Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi öt meg tizenhárom? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Atya!

A következőket szeretném kérdezni: mi a neve a bizánci szertartású katolikus papok "reverendájának" (ha van rá külön szó), és tartozik -e
hozzá öv? Második kérdésem az lenne, hogy mióta hordják a saját viseletüket, ugyanis nemrégiben egy századfordulós tablóképen láttam görög katolikus papokat római reverendában.
Köszönettel: Balázs
Mi is reverendának mondjuk ezt a papi öltözetet. Öv nem tartozik hozzá, az a szerzetesi viselet része.
A szabása Timkó Imre püspök atya idején változott, kb. a 70-es évek végén.
A lelkiatyának mi a véleménye a lentre bemásolt cikkről?
Azért kérem a véleményt, mert én nem tudok reagálni az itt leírtakra, mert kevés hozzá az információm, hogy bármit is megítéljek ennek kapcsán.
Köszönöm megtisztelő válaszát.
Tisztelt Kérdező!
Az idézett írásokban az egyházi személyt ért vádakat semmilyen igazolás nem támasztja alá. Szinte ötletszerűen sorolja fel a rágalmakat, s meg sem kísérli, hogy azokat bármivel is bizonyítani próbálja. Már csak ez is igazolja a vádak teljes alaptalanságát, különben a legcsekélyebb, tényt megerősítő érveket is harsogva idézné az ormótlan írás. Méltán fejezték ki tiltakozásukat a püspök atyák ezzel a rosszindulatú cikkel szemben, hiszen alapvető emberi jogokat sért, ha valakit megrágalmaznak, bizonyítás nélkül vádolnak. A válaszcikk furcsa módon a sajtószabadság korlátozását véli látni ebben az egyszerű tiltakozásban, nevetségesen a sajtó megfélemlítéséről beszél, és a cenzúra elleni tiltakozását fejezi ki. Szegény püspök atyák tiltakozása ugyan mivel félemlíti meg a sajtót? Mitől rettegnek a rágalmazó újságírók, ha elolvasnak egy tiltakozó nyilatkozatot? Hol érvényesül bármiféle cenzúra attól, ha valaki egyetlen nyilatkozatban tiltakozik, és a rágalmak visszavonását, netán bocsánatkérést követel?
Az Ön által idézett sajtó számtalanszor jelentet meg hasonló pocskondiázó írásokat a katolikus egyházzal szemben. Nyilván ezért is nem idéztem itt ezt a közel egy éve megjelent cikket sem.
Az eset tartalmához én sem tudok hozzáfűzni semmit, de ezek az említett jelek nyilvánvalóvá teszik, hogy nem is érdemes foglalkozni vele.
Kedves Lelkiatya!

Honnan tudhatom meg azt, hogy melyik szerzetesközösségbe hív az Úr? Mert régóta foglalkoztat ez a gondolat, és voltam mint érdeklődő több közösségnél is.(Egyénként a családom nem akarja, hogy az legyek.)

Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Elsietni sem szabad ezt a kérdést, de túlhordani is kár. Van egy pont, amikor rá kell szánnia magát az embernek vagy erre, vagy arra. Soraiból arra következtetek, hogy az Ön életében még nem jött el ennek az ideje. Azt javaslom, ne keressen újabb és újabb rendeket. Ha ez esetleg több alkalommal is megtörtént, akkor most egy ideig pihentesse ezt a keresést. Törekvése inkább arra irányuljon, hogy egyre közelebb kerüljön a Jóistenhez. Imádságaiban igyekezzék minél odaadóbban jelen lenni, figyelni Rá! Nem azért, hogy kikövetelje Tőle a választ, hanem egyszerűen csak Őérte, magáért az Úrért, az Ő szeretetéért. Akarja szeretni Őt minél jobban! Mindezenközben élje az életét, végezze a dolgát a családban, társadalomban. Természetesen nagyon fontos, hogy legyen lelkivezetője, akivel megbeszéli a lelki gondjait, kérdéseit. Ha ezen az úton halad, fel fogja ismerni az Úr akaratát kicsi és nagy dolgokban egyaránt. Ugyanakkor folyamatosan kérje annak kegyelmét is, hogy amikor viszont lépni kell, akkor meglegyen hozzá a kellő ereje és bizalma!
Dicsőség a Jézus Krisztusnak! Kedves Lelki Atya!

