Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhat meg egy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!
Hívő római katolikus vagyok, és a homeopátiás kezelésről szeretném a véleményét kikérni. Eddig már használtam jó eredménnyel, sok betegségből meggyógyított, de most azt hallom, hogy a Katolikus Egyház nem fogadja el, okkultnak tartja. Engem nem térített el használata a hitemtől, gyógyulásomért a Jóistennek vagyok hálás. Elképzelhető, hogy mégis a sátántól ered? A gyógyszerekben nem hiszek, többet ártanak mint használnak, és az ára is mutatja, hogy mekkora üzlet az egész. Válaszát előre is köszönöm!,
A gyógyszerekben valóban nem érdemes hinni. A homeopátiásokban sem. Hinni egyedül az Úristenben lehet, és bízni az emberekben.
Azt több vizsgálat igazolta viszont, hogy ha a beteg hitt abban, hogy a gyógykezelés a javára van, akkor az sokkal hatéknyabb volt, mint hogyha nem. Az un. placebo gyógyszereknek is éppen ez a titka. A homeopátiás készítményeknél jóval nagyobb szerepe van ennek a "gyógyszerbe vetett hitnek". Segít továbbá a természetesebb élet kialakításában. Összességében mégsem ajánlják a szakemberek, sem az orvosok, sem a lelkiatyák. Gyógynövényeket, teákat használni - megfelelő hozzáértéssel - természetesen szabad és hasznos is. Mégis, oly sok sarlatánság, valóságos emberi becsapás fűződik a homeopátiához, az ezzel a névvel jelzett tevékenységhez, hogy összességében jobb inkább elkerülni. Aki sok-sok tanulás után orvos, szakorvos lett, az bizonyára nagyon sokat tud a betegségről, a gyógyulásról. Ma már sok helyen követik az un. "holisztikus" szemléletet, amely az egész embert akarja gyógyítani, nem csak egy-egy tünetet. Jobb, tehát bízni azokban az emberekben, akik hivatásszerűen és szakértelemmel gyógyítanak. Mindig tudva azt, hogy az igazi gyógyulást a Mindenható Isten adja.
Kedves Lelkiatya!
Köszönöm, hogy föltették Boldog Romzsa Tódor officiumát.

Némi "megrökönyödéssel" fogadtam a Munkácsi Egyházmegye kérését, az ünnepnap előrehozására (arra a napra, amikor a latin naptárban is szerepel "Mindenszentek" miatt). Pontosan nem látom az okaikat. Talán Lelkiatya tudja. Olyat is hallottam, hogy tkp. október 31-i volt a vértanú halálának napja. (Ezzel szemben viszont azt kérdezném, hogy akkor miért nem erre a napra történt eleve is a kanonizáció mindkét ritusban.) No mindegy is. Tapasztalatom szerint a bizánci tradicióban kevésbé van meg a szentek ünnepeinek tologatása, és ez tetszik. Van benne következetesség. A latin liturgikus reformban ezzel kapcsolatban nagy a káosz. Vannak egyszerűen, akik ezt nem értik és a "régi naptár" szerint ünneplik a névnapjukat.

Mindenesetre ahogy én látom egy ilyen döntés teljességgel megalapozott lehet esetleg egy ortodox többségű országban, mint Ukrajna, ahol így a latinok és görögök legalább együtt ünnepelhetnek. Nagy veszteséget látok viszont Magyarország és Szlovákia gk. egyházai számára, ahol a latin többség miatt állami ünnep november 1-je. Boldog Romzsa Tódor ünnepének november 1-jén való hagyása szerintem igen üdvös dolog lehet ebben a kontextusban. Hiszen valljuk meg "egyedülálló" helyi illetőségű, kultúrákat összekötő, identitásközvetítő boldogról van szó, amilyen egyhamar nem lesz és akinek a tisztelete remekül összeegyeztethető lett volna Mindenszentekkel. Állami ünnep lévén talán többen jöhetnének templomba is.
A latin liturgikus gyakorlatban elképzelhető, hogy más és más lelkipásztori és történelmi háttér miatt különböző szentek ünnepét máskor tartják. Megfontolandónak tartanám, hogy ha a munkácsiak Rómához tudtak fordulni a saját lelkipásztori érdekeiket érvényesítendő, akkor ezt a magyarországi egyházmegyék is megtehetik és kérhetik maguk számára az eredeti november 1-jei dátum visszaállítását. Nehezen tudom elképzelni ugyanis, hogy ha november 1-je Ukrajnában állami ünnep lenne, akkor kérték volna az áthelyezést.
