Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhat meg kilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!
A neten találtam egy filmet, a címe: Zeitgeist és róla egy tartalmi leírást. (valláskritika blog-így is lehet rákeresni.) A lényeg a következő: szerinte a kereszténység egy plagizált, más, korábbi ókori vallásokból összegyúrt vallás. Erre sok példát hoz, különösen az ókori egyiptomi és görög-római vallásból, valamint csillagászati párhuzamokat is megjelöl. Szerinte a felsorolt ókori istenségeknél közös vonás a szűztől való születés, a 12 tanítvány, a születés dátuma: december 25 (!), halál és harmadnap feltámadás stb. stb. Ilyen isten pl. Hórusz, Attis, Krisna, Mitra vagy Mithrasz (erről az utóbbiról tanultunk az egyetemen is!!!)stb. Annak már utánanéztem, hogy a cikkben felsoroltak és a filmben felsoroltak nem fedik 100%-osan az igazságot. Mert pl. Hórusz nem volt napisten, ahogy a cikk írja. De ahhoz elég a film, hogy az embert bezavarja a hitében. Arról tanultam még gyerekkoromban hittanon, hogy Jézus születésnapját pontosan nem tudjuk, hanem azért tették december 25-re (24-re), mert az a téli napforduló. Az ókori rómaiak is a legyőzhetetlen Napot ünnepelték ekkor (Sol Invictus), ha jól emlékszem a tanulmányaimra. ) Ez engem már akkor is egy kicsit zavart. Az egyetemen is többször hivatkoztak rá, hogy a legnagyobb keresztény ünnepek időpontjai megegyeznek ókori pogány ünnepek időpontjaival. Állítólag ez a tény nem egy egyházatyát zavart! (Gondolok itt a pogányokkal és az eretnekekkel való küzdelemre.) A lelkiatyám azt mondta erre a filmre és cikkre, hogy :"madarat tolláról, kígyót mérgéről, írást a tartalmáról és címéről" föl lehet ismerni és ez egy olyan keresztényellenes írás, mely a legprimitívebb fajtából való. De: első olvasatra engem is megtévesztett és ha rövid időre is, de eluralkodtak rajtam a kételyek. Én megpróbálok mindent "tudományos" szempontból is vizsgálni, és ez lehet nálam a baj. (???) Nem pontos sok helyen a cikk és a film, de azért több olyan dologra hivatkozik, melyek igazak. Azt is tanultuk, hogy a kereszténység több elemet átvett a Mithrász-kultuszból. Én az utóbbi időben nagyon "valláskritikus" vagyok, sok minden történt az életemben, ami negatív, pl. elvesztettem a lelkiatyámat (nem halt meg!)és a közösségemet is. Visszamentem oda ahová hivatalosan is tartozom (tartoznék), de ők sem valami befogadók. Egy fiatal-korombeli-papnál gyóntam, aki annyira sem volt megértő, hogy az ortodoxiát egy kalap alá vette a HitGyülivel. Elküldött, hogy keressek egy idősebb papot, aki legalább kb. apámmal egyidős. Tény: a problémáim nem oldódtak meg, hiába járok pszihiáterhez is hónapok óta, egyre kevesebb a hitem és egyre rosszabbul érzem magam.
Válaszát előre is köszönöm! Mackófóka
Az efféle írások, filmek valóban megzavarhatják az embert. Jobb kerülni őket. Nem azért, mert igazat mondanak, és ezt tagadni akarnánk, hanem, mert az emberre minden hat, amivel találkozik, ami körülveszi. Isten ellenes írásokkal minek pazaroljuk az időnket?
A kereszténység valóban sok elemet átvett az emberi vallási gyakorlatokból. Ebben nincsen semmi zavaró. Krisztus Urunk is magára vette az emberi életet, isteni életével megszentelte. Ez történik az egyes ókori ünnepekkel vagy más, vallási elemekkel is. A misszionáriusok is azt keresik, ami beépíthető a keresztény hitbe. De még mélyebbre fordíthatjuk, hogy az embereknek a kereszténység előtti, vagy kereszténységen kívüli vallási gyakorlataik valójában előkészületet jelentenek, és arra utalnak, hogy ezek az immár hatékony vallási gyakorlatok
Tisztelt Lelki Atya!
Manapság egyre többször gondolkodom azon, hogy helyesen nevelem-e a gyermekeimet.
Milyen tulajdonságokkal igyekezzem felvértezni és milyen irányba igyekezzek terelni őket, hogy megállják a helyüket a világunkban, felnőttként jó és értékes emberek legyenek.
Vannak akik azt mondják, hogy farkasokat kell nevelni, mert ebben a világban a gyöngék elbuknak, nem érvényesülnek, míg mások szerint viszont szelídek legyenek, mint a galamb. Talán mindkettő igaz egyszerre.