Arra voltam kíváncsi, hogy melyik zsolozsmán melyik zsoltárokat szokás imádkozni. A honlapon a "napi zsolozsma részei"-nél nincs utalás a szombati utrenyére és a vasárnapi (hétfőre virradó) vecsernyére. Ilyenkor tényleg nincs szertartás? Vagy ha mégis, mely zsoltárok tartoznak oda?

Másik kérdésem, hogy hol szerezhető be az összes zsoltár a görögkatolikus szertartásokon használatos fordításban?

Harmadik kérdésem az éjjeli imaórával kapcsolatos: ezt minden éjjel végzik a kolostorokban, vagy csak virrasztáskor? Továbbá a virrasztás az egész éjszakás vagy féléjszakás (azaz éjfélig tart, utána lehet aludni, vagy fordítva, éjfélkor van ébresztő)? E tekintetben van-e különbség az ortodox és a görögkatolikus gyakorlatban?

Válaszait előre is köszönöm: György
A bizánci zsolozsmában egy hét alatt végig imádkozzuk a teljes Zsoltároskönyvet, tehát mind a 150 zsoltárt. Ennek külön táblázata van, amelyet e mostani kérés eredményként hamarosan közzéteszünk, és megtalálható lesz a szertartásaink rovatban.
Egyelőre nem jelent meg a Zsoltáros könyv görögkatolikus zsolozsmában használható külön kiadása. De közel van hozzánk. Ismereteim szerint hamarosan kikerül Rómába jóváhagyásra, s utána már nem sokkal később meg is jelenhet. Adja Isten, hogy minél hamarabb!
Kevés az a kolostor, ahol ezt rendszeresen, minden nap végzik. Virrasztás esetén semmiképpen sem, hiszen a virrasztás a Keleti Egyházban a lítiával egybekötött vecsernye és az utrenye közös szertartása. E kettő közé nem illeszkedik bele a éjféli zsolozsma. Ez a virrasztás önmagában elég hosszú, 4-5 órás szertartás, melyet egyre több helyen végeznek, pl. a Máriapócsi nagyobb búcsúünnepekre virradó éjszaka előestéjén.
Minthogy 4-5 órás szertartás, nem tölti ki az egész éjszakát. Nyugodtan lehet előtte is, utána is aludni még azon az éjen. Sem ebben, sem másban nincs jelentős eltérés az ortodox és görögkatolikus egyház gyakorlata között. Mivel azonban nálunk nagy csekély a száma a monostoroknak, igazi összehasonlítást nem tudunk végezni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak
Kedves lelki atya
szabad e olyan imafüzetböl imákat mondani ami egy pap által össze álított ima csokor pl: Gabrielle Amorth atya füzetére gondolok amit ő álított össze
Sokféle imafüzet, gyűjtemény létezik, amely segíthet bennünket az Isten megszólításában. Azok a megbízható egyházi jellegű kiadványok, amelyekben benne van a "Nihil obstat" vagy az "Imprimatur" jelzés. Ezt az jelzi, hogy az egyházi vezetés jóváhagyásával készült a kiadvány. Napjainkban azonban nem olyan szigorú ez a rendszer, sok olyan kiadvány is készül, amelyekben nem található az említett pecsét, mégis elfogadható lelki olvasmányok. Ha kétségünk merül fel valamely írott anyag lelki értéke felől, mindenképpen kérdezzük meg parókusunkat/plébánosunkat. Minthogy Gabrielle Amorth atya Olaszországban a római egyházmegye papja, vélhetően jól használhatók az által írott könyvek és imádságok.
Kedves Lelkiatya!

A beérkezett kérdéseket olvasgatva lettem figyelmes a szexuális irányultságokkal kapcsolatos kérdésekre. Én a homoszexualitással kapcsolatban tennék fel egy kérdést, mindenféle provokatív, kötekedő szándék nélkül.