Tavaly, a szórványban, ahol élek a latin és állami ünnep miatt, bár köznapi volt a liturgia (Kozma és Damján ill. Romzsa Tódor részéről püspök, vértanú szövegeivel), de volt prédikáció, amelybe belefért Mindenszentek, Kozma és Damján mellett Boldog Romzsa Tódor is. Idén 31-én már, hétköznap hétfő lévén liturgia sem volt. Nem tudom, máshol ez hogy van, de valami azt súgja nekem, hogy a tavalyi megoldás jobb volt és nem is tartom reménytelennek, hogy újra így legyen.
Véleményét kíváncsian és köszönettel várom.
Ismereteim szerint Boldog Romzsa Tódor november 1-jén halt vértanúhalált. Mint ismeretes, a Munkácsi Egyházmegye kérésére helyezte át Róma az ünneplését egy nappal korábbra. Igazat kell adjak Önnek, valóban rendkívül szép lenne, ha mi a Mindenszentek állami ünnep révén munkaszünettel ünnepelhetnénk hitvalló püspökünket. (Hasonlóan különleges helyzetben vagyunk, ha Szent Jakab liturgiáját akarnánk végezni, mert az egyedülálló módon szintén csak minálunk állami ünnep: október 23.) Az egyházi vezetőink, nyilván, a testvéregyházakat követve tértek át az október 31-i ünneplésre. Hátha ők is olvassák e sorokat, eljut hozzájuk e javaslat, s elgondolkodnak annak lehetőségén, hogy mi mégis november 1-jén ünnepeljük Boldog Romzsa Tódor emlékét.
Tisztelt Lelkiatya!

Péter vagyok Mosonmagyaróvárról. Egy hetednapi adventista kiadványban
/Tobbler Gusztáv: Nincs többé halál! - Mikor kezdődik az örök élet?/ azt
olvastam, hogy a kárhozat nem tart örökké, mert az istentelenek megsemmisülnek testestől-lelkestől a gyehennán, ez szerintük a második halál. Én a katolikus tanításban hiszek, ami azt tanítja, hogy a kárhozat örök, és megmarad a személyisége az istenteleneknek is. Az adventista tanítás szerintem ellenkezik Isten irgalmával, dicsőségével, mert hiszen
akkor miért támaszatná fel az elkárhozottakat, ha később megsemmisítené őket? Az Ön szíves véleményét kérném e kérdéssel kapcsolatban...
Köszönettel előre is!
Kedves Barátom!
Ön jó érzékkel rátapint a kérdés lényegére. Merő gyermekded gondolkodás azt vélni, hogy Isten meg akarja büntetni a gonoszokat, azért támasztja fel egy időre, hogy szenvedjenek, aztán sutty, elpusztítja őket végleg. Isten minden megteremtett embert akart, létbehívott, és semmi oka sincs arra, hogy elpusztítsa. Mindenkit megajándékozott szeretetével, amelyet szabad akaratunkból elfogadhatunk, növekedhetünk benne. Minél többet felfogunk belőle, annál boldogabbak vagyunk és leszünk. Azok, akik visszautasítják Őt és az Ő szeretetét, egyedül azok kerülnek a kárhozatra. Pontosabban szólva kizárják magukat Isten szeretetéből, és ez maga a kárhozat. Ezt is meg lehet tapasztalni itt a földön is, mint a mennyei boldogságot. Az önző, szeretet nélküli ember számára már itt a földi élet is pokol.
Isten mindenkit, minden emberi személyt megajándékozott az örök élettel, s van, aki ezt örök boldogságban, van, aki örök kárhozatban tölti.
Szeretnem megkerdezni hogy imadsaggal meglehet szuntetni a kisfiam f?lelmeit a sot?ttöl aki mar 14 ?ves vagy orvoshoz vigyem?mert ugytudom le lehet venni im?kkal.
Kedves Asszonyom!
