, amely nekünk még nem volt, ezért van szükség a Keleti Kongregáció jóváhagyására.
Kedves Lelkiatya! Mi a helyes magatartás olyan emberrel szemben, aki gonosz velünk, megrágalmaz? Kerüljük el és legyünk vele közömbösek, vagy csak azért is, keressük a társaságát és legyünk vele kedvesek? Köszönöm!
Azt nem tanácsolom, hogy "csak azért is" keresse a társaságát. Ha épp találkozik vele, akkor fontos, hogy ne legyen szeretetlenek, de keresni az ilyen helyzeteket nem okos dolog. Ki tudja, mi készteti őt az ellenszenvre? Lehet, hogy Önben van olyan dolog, ami zavarja, s amit nem tud leküzdeni, és ezért viselkedik így.
Természetesen a legfontosabb, hogy imádkozzék érte. Ha Istent kérjük, hogy segítse a kiengesztelődést, akkor nagyobb reményünk van arra, hogy sikerül, mint ha a saját erőfeszítésünkből próbálnánk ugyanezt.
Kedves Lelkiatya!

Nagyapámért sokat imádkoztam, hogy szentségekkel megerősítve halhasson meg. Isten csodálatos gondviselésének tartom, hogy szinte az utolsó pillanatban jutott el hozzá a plébános: több véletlen összejátszásának volt ez köszönhető, hogy délelőtt 10-kor kapta meg a Szent Útravalót, délután 4-kor pedig majdnem meghalt egy roham következtében(utána 3 hetet még igaz hogy élt, de az agya már nem volt teljesen tiszta).

Halála után több mint fél éven keresztül történtek nálunk különös dolgok: magától eldőlt egy váza, a szekrényen koppanást hallottunk stb. Én nem hiszek az ilyen szellemes dolgokban, hogy a halott visszajár kísérteni stb., de amit a saját szememmel láttam vagy hallottam, azt nem tagadhatom le. Arra gondoltunk, hogy talán a tisztítótűzben szenved, ezért gyakrabban mutattunk be érte Szentmiseáldozatot. Onnantól kezdve ezek a különös történések teljesen megszűntek.

A kérdésem az lenne, hogy ilyen esetekben valóban segítséget kér az elhunyt, hogy imádkozzanak érte?

Köszönöm a válaszát!
Isten áldja!
Tamás
Kedves Tamás!
Az bizonyos, hogy az imáinkkal sokat segíthetünk elhunyt testvéreinken. Ezért is végez és végeztet az egyház (keleti és nyugati egyaránt) imádságokat, szertartásokat, Szent Liturgiát értük. Hogy mindez hogyan, miként "hat", azt kár találgatni.
Nem tudom, hogy visszajárnak-e a halottak, nem nagyon hiszem. Abban biztos vagyok, hogy nem úgy hatnak az életünkre, mint a filmekben vagy a fantáziánkban elképzeljük. Ezt is kár találgatni. Tudjuk, tudnunk kell, hogy elhunyt testvéreink éppen úgy rászorulnak az imáinkra, mint a még velünk élők. Az ima összeköt velük, mégpedig Isten kötelékével. Ezért jó, ha imádkozunk értük. A részleteket meg majd odaát megtudjuk.
Kedves Lelkiatya!
A jelenlegi görögkatolikus vezetőknek mi az álláspontjuk a purgatóriumról (tisztitótűz)? Azért vetem fel ezt a kérdést mert püspököktől és helynökeitől már lehetett hallani hogy kétségbe vonták annak létezését. Ha ez így van akkor a szemináriumban ortodox dogmatikát tanulnak a kispapok? Ha ez így van miért nevezik egyházunkat katolikusnak? Bár őszintén szólva semmin nem csodálkozom hiszen a püspökök és helynökei - egyáltalán a vezetőség- vad ortodox Moszkvai irányitású lelkiséget követik ami elképesztő és felháborító
Szavaiból az tűnik ki, mint ha valamiféle szembenállás volna a purgatóriummal kapcsolatos keleti és nyugati tanítás, ortodox és katolikus teológia között. Éles ellentétről ma már valójában nem beszélhetünk. A purgatóriumról szóló középkori heves viták ma jobbára a teológiatörténetbe tartoznak. Ennek jele, hogy a II. Vatikáni zsinat sem foglalkozott különösebben e témával, azon túl, hogy megjegyzi: "Amíg el nem jő az Úr, addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak" (LG 49).
A magyar görögkatolikus vezetők álláspontja bizonyára ugyanaz, mint a Katolikus Egyházé: megvan a lehetősége egyfajta halál utáni tisztulásnak, amin nem valami helyet kell elképzelnünk, ahol különféle kínzások révén mindenki elnyeri büntetését, és csak úgy a jutalmát. A katolikus teológusok a XX. században korrigálták az efféle, tárgyakhoz és helyekhez kötött purgatórium-elképzelést. Hogyan is beszélhetnénk a halál után bármiféle időről és helyről? Azok mind e világ rendjébe tartozó kategóriák.
A keresztény ember arra törekszik, hogy életében minél inkább kiüresedve átadjon lelkében minden helyet a Szentléleknek. Nyilván ez teljes mértékben csak keveseknek sikerül, a többiek olyan fölösleges terheket hordoznak, melyekre a Mennyek Országában nincs szükség. Ezek jó részétől megszabadít bennünket a fizikai halál, de teljes lényünknek egyfajta tisztuláson kell átmennie, ahol lebomlik rólunk mindaz, ami felesleges, ami még gátol Isten felé.
Ezt hiszik mind a katolikusok mind az ortodoxok. A problémát az okozza, hogy a túlvilágról mi mindig csak képekkel tudunk beszélni, amelyek hasznosak, de nem lehet azokat szó szerint értelmezni. A tűz, a tisztító "hely", a gyötrelmek mind ilyen képek. Sőt, maga az "örök élet" is egy kép, hiszen nyilvánvaló, hogy az, ami bennünket a halál után vár, nem élet abban az értelemben, ahogy most értjük, vagy ha az élet, akkor az nem nevezhető annak, amiben jelenleg vagyunk. Ezek a teológiai képek fontosak, mert nélkülük nem beszélhetünk egyáltalán a túlvilágról, másrészt nem szabad nekik abszolút jelentőséget tulajdonítani.
    ... 221 222 223 224 225 
226
  227 228 229 230 231 ...