Nem tudom Önnek vannak-e gyermekei és a válaszát személyes tapasztalatai is alá fogják támasztani, vagy csupán elmélet elgondolása van a dologról.
Bárhogyan is van, a válaszát előre megköszönöm.
Nagyon fontos, hogy a szülők gyakran föltegyék maguknak ezt a kérdést. Nem aggódva, nem ijedezve, hogy hibát követnek el a nevelésben, hiszen az Isten kegyelme úgyis sokkal többet alakít rajtuk, mint mi, de a mi felelősségünk mégis óriási, s ezt számon is kéri rajtunk nem csak az Úristen, hanem a fölcseperedő gyermekeink is.
A nevelésben az egyik legfontosabb elv a következetesség. Ne legyünk szeszélyesek, feléjük forduló magatartásunkban csapongók. Az ilyen szülő mellett semmihez nem tud igazodni a gyermek. Ugyanis elsősorban nem azzal neveljük őket, amit mondunk, magyarázunk nekik, követelünk vagy tiltunk, hanem azzal, amit mutatunk. A gyermek sok-sok éven át szinte másolja a szüleit: hanghordozását, mozdulatait, szokásait. Ezzel alakíthatjuk őket leghatékonyabban, hogy a saját magatartásunkra figyelünk. S persze, nem csupán akkor, amikor velük vagyunk, amikor látnak minket.
A következetességgel jó, ha párosul a szerető követelmény. A gyermek, főként amíg kicsi, nagyon sok mindent, szinte mindent elfogad tőlünk. Az számára az élet, amit mutatunk neki. Teljesen téves szülői magatartás, amely a kiskorúra akarja hagyni a döntéseket: legyen úgy, ahogy te szeretnéd. A gyermek szinte várja, vágyja azt, hogy megmondják neki, mit és hogyan szeressen. Ez lehet, furcsán hat a mai világban, amikor éppen azt látjuk, hogy már a gyermekek is annyit követelőznek. No, de éppen azért, mert már kicsi koruktól hozzászoktattuk őket ehhez.
Farkasokat nevelni? Ezt seholsem mondja az Úr. Éppen ellenkezőleg: "...mint bárányokat a farkasok közé (Mt 10,16; Lk 10,3). Azzal kiegészítve, hogy "legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok"(uo.). Nevelje őket krisztusi életre! Tanítsa meg őket, hogy mindig úgy viselkedjenek, mint Krisztus, akkor igaz emberré fogja vezetni őket.
Kedves atya! Azt szeretném megkérdezni, hogy a katolikus egyház tanítása megegyezik vagy eltérhet országok,kontinensek között pl.(óvszer használat,melegek házassága,abortusz,stb.)? Jozsó
A Katolikus Egyház tanítása hit és erkölcs területén egységes az egész világon. Vannak papok, tanítók, akik annak értelmezésében különbözőképpen vélekednek, de a tanítás lényegi tartalmára ez nem vonatkozhat Ha igen, akkor már nem a Katolikus Egyház álláspontját közvetítik.
Kedves Lelkiatya! Szabad e csókolózni vagy szájra puszit adni? A szerelmesek, jegyesek adhatnak e egymásnak az esküvő előtt? És még azt szeretném kérdezni, hogy van e valami olyan imádság, amit a szerelmesek együtt vagy egymásért imádkozhatnak Köszönöm szépen a választ! Janka
Vannak családok, ahol természetes az, hogy a szülők és gyermekek szájra adnak puszit egymásnak. Nagyon szép ez. Olykor megmarad ez a szokás még kamasz korban, sőt akár felnőtt korukig is. A szerelmesek között is nyilvánvalóan egymás iránti szeretetük jele, hogy megcsókolják egymást. A heves szerelem késztetése, hogy "csókkal borítsák el egymást". Milyen szép ez a magyar kifejezés! A csókolózás is nagyjából ezt fejezi ki: csókok végeláthatatlan sora. Mégis, szoktam figyelmeztetni a fiatalokat, hogy lehetőleg ne töltsenek sok időt vele. Ugyanis nem kevés érzékiséget is hordoz, amely természete szerint mindig egyre többet követel. Ha belefeledkezik az ember, akkor könnyen elragadja a hév, és egyre több lesz benne az érzékiség: már nem a másik lelkének szól, hanem a saját testének. Ezt semmiképp sem szabad engedni. Éppen emiatt az ismerkedés ideje alatt nem is javaslom, hogy a fiatalok hamar eljussanak az első csókig, mert így még alig ismerik egymás lelkét, máris a testi vonzalom kerekedhet fölül. Érdemes tartózkodónak lenni ebben. A leány ne hagyja magát túl hamar megcsókolni (még ha titkon éppen abban reménykedik is - tudom - hogy ez mihamarabb megtörténjék). A tartózkodó szerelem sokkal mélyebbre vezet, mint annak hamar engedett