A kérdése utáni mondat nem felel meg a valóságnak. Imákkal nem lehet levenni semmit. Ez a megfogalmazás arra utal, mintha az ima, az imák olyan dolgok lennének, mint a gyógyszer vagy valamiféle gyógymód. Így nem használható! Az imádság Istenhez köt, aki mindenható és jóságos. Hozzá fordulunk minden bajunkban, mert szeretjük Őt, és Ő szeret minket. Nem biztos, hogy teljesíti a kérésünket, de az bizonyos, hogy meghallgat, és mindent megad, ami a javunkra van.
A gyermekének sötéttől való félelme mögött vélhetően pszichikai okok vannak, melyeket egy szakember fel fog tudni tárni. Érdemes fölkeresni és tanácsot kérni tőle. De csakis szakemberhez forduljon, aki több beszélgetés során rámutat arra, hogy milyen - esetleg családi - okok húzódhatnak meg a jelenség mögött. Ezzel együtt, természetesen, imádkoznia is kell a fiáért, aki már nem is olyan kicsi(!), hogy az ima által Isten kezébe tegye az ő sorsát is. Kérem, senki és semmi máshoz ne forduljon a gyermeke érdekében, csakis szakemberhez, illetve a Jóistenhez, természetesen.
Kedves Lelkiatya!

Azt szeretném kérdezni, hogy melyik egyházi könyvünkben található meg a kathizmák rendje. Az ún. zsolozsmás könyvben csak a nagyböjti időszakra találtam meg a beosztást.

Segítségét előre is köszönöm: András
Kedves András!
Sajnos csak a papi zsolozsmáskönyvben található meg a kathizmák rendje. Ebből egyelőre nagyon kevés van forgalomban. Viszont éppen e kérdés miatt a minap föltettük ezt a táblázatot a honlapunkra. A liturgia rovatban található. Még kiegészítésre szorul, hisz vannak időszakok, amikor ettől eltér a kathizmák rendje, de egészen Nagyböjt elejéig ez használható.
Kedves Lelkiatya!

Gyerekkoromtól kezdve készülök a hivatásomra, s most életem delelőjén úgy érzem, elfogyott belőlem a szenvedély, amellyel mindig is végeztem mindennapi munkámat. Korábban mindig örömmel készülődtem munkába, s őszinte érdeklődéssel és Istentől kapott végtelen türelemmel tudtam az emberek felé fordulni, akikkel találkoztam a nap folyamán.Átéltem szinte minden nap, hogy jól csinálom, amit csinálok, s a visszajelzések is ezt mutatták. Mindig azt mondtam, szerencsés vagyok, mert Isten megadta nekem, hogy a hobbim a munkám.
Néhány hónapja azonban megváltozott a helyzet.Azt érzem, hogy fuldoklom a feladatok áradatában, nem érzem magam elég kompetensnek a rám bízott feladatokhoz. A türelmem pedig ... Még hatalmas erőfeszítéssel elvégzem, amit kell,de attól félek, egyszer olyan emberre fogom rázúdítani a bennem rejlő feszültséget, aki tényleg vétlen. Mivel nálunk nincs kiépítve a "supervisori" rendszer, s a tapasztaltabb kollégák sem olyanok, hogy ilyesmivel forduljak hozzájuk, hát leginkább Istenhez fordulok, mint legfőbb "Supervisor"-hoz. És most Önhöz. Mit tanácsolna munkatársainak, ha azok a kiégés első jeleivel keresnék meg Önt? (Bár lehet, a papoknál ez nem fordulhat elő..)Köszönöm,hogy elmondhattam mindezt. Isten áldása kísérje!
Egy tanácstalan ember
Kedves "Tanácstalan" Testvérem!

