Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi egy meg húsz? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!
Olvastam a múltkor a sátáni jelképekről a Lélekmentő Füzetekben. Nem tudom pontosan, hogy mik ezek, vigyázni akarok, hogy véletlenül se kerüljenek ezek a lakásba, dekorációnak, vagy az ékszereim közé. Van egy kígyós gyűrűm, az édesanyámtól kaptam, nagyon régen, amikor még középiskolába mentem. Ez annak számít mert kígyó van rajta? Kedves emlék, de ha igen, akkor inkább megválnék tőle!
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Tisztelettel! Kyra
Kedves Kyra!
A tárgyak, jelképek önmagukban nem hordoznak erőt vagy bármilyen hatást. Mi, szellemiséggel rendelkező emberek ruházzuk fel azokat a hitünkkel, gondolkodásunkkal, életmódunkkal. A keresztnek azért van ereje, mert kifejezi Krisztushoz tartozásunkat, aki legyőz minden ellenséges erőt. Akik sátáni jelképeket használnak, azoknak is lelkük sötétsége teszi a jelképet a sötét erők szimbólumává. Például egy hívő embert akármilyen sárkány vagy kígyó képével vagy más hasonló szimbólummal próbálnak ijesztgetni, vagy "megrontani", annak semmi ereje nincs, a hívő ember csak nevet rajta. Ha önnek kedves a kígyóval díszített gyűrű, nyugodtan tartsa meg. A lakását pedig díszítse olyan módon, ahogyan Önnek tetszik. Csak a lelkét óvja a bűntől, és imádsággal törekedjen egyre közelebb kerülni Istenhez. Akkor a környezete is egyre inkább olyanná válik majd, amely ezt a folyamatot tovább erősíti.
Bizonyára elírás az "Ószövetség értelmével" kapcsolatos válaszban a "72
ószövetségi, ill. 27 újszövetségi könyv", mert így már 99 lenne. Jelenleg a Katolikus egyház 73 bibliai könyvet fogad el, ebből 46 ószövetségi. Azért eggyel több mint korábban, mert a Siralmakat különveszik, s a kutatások szerint nem jeremiási, s ez már általános véleménynek mondható.
A Kompendium 21. pontja pedig 4 sorban épp arra ad rövid választ, hogy mi az Ószövetség jelentősége a keresztények számára.
Köszönöm szépen a biblikus professzor úr kiigazítását és elnézést kérek a hibáért.
Az említett Kompendium pedig elérhető a következő címen: http://www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html
Az Ószövetség mire jó nekünk? Én teljesen más Istent látok az Ószövetségben, mint az Újszövetségben. Ezek szerint Isten megváltozott? Egy Isten aki az erejét fitogtatja? Ez nekem nagyon nemfér bele az Isten-képembe.
Hogy lehetséges ez a - talán csak látszólagos (?) - sok ellentmondás.
Köszönöm előre is megtisztelő válaszát.
Az Ószövetség éppen úgy a Szentírás része, mint az Újszövetség. Isten kinyilatkoztatta magát a szent szövegek által, amelyeknek értelmezése sokszor nem is olyan könnyű, olykor még félre is tévedhet benne az ember. Éppen ezért nagyon fontos, hogy legyen hiteles segítőnk abban, hogyan kell olvasnunk a Szentírást. Ez a hiteles magyarázó pedig nem lehet más, mint maga az Egyház, aki nekünk ezt a könyvet adta. Természetesen a Szentlélek határozta meg az Egyház közreműködése által, hogy mely könyvek kerülnek be ebbe a gyűjteménybe (46 ószövetségi, 27 újszövetségi irat). Ez tehát összefüggő, amelynek minden lapjára szükségünk van. Csupán néhány helyet kiemelek az Ószövetségből, melyek a végtelen Isten felénk forduló szeretetéről beszél: Kiv 22,26; Neh 9,6-37; Oz 11,4; Föl kell ismernünk, hogy Ő "ugyanaz" az Isten, mint akit Jézus Krisztusban felismertünk.
Kedves Lelkiatya!