kibontakozása. Válaszom tehát, hogy szabad a jegyeseknek egymást megcsókolni - netán többször is - de ők is legyenek tartózkodóak, s akkor a nászágy és az egész házasélet még sokkal szebb gyönyöröket fog ajándékozni, mint amit előtte pár perces örömökkel összecsipegetnek. Az Emeljük föl szívünket imakönyvünk 84. oldalán található egy szép imádság a jövendőbeliért. Itt is közlöm: Ima a jegyesért és boldog házasságért Úristen, ki teremtő terved szerint a házasságot az emberi nem alapjává tetted, világosítsd fel elmémet, hogy megismerjem erre való hivatásomat! Ha a házasság szentségét szántad nekem, Uram, kérlek, segíts az ehhez szükséges erények megszerzésére, és vezesd hozzám azt, akit társamul kijelöltél! Add, Istenem, hogy ő szíved szerint való legyen, aki téged félve és szeretve képes hivatásának megfelelni, és a boldog családi tűzhelyet velem együtt felépíteni! Ámen.
Tisztelt Lelki Atya
Nagy baj van a ,i kis falunkba.Pár éve új papot kaptunk.Az előzőt mindenki nagyon szerette, közvetlen volt a falu lakóival,akár milyen vallású is legyen.De a mostani pap nem ilyen.Megsérti az embereket, lenézi őket, le senkizi őket.A képviselő testületi tagok sorban mondanak fel, az egyháznak nincs felszentelt pénztárosa sem gondnoka.Képviselő testületi gyülés 2011 januárjában volt.Mindenről egyedül dönt, senki véleményére nem kíváncsi.A falu lakói nem tisztelik, és ezt ő követelte ki magának ,az ellenszenves viselkedése miatt.Trágár vicceket mond amin az emberek elborzadnak, ő pedig jót nevet.A falu lakóinak nem köszön. Nagyon jó anyagi körülmények közt él, és a hívektől kéreget,hol egy tyúkot, hol disznóhúst, meg zöldséget, meg sorolhatnám.Ez így nem helyes!!! Attól félek ,hogy az egyházunk szét hullik a pap miatt.Én és a családom nagyon szeretünk a templomba járni, de nemrég olyat tett ellenem és a családom ellen ami miatt nem bírjuk elviselni a látványát.Sírva írom önnek ezt a levelet, mert vérzi a szívem.Belehalok a fájdalomba. Úgy érzem magam mint egy kivert kutya, a pap miatt.Kérem segítsen adjon tanácsot mert nem tudom ,hogy mitévő legyek.Kérem, azt ne mondja, hogy imádkozzak érte mert nem megy.Tele vagyok gyűlölettel iránta, pedig tudom hogy ISTEN előtt ez nem kedves, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni.Köszönöm hogy időt szánt rám,és várom a válaszát, ami remélhetőleg megoldás lesz az én, a családom,és a kis közösségünk számára.Mély tisztelettel, és alázattal:EGY ISTENBEN BÍZÓ EMBER.
DICSŐSÉG JÉZUS KRISZTUSNAK.
Kedves Testvérem Krisztusban!
Attól tartok, hogy a puszta válaszom nem fog tudni megoldást adni, főként nem egy egész közösségnek.
Inkább osztozom a fájdalmukban. Imádkozom Önökért, a közösségükért és természetesen az illető paptestvérért is. Főként addig, amíg aztán Önnek is nem sikerül újra. Elhiszem, hogy ez roppant nehéznek, most még lehetetlennek tűnik, de egészen bizonyos, hogy Krisztus ezt kéri Öntől, Önöktől - nem csak én. Az imádságban elsősorban a saját lelkünk gyógyul, erősödik. Még akkor is, amikor másokért imádkozunk. Ezérrt kell "gyűlölőinknek is megbocsátanunk", nem csak a furcsán viselkedő atyának. Ugyanakkor, természetesen kegyelmet is közvetíthetünk a másik felé is, amikor imádkozunk érte. Nem éppen erre szorul rá az a paptestvér, aki ilyeneket tesz?
Azt remélem, hogy az elmondottak mögött sok félreértés is van, hogy az illető atyát is a jó szándék vezeti, csak a szokatlan - a korábbi tisztelendő úrtól eltérő - stílusa miatt úgy tűnik, őt nem a szeretet vezeti a tetteiben. Nem tudhatom, csak reménykedem ebben.
Hogy mit tegyenek? Pontosan azt, amire az Ön szíve is indítja, csak oly nehéznek tűnik, hogy szeretné letagadni. Közösen imádkozzanak ezért az atyáért és családjáért. "Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval" (Róm 12,21). Az lesz az igazi győzelem, hogy ha saját sérelmeiket, sebeiket félre tudják tenni, és az atyáért és az egész közösségükért többen is közösen imádkoznak. Nézze, ez most a hitüknek a próbája is, amely megerősítésükre szolgálhat - ha kiállják a próbát.
Kedves Lelkiatya!