Fontos, mindannyiunkat megkörnyékező kérdést érint felvetésében. Ugyanakkor a megszólításban "Szerencsés Testvéremnek" is nevezhettem volna, több okból is. Egyrészt azért, hogy már gyerekkorában felismert hivatását gyakorolhatta/gyakorolhatja -ha jól sejtem- több évtizede, így a munka, melyet végzett és végez, nem csupán kenyérkereseti forrás, hanem valódi örömök forrása is. De szerencsésnek mondhatja magát azért is, hogy ezeket az évtizedeket a munkájával kapcsolatos komoly válságok nélkül nélkül vészelhette át, és csak most, "élete delelőjén" szembesül komolyabb nehézségekkel a munkáját illetően. Mert soraiból kiderül: most valóban nehéz pillanatokat él át munkájával kapcsolatosan. Azt azonban mindenképpen tudnia kell: a szenvedély, a tűz, mellyel munkáját végezte, a szolgálatkészség és a türelem, mellyel másokhoz fordult, az öröm, amellyel munkája és hozzáállása megajándékozta, nos mindezek bizonyosan nem tűntek el végleg, nyomtalanul az Ön életéből. Igen, bátran szembenézhet azzal, hogy most nehéz, válságos időszakot él át, érdemes keresni a gyökereit, a jeleket az ide vezető úttal kapcsolatban, azt azonban ne tévessze szem elől, hogy ez csupán egy időszak, egy ideiglenes, nehezebb állapot, amelyből hivatásában megerősödve, nagyobb örömmel és lelkesedéssel kerülhet ki. Mindehhez azonban érdemes egy-két "apróságot" megvizsgálnia, megfontolnia. Nagyon jól tette, hogy életének legfőbb "szupervízorához", a Jóistenhez fordul, erre csak bíztatni tudom, tegye minél gyakrabban, intenzívebben, ebben a nehéz helyzetben különösképpen ne lankadjon az imádságban. Ugyanakkor emellett mindenképpen igyekezzen megtalálni azt a személyt/személyeket is, akivel megoszthatja munkájának tapasztalatait, terheit, még akkor is, ha írja, hogy munkatársai között nehezen talál ilyen személyt. Azt is érdemes megvizsgálnia, hogy szerettei, barátai közül ki az, akivel megosztja, megoszthatja a munkája során felmerülő örömöket és kudarcokat, még akkor is, ha az illető nem "szakmabeli". Korábban esetleg úgy gondolhatta, hogy Önnek nincs szüksége ilyen "megosztásra", hiszen a munkájában minden olyan magától értetődően működött, most azonban kiderült, hogy ez mégis nagyon fontos lenne. Egy másik szempont, amelyre érdemes odafigyelnie, a pihenés, kikapcsolódás, feltöltődés kérdése. Talán erre is jobban figyelhetne, talán eddig úgy érezte, hogy ezek nélkül is boldogul, de higgye el, mindezt nem lehet "megspórolni". Bátran találja meg mindazt, ami munkáján kívül is örömet jelent Önnek, semmiképpen sem lesz az "elfecsérelt idő". Biztatom tehát, kitartással és derűvel tekintsen az elkövetkező időre, tudva azt, hogy jelenlegi átmeneti időszak után hivatástudatában megerősödve találhatja meg a most elveszettnek tűnő örömet munkájában és életében.
(A kiégés jelenségéről olvashat még a Forumon egy szakember tollából: Lelkiatya válaszol/Különféle dolgokról)
Kedves Lelkiatya!

Szomorúan tapasztalatam, már másodszor október hónapban, hogy nem végeznek hétköznap parakliszt. Az első templom után elmentem egy másikba, hogy akkor majd résztveszek ezen a szertartáson, de csalódnom kellett! Hogyan van ez pontosan? Október és május hónapokban mit is végeznek pontosan a Szűzanya tiszteletére?
A paraklisz nagyon szép, sokak által kedvelt szertartásunk az Istenszülő tiszteletére. Eredeti helye Nagyboldogasszony böjtjében van, augusztus 1. és 15-e között. Mivel azonban annyira közkedvelt, ezért szívesen veszik a hívek máskor is. Minthogy a római katolikus egyházban szokás, hogy május és október hónapokban sok templomban végzik a rózsafűzért, ennek mintájára terjedt el, hogy ugyanebben a két hónapban náluk is végeznek imádságokat az Istenszülő tiszteletére. Sok évtizeden át nálunk is rózsafűzért imádkozták. Dr. Timkó Imre püspök atya idejében terjedt el az a gyakorlat, hogy a rózsafűzért fölváltsa a paraklisz. Amikor pedig Dr. Bacsóka Pál helynök atya elkezdte terjeszteni az Istenszülőhöz szóló Akathiszt himnuszt, akkor ez is helyett kapott ezekben az ájtatosságokban. Jóllehet, ennek saját liturgikus helye pedig Nagyböjt 5. szombatján van, illetve március 25-én. Tehát ez sem májusban vagy októberben. Érdemes követni ezeket az előírásokat, mert jól beillesztenek bennünket a liturgikus évkörbe, amely Krisztus Urunk üdvösségmunkáját tárja elénk évről évre. Mivel ebbe a liturgikus évkörbe nem illeszkedik bele a májusi és októberi Mária-ájtatosság, ezért újabban ezt is kezdi kiszorítani a hétköznap végzett vecsernye. Ez megint nagyon gazdag, minden nap változó szövegekkel igen komoly és mély teológiai tanítást is ad a jóízűen énekelt imádsággal együtt. Persze, ha nem jelenik meg helyette jobb, például a vecsernye, akkor semmiképp sem volna szabad elhagyni a parakliszt, az akathisztot, vagy a kár a rózsafűzért sem!