Úgy tudom, hogy homoszexuális ember nem szentelhető pappá az Anyaszentegyház törvényei szerint (a római egyházra gondolok elsősorban). Ha egy kispapról kiderül ez a dolog, akkor általában eltanácsolják, s az előbb leírt dologra hivatkoznak.

Mi a helyzet azokkal a kispapokkal, papokkal, akik homoszexuálisok, viszont ezt titkolják, tehát soha nem derül ki róluk, mivel nem élik meg semmilyen formában. Vagy az Egyház szerint csak az számít homoszexuálisnak, aki meg is éli azt, illetve akiről kiderül? Ha egy pap meleg, de ezt egész életében titkolja (hiszen a cölibátusban amúgy is mindegy hogy melyik nemhez vonzódik - szerintem), akkor egy ilyen pap nem is lehet Isten hű szolgája?

Köszönöm a válaszát!

Különbséget kell tenni a homoszexuális irányultság és az ebből fakadó magatartás között.
Az a személy, akiben ilyen irányultság van, egyáltalán nem hibáztatható a jelenség miatt. Nyilván meg voltak annak okai, hogy miért alakult ki benne. Ha ezzel helyesen él együtt, megtanulja kezelni, törekvésével helyes mederben tartani, akkor éppen olyan értékes életet élhet, szentté is válhat, mint bármely keresztény társa.
Ha azonban valaki az ilyen irányultságát hangoztatja, ebből fakadóan másokkal bűnös cselekedeteket visz végbe, az súlyos bűnt követ el, és nagyon téves úton jár.
Az a pap, akiben ilyen irányultság létezik, még lehet jó lelkipásztor, szent ember, ha megküzd vele, éppen úgy mint a társai az egyébként egészséges szexualitással.
Ha kispapról van szó, és ugyanezzel a helyes törekvéssel kezeli, akár pappá is szentelhető. Ha viszont ez az irányultsága vétkes cselekedetre viszi, azonnal távoznia kell a szemináriumból. Éppen úgy, mint az az egyébként szexuálisan egészséges társa, aki szintén a nemiségből fakadó súlyos erkölcstelenséget művel.
Akinél azonban ez a jelenség a már felvételinél is ismert - eltitkolni nyilván nem szabad, hiszen az hazugság lenne - azt nem veszik fel a szemináriumba. Éppen ezért ne is jelentkezzék ilyen férfi oda, hiszen előre ki nem számítható súlyos kísértéseknek tenné ki magát. Egyébként éppen ennek veszélye miatt nem kerülhet be a szemináriumba.
Ismétlem azonban, homoszexuális ember is lehet jó pap, válhat szentté, ha leküzdve magában ezt a szexuális vágyat felajánlja azt az Istennek.
Kedves Lelkiatya!
Válságos időszakon megyek keresztül.Templomba járok,renedszeresen gyónok,áldozok,imádkozom.Sok időt töltök az Úrral,és mégsem történik körülöttem semmi változás.Például nem látszódik változást személyes dolgaimban:a munkaterületén,érzelmi téren sem azokkal kik a közvetlen környezetemben vannak,családon belül sem,anyagi téren sem,húzódik egy vállalati perünk,ahol édesanyám és vele együtt közel húsz ember egy olyan valaki által kapott felmondást a vállalatban akinek nem volt meg a felhatalmazása,hogy ilyen papírokat írjon alá.Vannak egyéb kiadásaink is meg nekem is személyesen egy tartozásom,pénzem pillanatnyilag a legalapvetőbb dolgokra sincs.Az egyetlen az,hogy talán bennem mennek végbe változások.Sok belső szenvedést élek át.Érzem Isten szeretetét,de nem érzem a segítségét,úgy érzem az imáimat semmibe veszi az Úr.Más emberek akik fele annyit sem tesznek dolgokért,van aki az Istenre se gondol,olyan lehetőségeket kap amiért már hosszú évek óta sóvárgok.Nem sajnálom tőlük,de fájón érintenek bizonyos dolgok,nehéz velük megküzdeni.Próbálok a dolgaim közé nézni és gyakran felteszem a kérdést,hogy hol vagyok"zárlatos"?
Válaszát előre is szívből köszönöm!
Cathy
Kedves Cathy!
Nem mondom, hogy "zárlatos", talán csak azt, hogy rossz helyre kapcsolt. Az imádságától, az Istennel való kapcsolatától nem szabad azt várnia, hogy annak eredményeképpen jóra fordul az anyagi helyzete, állása, családjának az állapota. Az Úr nyilvánvalóan odafigyel az Ön imáira, arra is, hogy mire van szüksége, és meg is adja azt, ami kell. Ő végtelen türelmében és irgalmában megengedi azt is, hogy velünk igazságtalanságok történjenek. Érdemes bízni Benne. Aki nem bízik, az nem látja meg a csodát.
E kettőt tudom Önnek tanácsolni. Folytatva az imaéletét tegyen le arról, hogy ezáltal meg fognak változni a sikertelennek érzett dolgai. Ez olyan, mint ha az általam szeretett személlyel (baráttal, szerelmessel, házastárssal) csak azért beszélgetnék, hogy abból nekem valami hasznom legyen. A másik, hogy ugyanakkor bízzon az isteni segítségben. Pontosabban szólva bízzék Istenben, hogy megsegíti Önt a kellő időben. Más emberek? Örüljön annak, hogy legalább nekik csurran-cseppen valami.
Amíg ezeket nem tisztázza ki a gondolatában, addig nem talál békére a lelke.
Kedves atya!