A szombat esti mise az valóban betudható egy vasárnapi misének? És akkor aki volt szombat 18:00-i misén, annak vasárnap már nem kötelező elmennie? Rendben van az, ha valaki rendszeresen szombat esti misére jár vasárnapi helyett? Ez csak a szombat vecsernyére vonatkozik, a reggeli liturgiára már nem?
Köszönöm szépen a választ.

M.
Kedves M.!
A kérése kicsit árulkodó. Nincs semmi, ami "betudható" a misének. De azt is mondhatnám, hogy nem kötelező elmenni misére. Talán furcsán hat ez, hisz épp nemrégiben beszéltünk az egyház parancsairól. Ám azért is vonakodom a parancsokat felsorolni, azért merek így fogalmazni, hogy nem kötelező elmenni a misére, mert mérhetetlenül többről van szó. A "lelkiatyának" nem arról kell beszélnie, hogy mi a szabály, vagy mennyire szabad azt áthágni, hanem a szavai az egyre forróbb Isten-szeretetre akarnak vezetni. Ezért nem tudok válaszolni arra, hogy mi tudható be minek az Egyház rendjében. A vasárnapot nem szabad, nem érdemes, halálos vétek nem az Úrral tölteni.
Ráadásul a Keleti egyházban a vasárnap megszentelés a szertartásokkal sokkal széleskörűbb, gazdagabb. Beletartozik a szombati vecsernye, a vasárnapi utrenye és a Szent Liturgia. Kötelező mindegyiken ott lenni? Nem ismerem az Isten rendjében ezt a szót, nem tudom hová tenni. Minél több szertartásra megy el az ember, annál több kegyelmet kap, annál közelebb kerül az Istenhez, annál boldogabb lesz az élete. Kötelező boldognak lenni? Kötelező szeretni és szeretve lenni? Kötelező hálásnak lenni?
Úgy érzem, nincsen rendben, ha valaki rendszeresen szombat esti misére jár a vasárnapi helyett. Főként, ha kényelmi okok miatt. Egy-egy alkalommal megtörténhet, de akkor is jobb, ha a szombati vecsernyére megy, hiszen abban ünnepeljük a feltámadást, a vasárnapot. De törekednünk kell arra, hogy a vasárnapunk valóban az Úr napja legyen. Ezt pedig legméltóbb módon a Szent Liturgián és a hozzá kapcsolódó zsolozsmák által tudjuk legjobban megvalósítani.
Kedves Lelkiatya!

Mi lehet annak az oka, hogy van valaki, akiért ha imádkozom betegebb lesz vagy éppen akkor lesz nagyon beteg?
Legalábbis sokszor előfordult már, hogy így történt.
Köszönöm szépen a választ.

M.
Kedves M.!
Bizonyosan nem azért lett rosszabbul az illető, mert Ön imádkozott érte. Ha valóban ez történt, akkor az véletlen. De az is lehet, hogy imádsága után azt nézi, lesi, hogy milyen eredményt sikerült elérni, és minthogy az nem történt meg, úgy tűnik, még rosszabb lett a helyzet. De ha nem is ezt történt volna, annyi tanulsága van a kérdésének, hogy sohasem szabad az imádságunk eredményét nézni. A Jóisten mindig meghallgat, de nem mindig akkor és úgy, ahogyan azt mi szeretnénk.
Kedves Lelki atya!

Nem lehetséges, hogy a kérdező az Anyaszentegyház 5 parancsára gondolt? Hisz szabályról ír.
A másik kérdésnél pedig az Ószövetségi könyvek számánál történhetett elírás.
Andi
Igen, lehetséges. Köszönöm szépen.
Kedves Lelkiatya, az előző kérdező - mi az5 legfontosabb szabálya az egyháznak? - lehet erre gondolt:

Az Anyaszentegyház ötparancsolata
1. A vasárnapot és a kötelező ünnepeket szentmisével és pihenéssel szenteld meg!
2. A pénteki bűnbánati napokat és a parancsolt böjtöket tartsd meg!
3. Évente gyónjál és legalább a húsvéti időben áldozzál!
4. Házasságodat az Egyház törvényei szerint kösd meg, és gyermekeidet katolikus módon neveld!
5. Az Egyházat anyagi hozzájárulásoddal is támogasd!
(forrás: http://uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=22)
Lehet. Köszönöm.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon nehéz dologban szeretnék tanácsot és véleményt kérni.
Sokat gondolkozom mostanában az életemen. Azt hiszem tudom, hogy hol rontottam el.
Vallásos családban nevelkedtem, jártam templomban és imádkoztam is. Főiskolás koromban sajnos rossz társaságba keveredtem. Volt egy barátnőm, aki ezoterikus dolgokkal foglalkozott, jóslás, tarot, inga, meg ilyenek. Sajnos szép lassan engem is bevont ebbe. Megtetszett ez a dolog, mert ahogy a barátnőm megmutatta, hamar voltak sikereim az élet minden területén. Bár ne tettem volna. Most utólag visszagondolva nagyon megváltoztam. Ezek után szép lassan elhanyagoltam a templomba járást, távol kerültem a szüleimtől is. A lelkem mélyén továbbra is hittem Istenben, imádkoztam is, de kevesebbet. Ezek után az életem is megváltozott. Közben lediplomáztam, az élet is messze sodort a szülői háztól, ami- úgy gondolom- sokszor megvédett. Megváltozott a külsőm, negatív irányban, meghíztam, más frizura, teljesen más életvitel, mint korábban. Közben megismerkedtem egy fiúval is, akihez hozzá is mentem.
Erre úgy 2 évre, mintha elkezdett volna valami derengeni. Egyre kevesebbet foglalkoztam az ezoterikával, többet imádkoztam és ismét templomba kezdtem járni. Előbb a nagy ünnepekre, aztán minden vasárnap.
Bűntudatot éreztem a korábbi dolgok miatt. Letettem a kártyát, egy idő múlva ki is dobtam, minden ilyen " felszerelés". És imádkoztam, és csak imádkoztam... gyóntam és áldoztam. Ekkor ismét derengeni kezdett valami. Olyan lett egy idő múlva, mintha álomból ébredtem volna. Ekkor belenéztem a tükörbe, és nem ismertem azt az embert, akit ott láttam. Rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Mára olyan lettem, mint régen.
Visszagondolva arra az időszakra, nem volt egy boldog percem.
Ennek a sok nem túl pozitív változásnak az ezoterika volt az oka?
A lelkiatya, akinek gyónok, azt mondta, hogy túl szigorú vagyok magamhoz.
A szüleim sem haragszanak rám, és a férjem sem.
Lehetséges, hogy ez okozott ilyen változást az életemben? Most döbbentem rá, hogy "józan fejjel" sok mindent másként csinálnék.
Ma már nem múlik el vasárnap mise és szentáldozás nélkül. Nap pedig máriapócsi és Jézus szíve kilenced nélkül,ha tehetem, rózsafüzért is imádkozom.
Isten ezt megbocsátja?
Hogyan tehetném rendbe az életem, úgy mint azelőtt volt?
A Jó Isten már rendbe tette az Ön életét. Csodálatos módon megajándékozta a megtérés kegyelmével. Komoly tanácsom, hogy nem szabad tovább vádolnia önmagát. Bizalmatlanság volna Isten irgalmával, megbocsátó szeretetével szemben, ha azt gondolná, hogy Önnek még "tennie kell valamit". Ha tiszta szívvel meggyónt, járt Máriapócson - gondolom -, akkor már visszatért a helyes mederbe az élete. Persze, imádkozzon csak sokat továbbra is, de ne teljesítmény kedvéért. Szeresse a férjét, tegyen jót az emberekkel, és legyen nagyon hálás, hogy az Úr kivezette Önt az ezoterika sötétségéből. Természetesen az okozta mindezt a sok rossz dolgot. Istennek hála, hogy ezektől már megszabadult.
mi az5 legfontosabb szabálya az egyháznak?