Október és május hónapoknak nincsen sajátságuk
Kedves Lelki atya!
A kérdésem az lenne, hogy a Karácsonyt megelőző böjti időszakban milyen lelkülettel kell jelen lennünk, pontosabban (kicsit furcsának tűnhet a kérdés) milyen "hangulatban" kell várnunk az ünnepet?
A latin egyházban egyfajta meghittség, "szépség", nyugodtság árad az imákból, énekekből, ami valahogyan előábrázolja a Karácsony meghittségét, nyugodtságát.
A "mi böjtünk" hogyan készít bennünket?
Válaszát előre is köszönöm!
Dani
Kedves Dani!
Külön köszönöm ezt a kérdést, hiszen ez segít fölhívni a figyelmet, hogy már mostantól készüljünk a karácsonyi böjtre. November 15-én kezdődik, és így Karácsony előtt éppen 40 napot ölel föl.
A böjt és bűnbánat nem ellenkezik a meghittséggel, a szépséggel, a nyugodtsággal. Sőt, éppen ezt hordozza, ébreszti, de egy sokkal mélyebb valóságban. A bűnbánat segít helyére tenni bennünk a dolgokat, rávilágít Isten szeretetére, türelmére, jóságára. A bűnbánat lényege nem a bűnaink miatti kesergés, hanem az Isten megbocsátó szeretetének az édes megtapasztalása. Ehhez, természetesen elegedhetetlen, hogy belássuk és bevalljuk bűneinket.
Az imádságok, a liturgikus himnuszok ebben az időszakban az előkészületről, főként az ószövetségi várakozásról szólnak. Ilyenkor ünneplünk több olyan prófétát, akik megjövendölték a Messiás jövetelét, valamint sok más ószövetségi szentet, akik saját életükben készítették elő ezt az eljövetelt.
A böjt sem önsanyargatás csupán. A helyes böjtöt mindig hálaadással tesszük, mindig az Istennek fölajánlva végezzük. Tehát ez is segít abban a "hangulatban", hogy megértsük, megérezzük az Isten szeretetét, amely Karácsony éjszakáján mutatkozik meg a maga teljességében, amikor Isten emberré lett.
Tanácsolom, hogy vegye minél komolyabban a böjtöt, de ezzel a hálaadó, Istenre tekintő lelkülettel, és ha van lehetősége, olvassa ebben az időben minél többet a vonatkozó liturgikus szövegeket. Sokat fognak segíteni a lelki előkészületben.
Tisztelt Lelkiatya!

Római katolikus templomban kötöttem házasságot a református vallású férjemmel. A családja nagyon ellenezte a házasságkötésünket, ennek ellenére megtörtént. Lehet, hogy ez rányomta a bélyegét a házasságunkra is, mindenesetre 10 évvel később a polgári házasságunk válással végződött. A férjem elhagyott, egy új kapcsolatot létesített, melyben már gyermek is született. Sokáig reménykedtem, még a válás után is, hogy talán meggondolja magát és újrakezdjük, de a gyermek megszületése után felhagytam minden reménnyel. Úgy érzem, semmi keresnivalóm az életében, ezért elhatároztam, hogy az Isten színe előtt kötött házasságunkat érvényteleníttetem.
A kérdésem az lenne, hogy ennek mi a rendje, mik a feltételek, kihez kell fordulnom, kinek a segítségét kérhetem a házasság felbontásában?

Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!

Egy hívő lélek
Kedves Húgom!