Az lenne a kérdésem, hogy szabad-e tisztelnünk, imádkoznunk olyan szentekhez, akik az ortodox egyházhoz tartoznak? Gondolok itt azokra a szentekre, akiket maga az ortodox egyházak nem rég avattak, vagy ismertek el szentnek. Válaszát köszönöm!

Attila
Általánosságban azt mondhatom, hogy szabad tisztelnünk azokat a szenteket, akiket az Ortodox Egyház avatott szentté, hiszen minden bizonnyal ők is megfontoltan és kellő indokkal emelik oltárra a szentéletű embereket. Ha mégis kétely támadna egy-egy szent tiszteletével kapcsolatban, érdemes megkérdeznie erről a legközelebbi parókust.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megtudni Öntől,hogy J-N-Sz megyében lehetséges-e,hogy egyházuk szárnyai alá vennének iskolát(erősen hátrányos helyzetű gyermekkel túlsúlyban)?
Köszönöm válaszát.
K.
Görögkatolikus egyházunknak Szolnokon van egy iskolája, a Szent Tamás iskola, ahol a tanulók közül igen nagy számban vannak hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek. Mivel minden új intézményt nagyon körültekintően és részletes tárgyalások után indít az egyházunk, kötve hiszem, hogy a közeljövőben ebben a megyében újabb iskolát venne át.
Tisztelt Lelkiatya!

Mélyen megdöbbentett az aszexuálisokról írt korábbi válasza. Az aszexualitás ugyan olyan szexuális irányultság mint a másik három, a népesség nagyon kis százaléka tartozik oda. Mégis a Biblia sehol nem ítéli el, azt akiben nincs nemi vágy és nem házasodik meg. Pál apostol szavaiból úgy vettem ki, hogy aki "nőtlen/hajadon ne keressen házasságot, és jó lenne ha mindenki úgy maradna mint ő." Ha viszont az Egyház betegségnek tartja az aszexualitást és megváltozásra, majd házasságra ösztönzi az aszexuális embereket (hol van ere a Bibliában precedens?), hogyan érvényes a szentségi házasság a nemi vágy és esetlegesen a szerelem nélkül? A "sokasodjatok és töltsétek be a Földet" parancsa sem lehet érv, mert 7 milliárd ember szerintem erre elég bizonyíték.