A katolikusoknál valóban nem szabad húst enni egyetlen pénteken sem vagy csak bizonyos péntekeken nem?

Köszönöm szépen a választ:)
A római katolikus egyház mai előírása szerint ez nem így van. A pénteki napon lemondást kell gyakorolni, amely jelenthet hústól való tartózkodást, de lehetséges azt más módon is megvalósítani: másfajta eledelről való lemondás, esetleg másféle élvezetek elhagyása. De lehet ezt a bűnbánati gyakorlatot jó cselekedettel vagy imádsággal is teljesíteni. Fontos, hogy legyen meg a bűnbánati jellege, és Istenhez kötődő lelki tartalma.
A kérdés onnan is származhat, hogy a keleti rítus szerint - amely egyébként szigorúbb böjti fegyelmet követ - vannak szabad hetek, amikor még pénteken is szabad húsos eledelt fogyasztani. Ezt a gyakorlatot a római rítus nem ismeri.
Tisztelt Lelkiatya!
Nem tudom, mit gondoljak a zsidókról. Isten kiválasztott népének tartják magukat, még az ateista zsidók is, viszont Isten tanításai ellen cselekednek. Akiket Jézus kivert a templomból, ma is jelen vannak világunkban, embereket és országokat - hazánkat is - sodornak örök adósságba. Mint ha maga a sátán követői volnának, nyíltan keresztényellenes törvényeket követelnek az Föld országaitól (pl. homoszexuálisok és leszbikusok házassága, drogfogyasztás legalizálása), deviáns felvonulásokat rendeznek, a bűnözők érdekeit képviselik. Ha valaki a fenti dolgok ellen szót emel, a kezükben lévő média és politikusok segítségével világraszóló botrányokat robbantanak ki.
A zsoltárokban mégis értük és országukért imádkozunk. Nem tudom ezt a kettős érzést feloldani. Isten miért közéjük született? Talán Isten terve az, hogy teljesen ők uralják a világot (ahogy Marx is írta), és nekünk segítenünk kell ezt a folyamatot?
Kedves Levélíró!
Zsidó testvéreinket szeretnünk kell, éppúgy, mint bárki mást a földön. Az ószövetségi zsidó nép valóban Isten választott népe, akiken keresztül kezdte el Isten a Kinyilatkoztatás kibontását, amelynek csúcsa és beteljesülése maga, Jézus Krisztus. Ő a zsidó nép fiaként testesült meg, Édesanyja, nevelőapja, az apostolok, Szent Pál és még nagyon sokan az első keresztények közül szintén zsidók voltak. Jézus nem a zsidókat verte ki a templomból, hanem a kereskedőket. Nem lehet azt mondani, hogy Jézust a zsidó emberek feszítették keresztre, hogy miattuk halt volna meg, hanem mi miattunk, bűnös emberek miatt. Minden bűnünkkel éppen úgy okozzuk Jézus kínszenvedését és halálát, mint az ő kortársabeli zsidók és római katonák.
Nem szabad általánosítani, egy népre vonatkoztatni egyes emberek bűnét. Szörnyű az a jelenség, hogy a bűnt és az Isten elleni tetteket ma harsogva lehet hirdetni és terjeszteni. Ezekért a rémtettekért mindig egyes emberek felelősek, és nem egy embercsoport vagy nép.
Amikor a Biblia szavaival imádkozunk, akkor a Krisztus utáni választott népre kell érteni mindazt, amit az ószövetségi gondolkodás a zsidókra értett, az Isten Országára vonatkozik az, amit akkor még az Izrael országára vonatkoztattak.
Isten terve az, hogy az Ő akarata szerint éljünk, és Krisztus legyen az úr minden ember szívében. Sajnos, nagy fájdalmunkra Isten megengedi a rosszat is, a bűn terjedését. Nagy titok ez, hogy miért - szerintem csak odaát fogjuk megérteni. Mindenesetre mi nagy erővel és odaadással törekedjünk, hogy ne legyünk ennek a bűnnek terjesztői, ne engedjük, hogy szívünkben a gonoszság, a gyűlölet verjen gyökeret. Ha nehéz is, szeretnünk kell azokat, akik nekünk rosszat tettek. Nem csak azért, mert Jézus ezt parancsolja, hanem mert így leszünk fiai annak, aki fölkelti napját jókra és rosszakra egyaránt (Mt 5,45).
Kedves Lelkiatya!