Sokszor hangoztatjuk, hogy az egyházban megkötött házasság nem felbontható, nem lehet érvényteleníteni.
Az a jogi folyamat, amelyről ennek kapcsán hallani lehet, nem egyéb, mint a korábban megkötött házasság alapos és tüzetes megvizsgálása. Ugyanis előfordul - sajnos, a mai világunkban egyre gyakrabban - hogy házasságkötéskor nincsenek meg az alapvető feltételek, amelyek a házasság érvényességéhez nélkülözhetetlenek. Ha ez így volt, akkor mondja ki az egyház a házasságkötésének semmisségét.
Mit tegyen? Nehéz helyzetben van. Ha 10 évig együtt éltek, de megromlott a kapcsolatuk, akkor nem valószínű, hogy a megkötéskor már érvénytelen lett volna. Ennek ellenére nem haszontalan ennek megvizsgálása. Forduljon a parókusán vagy plébánosán keresztül az egyházmegyei bírósághoz, s ott elmondják a szükséges további lépéseket.
Ha az Ön házasságkötése érvényes volt, azt ember nem választhatja széjjel. Ebben az esetben Önnek a férje mellett a helye, a férjének pedig Ön mellett. Még ha született is gyermek az új kapcsolatból, ha a férjével mégis ki tudnak békülni, akkor ennek a gyermeknek a léte nem lehet akadály a házasságuk rendbehozatalában. Én sokkal inkább ezt az utat, a sokkal nehezebb, de üdvösebb utat javaslom. (Közben megteheti, hgoy egyházilag megvizsgáltatja a házasságkötésüket, az említett módon, de nem biztos, hogy ez az Istennek tetsző út!) Sokszor vannak rövidebb-hosszabb zsákutcák, melyekből mindig van visszaút. Adja Isten, hogy ez történjék az Önök életében is!
Kedves Lelkiatya!
Tavaly ilyentájt már ugyan volt róla szó, de úgy emlékszem nem történt megnyugtató megoldás. Boldog Romzsa Tódor vértanú ünnepének liturgikus szövegeiröl lenne szó. Mennyi készült el belöle, és ami elkészült, elérhetö-e valahol az interneten. Válaszát köszönöm.
Köszönjük, hogy figyelmeztetett rá. Valóban a tavalyi szövegekben is megtalálható, de kérése miatt tettük fel idén is a honlapra.
Kedves lelkiatya.
Szeretném megtudni hogy a Római Katolikus egyház tiltja e az orális szexet.
A szex, a nemiség a házasságon belül csodálatos ajándék, azon kívül rablással szerzett zsákmány. A házasfelek egymásnak adása, a nem házasok között viszont egymás kihasználása. A szentségi házasságban Isten mosolya, azon kívül az ember nyomorúsága.
Ugyanakkor a házasságon belül is meg kell maradnia az egymás iránti tiszteletnek, figyelmességnek, tapintatnak. Sőt, mindig a társ örömét kell keresni, sohasem önző módon a sajátot. Ez a kiegyensúlyozott és boldog testi kapcsolat kulcsa.
Az Egyház nem szól bele a módszerek részleteibe, ez a hálószoba benső titkai közé tartozik. De tudni kell, hogy nem a módszer adja az örömöt, hanem az Egyház tanítása szerinti figyelmes tapintat, tisztelet, a kölcsönös és önzetlen szeretet.
(Erről a kérdésről bővebben a Fórumon is lehet olvasni egy morálteológus írásában.)
T Lelkiatya ! Nemsoká itt a temetőbe-járás ideje, a Mindenszentek és a Halottak napja ünnepe,ez is előhozza bennem a kérdést : a Túlvilágon mindenkit fogunk ismerni ? Azért, lássuk be, amióta az " ember " a Föld nevű bolygón lakik ,megfordult pár millió ember. Kíváncsi vagyok , h azok a Palánták , Akik nem tudtak megszületni / hibás " döntés ", v. eü.okok miatt / ,Azok felismerik, h kik lettek volna a szüleik ?És,akikkel az ember már életében nem találkozik,nem tud elbúcsúzni tőlük,mit fogunk tenni,ha "találkozunk " ? Köszönöm,h megoszthatom gondolataimat.Hedvig
Kedves Hedvig!