István
Nem szabad azt gondolni, hogy a szüzességben élő, Istennek elkötelezett emberekben nem él a természetesen emberi ösztön, a szexualitás, a másik nem felé vonzódás. Míg azonban az állatot az ösztönei (lét- és fajfenntartó ösztönök) vezérlik, addig az ember a maga szellemiségével, szabad akaratával kézben tartja azokat, uralkodni tud rajtuk. Szent Pál az idézett levelében azt is írja, hogy "ha viszont nem tudják magukat megtartóztatni, akkor kössenek csak házasságot, mert jobb házasságban élni, mint égni" (1Kor 7,9). Tehát ő nyilvánvalóan a természetes vágyakkal élő emberekről beszél. Néhány sorral korábban pedig azt írja ugyanezzel kapcsolatban, hogy "mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat". Tehát ajándék a szüzesség, amelyet Istentől kaphatunk, s amelyet őrizni kell. Ha viszont valaki a házasság ajándékát kapta, akkor azt kell nemesen megélnie.
A Bibliában természetesen nincs szó aszexualitásról, mert ez egy egész új találmány, a mai kizökkent világ szellemi terméke. (Az emberi szellemtörténelem ismert hasonló jelenségeket, mint pl. a hermafroditizmust, de tudta jól, hogy az is a természettől elhajló beteg jelenség.)
A homoszexualitásról viszont olvashatunk a Bibliában, Szent Pál igen keményen elítéli: Róm 1,26-27; 1Kor 6,9
Kedves Lelkiatya!
Olvastam, hogy mennyire fontos az Isteni Irgalmasság rózsafüzére, de azt is olvastam, hogy délután 3-kor kell mondani. Én akkor vagy dolgozom még, vagy munkából jövök éppen haza, így csak később tudom elmondani. Az baj, vagy így is hatásos? Mondhatom később is, mint 3 óra?
Másik kérdésem az, hogy olvastam az interneten, hogy van egy olyan oldal, hogy utolsoidok.hu. Ott olyanokat írnak, hogy közel van az utolsó ítélet, lesz egy ember, aki megvezeti majd a világot, meg, hogy szörnyűségek fognak történni a világon, tűzeső, meg ilyenek. Meg előtte katasztrófák, az Egyházon szakadás és ilyenek.
És, hogy ezeket Jézus jövendölte meg titkos prófétáknak.
Mennyire lehet ezt elhinni? Tényleg így van. HA igen, akkor a templomban miért nem beszélnek erről? Pedig, ha igaz, fontos lenne.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Nem baj, ha nem 3 órakor tudja elmondani az imádságot, hanem később. Az a fontos, hogy ne maradjon el. Ha olyankor mindig foglalt, akkor javaslom, hogy jelöljön ki egy másik időpontot, ami Önnek alkalmasabb, és igyekezzék ahhoz az időponthoz tartani magát. Ezt sem azért mondom, mintha az ima hatékonysága az időponttól függene. Szó sincs róla. Inkább nekünk van szükségünk erre a rendszerességre és hűségre, ezért javasolják a meghatározott időpontot.
A templomban is beszélnek az utolsó ítéletről, Krisztus Urunk második eljöveteléről, az idők jeleiről. Meghatározott napokon olvassuk ezeket a részeket a Szentírásból. De nem többször és nem is kevesebbszer, mint amekkora jelentősége van ennek a ténynek. Várjuk Urunk eljövetelét, de nem ijesztgetjük egymást különféle ál üzenetekkel. Nem érdemes időt vesztegetnie arra, hogy utolsó idők jeleivel foglalkozzon. Nem azért kell megtérnünk, mert ilyen jelekről hallunk, hanem mert Krisztus Urunk erre tanított, és az Egyház ezt kétezer év óta hirdeti. Nem azért kell többet imádkozunk, mert efféle üzenetek érkeznek - ki tudja honnan?! - hanem mert ezáltal juthatunk közelebb az Istenhez. Ezt is tudjuk már két ezer éve a Kinyilatkoztatásból.
Pl. még csak áldást sem adhat egy görögkatolikus pap római szertartás szerint (Az Úr legyen veletek; És a te lelkeddel...stb.)? Csakhogy leredukáljam egy kicsit a kérdést.
Elnézést a 'szőrszálhasogatásért'.
Természetesen nem adhat. Nincs is értelme. Ha áldást ad - amennyiben liturgikus tett, tehát nyilvános templomi istentiszteleten történik - akkor azt a saját rítusa szerint tegye. Van-e értelme, van-e oka, hogy másként tegye?
Ez világos útmutatás a pápai dokumentumokból, hogy nem szabad keverni a rítusokat, sem azok elemeit. Koncelebrálni természetesen megengedett az eltérő rítusban (amennyiben erre a püspökétől engedélye van), és ilyenkor nyilván alkalmazkodik az adott szertartáshoz. Ilyenkor azonban nem ő adja az áldást, hanem a szertartást vezető pap. Ez a latin rítusban is érvényes, nem csak a bizánciban, hogy az áldást mindig egy ember adja, az, aki a szertartást vezeti. Kivételes eset, amikor püspök van jelen. Ekkor ő adja az áldást, még ha más rítusú is. Előírás még az eltérő rítusú koncelebrálás esetén, hogy mindenkinek a saját liturgikus öltözékét kell viselnie, tehát a koncelebráló nem vehet föl más rítusú liturgikus öltözéket. Ez diakónusra, papra, püspökre egyaránt vonatkozik.