A családom nem vallásos, a szüleim nem kaptak vallásos nevelést. A kommunista agymosás néhány évtized alatt jól átmosta 2-3 nemzedék agyát, így nem hisznek Isten létezésében, nincsenek megkeresztelve sem, számos érvet hoznak Isten létezeése ellen, ha szóba kerül. Megértem őket, nehéz úgy egy szerető Istenben hinni, ha nem kaptak se jó életet, se jó egészséget, viszont kaptak sok szenvedést, életük végéig tartó betegséget és nagy testi fájdalmakat. Egyébként nagyon jó emberek, dolgosak, becsületesek, segítőkészek, keresztények között is nagyon jó embereknek számítanának.

Mit tehetek én értük? Hallottam már az anonim keresztények fogalmát, de ez csak egyházi spekuláció, semmilyen komoly utalás nincs rá a Bibliában tudomásom szerint, így csak önmegnyugtatásnak tartom. A meggyőzés szóba sem kerülhet, arra nem vevők. Hibáztatni sem tudom őket, nem hibásak azért, mert életük során nem kerültek vallásos környezetbe. Aggódom viszont a szeretteimért. Haláluk után mindenképpen a pokolba kerülnek, csak a kereszteletlenségük és hitetlenségük miatt? Ír erről a Biblia, beszél erről Jézus? Igazságos volna-e az, hogy eleve kizárnának jó és szerető embereket a Mennyországból? Aggódom értük! Mi lesz velük?

Köszönöm!
A.
Nem kell aggódnia a kedves Szüleiért. Az nem segít semmit sem Önön, sem rajtuk, no, de nincs is miért.
"Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4). Ez az alapja az un. "anonim keresztények" biztató sorsának. A kifejezés valóban nem szerepel a Bibliában, mint sok más szavunk sem, amellyel hitünk lényegét kifejezzük (pl. Szentháromság, Krisztus isteni és emberi természete, az Atyával való egylényegűsége, stb.) Ezek nem puszta spekuláció eredményei, hanem hitünk szavakba foglalása.
Csak az kerül a kárhozatra, aki oda akar kerülni. Véletlenül, peches sorsa miatt senki nem juthat oda. Minden embernek van lehetősége a végső döntésre. Hogy mikor, hogyan, ez az Isten titka. Úgy képzelhetjük el, hogy a halál végső pillanatában fölkínálja nekünk a döntés lehetőségét. (Ezért is nem mondjuk ma már, hogy az öngyilkosok biztosan a kárhozatra jutnak, mert nem tudjuk, hogy a lélek távozásának utolsó pillanatában milyen lehetőséget kapnak még a megbánásra, megtérésre, és hogy akkor mit döntenek.) Az bizonyos, hogy az ember egész élete mintegy előkészület erre az utolsó és végső döntésre. Amerre hajlik életében a fa, kivágásakor is arra dől - tartja a mondás. Ha valaki életében sok döntést hozott az Istennel szemben, akkor kicsi az esélye annak, hogy az utolsót másként hozná meg. De akik ugyan nem jutottak el a keresztény hitre, mégis szívükben, cselekedeteikben Isten parancsai szerint éltek, azok nagy valószínűség szerint Isten mellett döntenek akkor is, amikor tisztán fölismerik ennek lehetőségét.
Egymásért végzett imádságainkkal viszont sokat segíthetünk, hogy ez a végső döntés Isten mellé állítsa őket. Ne aggódjék tehát, hanem hittel és bizalommal imádkozzék értük, és bízhat abban, hogy odaát majd találkoznak.
Tisztelt Atya!
Az a véleményem, hogy az egyház számára
nem tetsző írásokat válaszra sem méltatják.
A korábban hetekkel ezelötti házigondozással kapcsolatos szemrevétel ,panasz sok ember számára lelki jellegű.
Állami cégnél névtelen levelet is bizottságilag kivizsgálnak.
Ezek szerint az egyház annyira nem fogadja el a krritikát,az ehhez hasonló írásokat szemeteskosárba dobja.
Ezt kommentként szerettem volna hozzáfűzni!
Csak így tovább, a lelki szolgálat csak ebben fog tovább életben maradni!
Felháborodott lakók!