Egyik alkalommal Jézusnak is hasonló kérdést tettek föl. A szadduceusok azt firtatták, hogy "odaát" milyen viszony lesz az emberek között. Ha történetesen egy asszonynak több férje volt özvegysége miatt, akkor ki lesz majd odaát a férje? Erre Jézus azt válaszolta, ?Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? (Mk 12,24). Be kell vallanunk, hogy nem tudjuk, mi lesz odaát, mi vár ránk. Azt tudjuk, hogy nem szabad gyermeki módon azt képzelni, hogy nagyjából ott is olyan lesz az élet, mint itt, csak boldogabbak leszünk. Az odaát egészen más!
A kérdésére általánosságokat tudok mondani. Bizonyos, hogy nem vész el a személyiségünk, sem az emlékeink. Nem vesznek el a személyes kapcsolataink sem. Most itt töredékes a megismerésünk, akkor majd úgy fogjuk ismerni egymást, ahogyan Isten ismer minket. Nem lesz korlátja a megismerésnek (Kor 13,12). Ott nincsen idő, nincsen tér. Mi, emberi lények is mintegy átszellemülünk (1Kor 15,42-44). Azt is tudjuk még, hogy ott nem fog hiányozni senki és semmi.
A részletekről meg - remélem - majd odaát fogunk tudni bővebben beszélgetni.
Kedves Lelkiatya!
Eddig úgy gondoltam,hogy haragot érzek néhány embertársam irányába és nem tudok nekik megbocsájtani.De rájöttem,hogy a haragom az irányukba valójában indokolotalan,mert nekem igazából nem is velük van problémám,hanem az adott helyzetekkel(be nem teljesült kivánság,csalódás,elutasitottság,meghiusult erőfeszitések).Gyakran éreztem haragot,csalódottságot,megbántottságot olyankor is amikor nem vétettek ellenem,csak sok idő kellett,hogy rájöjjek,hogy ez igy van.Ugy érzem,hogy ezek a helyzetek összefüggésbe hozhatók azokkal az érzelmekkel,amelyeket gyermekkoromban,serdülőkoromban tapasztaltam a szüleim részéről és másoktól is.Sokszor éreztem visszautasitást és elvetettséget.És sokszor ujjáélednek bennem ezek az érzelmek,amit kiváltanak belőlem személyek és események.Ilyenkor ugy érzem,hogy a lelkem legmélyén kapok sebeket,összetörtnek érzem magamat ugy érzem nincs belső erőm,motivációm.Sokszor az elutasitást vagy azt,hogy mások nem ugy gondolnak rám,ahogy én godolok rájuk a személyem elleni sérelemnek érzem,és ilyenkor képes vagyok elhatárolódni azoktól az emberektől.Tudom,hogy ez nincs rendjén,és szeretnék is rajta változtatni.Elkezdtem imádkozni két emberért,akikkel nézeteltérésem volt,az egyik embertől elnézést is kértem,a másik helyzetben ugy érzem csak az ima tud segiteni,hogy a helyzet rendezödjön,mert a másik fél elhatárolódik tőlem,az is lehet,hogy tévesen mérem fel a helyzetet és neki ez az egész nem is olyan fontos.Ugy érzem sikerült megbocsájtanom,de a sebek még fájnak.Hogyan lehetne ezekből a sérülésekből gyógyulni és mi a módja annak,hogy a multbeli dolgokat magam mögött hagyjam?
Köszönöm hogy ezt leirhattam.Segitségét,válaszát előre is köszönöm.
Mia
Kedves Mia!
Megerősíthetem, hogy ez a gyógyulási folyamat már elindult a lelkében. Azzal hogy fölismert sok összefüggést az események, a saját érzései, múltból származó érzelmi emlékei között, ez világosan mutatja, hogy egyre jobban látja saját helyzetét. Majdnem azt mondhatom, már megvan a diagnózis, és ez már több mint fél siker. A lelki dolgokban ugyanis épp a világos látás a legnehezebb. A lelkiatya feladata legtöbbször éppen az, hogy megvilágítsa a folyamatot, rámutasson, honnan származik a baj. Az utána következő tanács már csak akkor hat, ha sikerült belátni, hogy merre kell menni.