Kedves Lelkiatya!
Hogyan lehetne felvenni a kapcsolatot egy olyan számomra kedves személlyel,akivel az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól?Sokszor próbáltam rendezni a dolgot,de ő mintha nem reagált volna rá,vagy csak nagyon közönyösen és szűkszavúan.Majd egy idő múlva elkezdett lépéseket tenni felém,de nem tett semmi konkrétat,inkább csak apróbb gesztusokat.Erre én is ugyanúgy lépetem felé,de nem beszéltünk különösebben semmiről sem,pedig szerettem vona vele beszélgetni.Nem tudom mit kellene tennem.Hogyan közeledjek felé?Mit kérdezzek tőle?Nyissak felé,tárjak fel neki dolgokat újból mint régen?Mi a helyes módja annak,hogy rendezni lehessen ezt a kapcsolat blokádot?Ő egy időben nagyon elutasító volt velem szemben,nem akart önmagáról megosztani dolgokat,meg az sem érdekelte,amit mondtam neki.Talán ő is észrevette a viselkedésemen,hogy van bennem egy bizonyos tartás vele kapcsolatban.Ennek az volt az oka,hogy nem tudtam mire vélni a dolgot,a hirtelen váltást a viselkedésében.Az amit később észrevettem rajta távolból is,hogy valami lelki problémákkal küzdött és emiatt fordult úgy ki önmagából.Reménykedtem,hogy ha javul a helyzete a köztünk lévő barátság és bizalom is idővel visszaáll.De csak egy felszines szinten érintkezünk egymással.Egy nemes lelkű,mély érzésű és hitű emberről van szó,aki régebben lelkileg sokat segített rajtam.Helyes-e ilyen esetekben célirányosan rákérdezni a dolgokra?Ezekben a dolgokban kérném a tanácsát és véleményét.
Válaszát szívből köszönöm!
Nina
Kedves Nina!
Kérdésére a következőt tanácsolom. Jobb, ha most egy időre pihenni hagyja a kapcsolatot. Mint említette, többször is próbálta rendezni, de az illető reagálásai - vagy éppen annak hiánya miatt - ez nem sikerült. Ennek nem az az oka, hogy Ön nem találta meg az újra közeledés, a kapcsolatuk rendezésének a megfelelő módját. Éppen ezért nem javaslom, hogy még nyíltabban kérdezzen rá, vagy kezdeményezni próbálja annak elemzését, hogy mi hogyan alakult. El kell tudnunk fogadni azt, hogy sok minden változik, mi is, a kapcsolataink is. Persze, régi barátságokat ápolni is kell, de ez mindig csak akkor működik, ha arra mind a két félnek igénye van. Leírásából arra következtetek, hogy kedves ismerőse inkább a távolságot kívánja most tartani. Ezért javaslom a pihentetést. Elképzelhető, hogy idővel lelkileg újra közelebb kerülnek majd egymáshoz, de erre most nem érdemes gondolni sem, mert akkor csak dédelgeti ennek lehetőségét. Nyilván sok más ismerőse is van, most inkább azokra figyeljen. Rengeteg dolgunk van a világban, sok embernek tudunk segíteni. Ha magunkról megfeledkezve ezt tartjuk szem előtt, akkor közben még sokkal többet kapunk emberi kapcsolatokban is és más téren is, mint mi előtte gondoltuk volna.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, mit tegyek ahhoz, hogy pap legyek? Most gimnazista vagyok(11.osztályos) úgy érzem elég jól tanulok, de mégis miből kellene érettségiznem, miből tanuljak jobban?
Kedves Fiatal Barátom!
Ha a tanulmányaira kérdez, akkor azt mondom, foglalkozzék azzal, amit legjobban szeret. Érettségit is azokból a tárgyakból tegye, amely legközelebb áll Önhöz. Akár föl is készülhet valamely más felsőoktatási intézmény felvételijére. Ez azért fontos, mert a papnak lehetőség szerint a világi tudományokban is tájékozott, nyitott szellemű embernek kell lennie. Meg kell tudni állni a helyét a világban, kortársaitól nem maradhat ezen a téren sem.
Ezen felül pedig a hitismeretekben is el kell mélyednie. Általában minden szeminárium, hittudományi főiskola megjelöli azokat a hittankönyveket, amelyekből fel kell készülni a fölvételire. Ezeket nagyon alaposan tanulja meg. Természetesen, ha iskolája ad rá lehetőséget, akkor jó, ha hittanból érettségizik.
A harmadik fontos dolog - de azt is lehet mondani, hogy a legfontosabb dolog - a papságra készülethez az imádság. Igyekezzék minél mélyebb kapcsolatot kialakítani az Úrral. Ha teheti, menjen el hétköznapokon is a templomba, rendszeresen gyónjon, áldozzon, hogy ezek a szentségek is erősíthessék Istennel való kapcsolatát, és az Egyházhoz fűző kötelékét.
Végül pedig bízzon mindent az Úrra! Ne aggódjék, hogy mi lesz, ha nem veszik fel, mit is fog tenni az életben. Bízzon abban, hogy ha az Úr szólítja Önt valamilyen feladatra, akkor meg is adja a hozzá szükséges kegyelmet.
Kedves Lelkiatya!
Hogy van a görög katolikus szentmise menete? ('SZAKSZAVAKKAL'.. ezt úgy értem mint a római szent misébe hogy hát.. mi leírtuk a római szentmise menetét.. valahogy így.. csak görög katolikus formába.