Kedves Író-Olvasónk!
Gondolom, azóta már fölfedezte, hogy új rovatot indítottunk a honlapunkon, ahol a nem kifejezetten lelki tartalmú kérdésekre válaszolunk. Itt találja meg Ön is az írását, és az arra adott válaszunkat, amennyire a jelen helyzetben tőlünk telik.
Semmiképp sem akarjuk elrejteni azokat a véleményeket, amelyek bírálatokat fogalmaznak meg a munkánkkal kapcsolatban. Ezzel nem csak másokat, de saját magunkat is becsapnánk.
Minden figyelmeztetést köszönünk, és igyekszünk mihamarabb orvosolni is a hibákat. Ha jelzést kapunk valamely intézményünkben történt visszaélésről, igyekszünk azt nyomban kivizsgálni, és mihamarabb orvosolni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelki Atya!

Ismeretségi körömben előkerült Kocsis Fülöp egyik nyilatkozata, amelyben a Vigília körkérdésére ("Mi dolgunk a világban?") válaszol.
Válaszában a következő mondatot találtuk: "Ezért maga Isten lett emberré azért, hogy az embert Istenné tegye."
Egyik ismerősöm megütközött ezen a mondaton. Én az apoteózis fogalmának magyarázásával akartam neki értelmezni a mondatot, de sajnos nem is tudok róla eleget, és amit tudok, azt sem elég mélyen.
Azt szeretném megkérdezni, hogy pontosan mire vonatkozik az idézet? Illetve hogyan foglalható össze az apoteózis fogalma (egy átlagos humánértelmiségi keresztény számára)?

Tisztelettel:
egy budapesti tanárnő
Tisztelt Tanárnő!
Jogosan figyelt, figyeltek fel erre a meghökkentő mondatra. A keleti teológiának egyik sajátossága rejlik mögötte.
Először Alexandriai Szent Atanáz (298-373) használta ezt a merész kifejezést, de utána több keleti atya is élt vele és továbbfejlesztette. Szt. Atanázt megelőzően Szent Irénesz (130-202) is hasonlóan tanított, s az ő fogalmazása jól meg is világítja, hogy miről van szó: "Isten azzá lett, ami mi vagyunk, hogy mi azzá lehessünk, ami Ő". A megváltás a keleti teológiában nem csak, és nem is elsősorban a bűntől való megszabadulást jelenti - mint azt sok protestáns szekta hirdeti -, hanem az Istennel való egyesülést, az Isten életébe való bekapcsolódást. Ez az átistenülés (apoteózis) valójában az ember életének célja és beteljesülése. Ennél többet, nagyobbat nem érhet el, de ennél kisebbre, kevesebbre meg nem érdemes törekednie. Ezt a tervet, ennek a vágyát ültette belénk a Teremtő azzal, hogy a saját képére és hasonlatosságára teremtett (Ter 1,26-27), és ezt lovagolta meg, ezt a tiszta vágyat ferdítette és fordította el a Gonosz az első kísértéskor (Olyanok lesztek, mint az Isten - Ter 3,5).
Amióta eljött Krisztus, azóta ez az isteni élet sokkal közelebb került hozzánk, újra megadatott. Ettől kezdve Krisztussal kell egyesülnünk, hogy az Ő élete legyen bennünk (akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra - Gal 3,27). A keresztény élet célja a Vele való egyesülést, Vele való azonosulást. Erről vall Szent Pál is:
"Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem" (Gal 2,20).
Tisztelt, Kedves, Főtisztelendő Lelkiatyám!

Egy teológiai kérdéssel fordulnék a szakszerű magyarázat végett a Kedves Lelkiatyához.
2012.01.10-én az aktuális olvasmány az alábbi volt, amely első részének elmélkedését szeretném kérni.: Zsid 12,25-27(29).

Zsid 12,25-27;13,22-25

Atyámfiai! Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk! Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: ?Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.? Ez a ?Még egyszer? annak a megváltozására utal, ami megrendül, mert teremtmény, - hogy megmaradjon az, ami rendíthetetlen.
Kérlek titeket, testvérek, vegyétek jó néven a vigasztalás igéjét; mert röviden írtam nektek.
Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Ha hamarosan eljön, vele meg foglak látogatni benneteket. Üdvözöljétek összes elöljáróitokat és minden szentet. Üdvözölnek titeket az itáliai testvérek. Kegyelem mindnyájatokkal! Amen.