És ezt az utat is megfogalmazta. Az imádság nem csak arra alkalmas, hogy az Égiek segítségét kérjük ahhoz, amit mi nem tudunk elérni. Imádság közben az ember lelke egyre nyílik, az Isten közelségének köszönhetően egyre nagyobb világosság tárul föl benne. Imádság közben valójában mi magunk gyógyulunk, és ennek következménye az, hogy körülöttünk is rendeződnek a dolgok. Persze, ne feledjük, mindig vannak új és új küzdelmek.
Ha valakit nem tudunk szeretni, nem tudunk neki megbocsátani, akkor ez a legfontosabb, hogy imádkozzunk érte. Ne csak azért, hogy a kapcsolatunk rendeződjék, hanem kifejezetten őérte, hogy kegyelmeket kapjon, hogy az Istenhez közelebb juthasson. Ez az Isten elé vitt jószándékunk kiöli belőlünk is a haragot, ellenszenvet, ugyanakkor kegyelmi kapcsolatot létesít közöttünk. Ez a gyógyulás folyamata.
Hozzá kell tennem, hogy a gyógyuláshoz mindig idő is kell. A lelki világosságnak az is része, hogy tudunk türelmesek is lenni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya,egy alkalommal a nejemmel beszélgettünk mindenről és szóba jött a vallás is témaként. A nejem nem katolikus,a világ keletkezése volt a téma,hogy Isten teremtette a világot és mikor Ádám és Éva került szóba,hogy a paradicsomba milyen jó volt és mégis meg szegték Isten parancsát,hogy a tiltott fáról ne egyenek. Nem akarom sokáig nyujtani hisz mindenki tudja mit jelent ez. A kérdésem az,hogy ha Ádám és Éva nem követik el az áteredő bünt, Jézus Krisztusnak akkor nem kellett volna megszületnie,hogy a világot meg váltsa?!Igazából nem tudom,hogy tetszik-e érteni a kérdésem vagy,hogy egyáltalán kérdezhetek-e ilyet. Vétkeztem ezzel? Köszönöm szépen a türelmét. Üdvözlettel:Miklós.
Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Kedves Miklós!
Nagyon jól tette, hogy megírta ezt a kérdést. Másokat is érdekel, és fontos teológiai tanítást érint. Sokan gondolják úgy, hogy Krisztus azért "jött a földre", hogy megszabadítson minket a bűneinktől. Krisztus Urunk ennél mérhetetlenül többet hozott. Az Atya nem pusztán "helyreállítani" akarta az eredeti rendet, hanem beteljesíteni azt, amit a teremtésben elhatározott. Minket, földi embereket azért teremtett a saját képére és hasonlóságára, hogy meg is ajándékozzon a saját életével. Ez az isteni képmás, amelyet megalkotott, Jézus Krisztusban teljesedett be, Őbenne teljes és tökéletes az, amit a Teremtő az emberről akart és elgondolt. Jézus segítségével, Jézus által, Jézusban tud megajándékozni minket ezzel az isteni élettel. Ennek mintegy elengedhetetlen velejárója, hogy a bűnöktől megszabadítson bennünket.
Azt nem tudjuk, hogyan alakult volna a világ, ha nem történik meg a bűnbeesés. De az biztos, hogy Krisztus a teremtés csúcsa és beteljesülése, tehát neki el kellett jönnie! Ezért fogalmaz így Szent Pál, hogy "amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született" (Gal 4,4). Mi már ebben a "beteljesült" időben élünk, csak esetleg nem vesszük észre. Azóta, hogy Krisztus emberré lett, minden megváltozott a világban, de ezt csak a hívők fogják föl. Minél nagyobb hittel él valaki, annál mélyebben érti meg és érzékeli ennek valóságát. Nekünk Krisztushoz kell igazodnunk, Őt követnünk, és Ő a Lélek által elvezet bennünket a teljes igazságra (Jn 16,13).
Tisztelettel megkérném a Lelkiatyát, és az ide tartozó embereket, hogy 3 hónapos szenvedés után, ma elhunyt drága jó NAGYMAMÁMÉRT legyenek kedvesek a lelki üdvéért elmondani egy imát. Nagyon-nagyon szerettem ŐT! Mindenkinek köszönöm!
Természetesen imádkozom kedves Nagymamájáért, és másokat is kérek, hogy tegyék meg ezt.
    ... 227 228 229 230 231 
232
  233 234 235 236 237 ...