ambó:
-keresztvetés
-köszönés
Gyónom..
-bűnbánati rész < Uram irgalmazz..
-könyörgés
-olvasmány
-szent lecke
-evangélium
-prédikáció
-hitvallás
-egyetemes könyörgés

Oltár mellett:
-felajánlás
-
- ... stb.


Előre is köszönöm a válaszát!
Nem könnyű "szakszavakkal" leírni az Isteni Szent Liturgia menetét. Megpróbálom mégis:
I. Proszkomídia (előkészület)
II. Igeliturgia
1. Kezdőáldás és nagy ekténia (=könyörgés sor), 2. Antifonák köztük kis ekténiák és a Krisztus-himnusz, 3. Kis bemenet, 4. Tropárok és kontákok, 5. Háromszorszent, 6. Prokimen, Apostol és Alleluja, 7. Evangélium és homília
III. Áldozati liturgia
1. Ekténiák, 2. Kerubének és a pap előkészülete, 3. Nagy bemenet, 4. Teljesítsük ekténia, 5. Hiszekegy, 6. Anafora (megemlékező imádság, amelyben az Utolsó vacsorát elevenítjük fel és megemlékezünk az Egyház szent, elhunyt és élő tagjairól), 7. Minden szentek ekténia, 8. Miatyánk, 9. Szentség a szenteknek (kenyértörés és a Szent vérrel való egyesítés), 10. Szentáldozás, 11. "Igazhívők" ekténia, 12. Amboni ima, 13. Elbocsátó.
Természetesen lehetett volna ennél részletesebben is, de remélem, ez is némi segítséget jelent.
    ... 222 223 224 225 226 
227
  228 229 230 231 232 ...