Segítségét előre is köszönöm szépen! Szeretettel és Tisztelettel: Zsófi
Az első szavak alighanem igehirdetői tapasztalatokra épülnek. Számtalanszor megélte Szent Pál maga, de nyilván apostoltársai is, hogy az igehirdetésük süket fülekre talált (pl. ApCsel 18,5). Ezen intelem megerősítése végett emlékeztet a Sínai-hegynél történt eseményekre, amikor Mózes szólt a zsidó néphez (Kiv 19,12-18). Ott a ?lobogó tűz, sötét felhő, forgószél, harsonazengés és mennydörgő szózat? miatt a nép félelmében azt kérte, hogy ne az Úr szóljon hozzájuk közvetlenül, hanem csak Mózes közvetítse az Úr szavát: ?könyörögni kezdtek, hogy ez a hang ne szóljon tovább hozzájuk? (Zsid 12,18-19). Tehát Mózes a ?földön szóló?, akire a levél szerzője utal. De a zsidó nép még őt is vonakodott meghallgatni, nem sokáig voltak hűségesek (ld. MTörv 29,23-27). Ha azok, akik Mózesre, a közvetítőre nem hallgattak és ezért ?nem menekültek meg?, büntetésben részesültek, mennyivel inkább kell ilyen következménytől tartanunk, ha elfordulunk Krisztustól, aki nem csak a Sinai-hegyről jött le, hanem a mennyből szállt alá (Jn 6,51). Ráadásul a ?megmenekülni? szó az újszövetségi iratokban már magára az üdvösségre (bűntől szabadulásra) vonatkozik. Ha elfordulunk Krisztustól, akkor hogyan menekülhetnénk meg, hogyan üdvözülhetnénk?
A Sinai-hegy látomásakor megrendült a föld. A föld megrendülése az Isten érkezését, jelenlétét kíséri és jelzi (pl. 1Kir 19,12). Ezt a képet sok próféta használta később is. Erre utal Aggeus próféta az Úr napjának érkezését jövendölve, s akinek a szavait idézi ez a szakasz: ?Még egy kis idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet? (Ag 2,6). Aggeus próféta az Úr szavait közvetíti, amelyet a zsidó levél szerzője szintén Krisztusra vonatkoztat (hiszen Ő az Isten Szava, Igéje ? Jn 1,14). Krisztus volt az, aki szólt a Sinai-hegyen, Ő szólt a prófétákon keresztül, Ő mondja: ?megrendítem a földet?. Ez a ?még egyszer? (?még egy kis idő?) az eljövendő napra vonatkozik, Krisztus második eljövetelére, amikor már nem csak a föld rendül meg, hanem az ég is. Ezt írja le roppant képszerűen a Jelenések könyve (pl. 8,4-6). A végső feltámadáskor csak az marad meg, ami örök, az ideigvalók pedig elenyésznek. Erre többször utalt Jézus is (Mt 6,19; Jn 6,27 stb.), és a követői is (1Kor 15,42. 52; 1Pét 1,25). A végidők beteljesülésekor minden megújul, és csak az marad meg, ami rendíthetetlen, ami örök (Jel 21,1).
Ezért nem szabad elutasítanunk az Isten szavát. Aki ezt teszi, az az enyészettel örökre elkárhozik, de aki követi, az örökre megmarad az Örök Országban.
Kedves Lelkiatya!

Kérdésem inkább elvi jellegű, semmint gyakorlati, de nagyon érdekelne. Úgy tudom a Katolikus Egyház szükség esetén megengedi, hogy hívei olyan egyháznál is áldozhatnak, ahol az apostoli folytonosság fennál. Tehát az Orthodox egyházak mellett más keleti Egyházaknál is például a (miafizita vagy nesztoriánus) kopt, örmény, szír, asszír, malabár, malankár stb. Egyházaknál. Ugyanakkor a dolog nem kölcsönös. Tudomásom szerint orthodox pap sem áldoztat meg katolikus hívőt, csak nagyon rendkívüli esetben (pl. haldoklót) de ekkor ez egyben áttérésnek is minősül az orthodox hitre. Kérdésem tehát az lenne, hogy elviekben mely egyházakban áldozhat egy katolikus, és az érintett többi egyház hogyan viszonyul a kérdéshez. Válaszát előre is köszönöm! (György)
A Katolikus Egyház teológiája szerint azon egyházak szentségei kegyelemközvetítők, azoknak a szentségeit fogadjuk el, amelyek őrzik az un. apostoli szukcessziót, vagyis az apostolokig visszavezethető szentségi folytonosságot. Ez magyarázza azt az egyébként furcsa helyzetet, hogy vannak egyházak (koptok, a szír vagy indiai nesztoriánusok), akikkel csupán néhány közös zsinatunk volt, mégis az apostoli folytonosság miatt elfogadjuk az egyházuk szentségeit, míg más felekezetekkel, például a protestánsokkal, akikkel sokkal több közös zsinatunk volt, de nem él az apostoli szukcesszió, nincsen meg a szentségi közösség.

A Katolikus Egyház is azt ajánlja, hogy saját felekezetnél, saját rítus szerint részesüljünk a szentségekben. Megengedi viszont, hogy szükség helyzetben olyan egyházban is fölvehessék a katolikusok a szentséget, amelyek bár nincsenek teljes közösségben a Katolikus Egyházzal, de vallják a szentség katolikus hit szerinti értelmezését. A dolog az én ismereteim szerint is egyoldalú, tehát az említett egyházak valóban nem szolgáltatják ki a szentséget más egyházak tagjainak. Ennek nagyon összetett teológiai háttere is van, hiszen ezekben az egyházakban a szentség fogalmának megközelítése nagyon sokrétű. De az is ok lehet, hogy a kisebb egyházak többnyire zártabbak e tekintetben. A katolikus egyházban talán nagyobb a nyitottság ebben a kérdésben is.
Tisztelt Lelkiatya!

A kérdésem arra vonatkozik, hogy egy katolikus személyt / halottat/ egy református pap eltemetheti? Kicsit hosszú a történet, de a temetés óta nem tudok nyugodni, hogy édesanyánknak az Öcsém nem adta meg azt a végtisztességet ami megillette volna. Lehet ennek anyagi oka? Nem kerül annyiban a református temetés mint a katolikus temetés? Mi tévő legyek?
Szegény anyukánk megtalálja a lelki nyugalmát? Felkereshetem azt a papot aki ezt meglépte.
Azóta - amióta /10 éve/a Mama házrészét elajándékoztatta a saját gyerekére, de édesanyánkat egy elfekvőbe vitette el,mert nem volt cselekvő képes - nem tartom vele a kapcsolatot.

Várom válaszát,melyet előre is köszönök. Anna
Kedves Anna!
Egy katolikus embert természetesen katolikus papnak kell temetnie. De ha az elhantoláskor nem is volt jelen katolikus pap, utólag is sok, az Egyházunk által előírt és szentesített imádságot, szertartást lehet végezni és végeztetni az elhunytért. Szükséges is. Javaslom, hogy kérjen meg egy katolikus papot arra, hogy végezzen Szent Liturgiát (Szentmisét) Édesanyja lelki üdvéért. Ezek után nem kell amiatt bánkódnia, hogy a temetés nem katolikus szertartás volt.
Imádkozzék és végeztessen Szent Liturgiát a testvéréért is. Nem szabad a szívében szemrehányást, vádaskodást hordoznia az ő irányában. Hogy mit tett jól, mit rosszul, azt majd az Úr Isten bírálja el. De azt bizonyosan a sátán sugallja, hogy a nézeteltéréseik miatt gyűlölködés vagy akárcsak távolságtartás maradjon közöttük. Imádkozzék azért, hogy ez minél hamarabb fel- és megoldódjon.
Tisztelt Lelki Atya!
Én is a "Velünk az Isten"-ről szeretnék kérdezni. Annak a feldolgozásnak, ami karácsonykor csendült fel a honlapra érve, honnan lehetne megszerezni a kottáját? (Az alapdallamot ismerem, csak a többszólamú feldolgozást keresem.)
Köszönettel:
Ági
Kedves Ági!
Ennek az éneknek több szólamú változatának nincsen kottája. Az éneklők egyszerű terceléssel díszítették. De így is meg lehet tanulni. A Médiatárunkban most is meghallgatható.
Kedves Lelkiatya én egy pünkösdi népénekre gondoltam ami hasonló a mennyei királyhoz, deteljesen más a dallama és szövege is
köszönettel
M.
Értem. Tehát a kérdést félreértettem. Bocsánat. Erről a népénekről nincsen felvételünk. Ennek az is oka, hogy az új keletű énekek nem tartoznak a mély tartalmú kincseink közé, ezért nem érdemes ezeket terjeszteni.
    ... 220 221 222 223 224 
225
  226 227 228 229 230 ...