Bocsásson meg, erre nem tudok válaszolni. Az egyház azt tanítja, amit Krisztus, Ő pedig két fő parancsról beszélt: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat (Mt 22,37-39). Az összes többi cselekvésünk ebből származik, erre alapozódik.
Kedves Lelkiatya!
Három 6 év alatti kisgyermeket nevelő család vagyunk, de családunk széthullóban van: férjem hónapok óta egy másik nőbe "szerelmes", és készül elhagyni minket. Még ingadozik, egyszer az észérvek vezérlik, és a család mellett döntene, máskor átgázolna mindenen, mert a kísértés az erősebb. Lassan felőrlődünk ebben a helyzetben. Én rengeteget imádkozom érte, úgy érzem, megszállta a Gonosz, nem volt ő ilyen a több mint egy évtized alatt, amióta együtt vagyunk. Tudom,neki is segítség kellene, de nem hajlandó gyónni, lelkiatyával beszélni, semmilyen segítséget igénybe venni. Mit tehetek én, aki meg szeretné őrizni a család egységét? Szeretem és megbocsátanék neki, de ahhoz az ő döntése kellene, hogy együtt maradjunk. Hogyan végeztethetnék ördögűzést a beleegyezése nélkül? Vagy egyáltalán, mit tehetnék?
Szörnyű, hogy a sátán a legjobb családokba, a legszebb kapcsolatokba is bele tud rondítani - természetesen mindig a mi hibáinkba belekapaszkodva. Sajnos ismerős az a jelenség, hogy az egyik házastárs - legtöbbször a férfi - képes felrúgni az egyébként egészséges kapcsolatot, mert megbolondítják az ösztönei. Igaz, többnyire az ilyen félrelépéseknek előzményei is vannak. A kapcsolat megromlásáért általában mind a két fél hibás. Ki jobban, ki kevésbé, de ennek mértékét teljesen hiábavaló firtatni. E ténynek az igazsága azonban mégis arra késztetheti, hogy önmagát vizsgálja meg. Elsősorban azt lássa be, hogy Ön hol hibázott, azon próbáljon változtatni. Továbbá, ha a férje nem is hajlandó gyónni, lelkiatyához menni, keressen olyan személyt (a férje régi barátját vagy közös jó ismerősüket), akivel esetleg hármasban tudnak beszélgetni erről. Persze, a legjobb az volna, ha egyenesen szakemberhez mennének, családterápiára - feltéve, ha a férje hajlandó erre.
Mindenesetre semmiképp se adja fel a reményt! Sok esetben ráébred a másik, hogy őrültséget művel, és hogy semmi jövője nincsen a bűnös életváltozatának. Ha ezért hittel imádkozik, s közben hűségesen szereti továbbra is a tévelygő házastársát - igyekszik úgy szeretni, ahogyan arra neki szüksége van! - akkor jó reménye van arra, hogy lesz még olyan idő, amikor minderről mint rossz emlékről fognak tudni közösen beszélgetni. Legyen továbbra is kész a megbocsátásra, a reményre!
Főtisztelendő Atya!
A minap a rádióban arról volt szó, hogy a föld túlnépesedett, a szükségletek nem bírnak el ennyi embert, az elmúlt 50 évben megkétszereződött a Föld lakossága és ezt hosszú távon nem fogja tudni ellátni a mezőgazdaság, élelmiszeripar, és hasonló éhezések várhatók Európában is, mint a fejlődő országokban jellemző (egy héten egy nap olyan, hogy egyáltalán nem esznek sokszor).
Az ütött szöget a fejembe, hogy én gyerekkorom óta azt hallom, hogy "szaporodjatok" és "sokasodjatok" és a keresztény családok szinte szégyenkezhetnek, ha nem rendelkeznek minimum 3 gyermekkel. Magyarország lakosság bár növekszik, de a Föld lakossága nem éppen. (Itt most a Magyarország problémáját nem feszegetem).

Mi arra a tanítás, hogy meddig sokasodjunk és szaporodjunk? Miért fontos sok gyermeket a világra hozni, ha a számítások szerint akár 50 éven belül olyan problémákat okozhat ez, amivel az emberiség nem fog tudni megbirkózni, éhezések, nyomorúságok lesznek?

Nem vagyok pesszimista, én is 4 gyermeket szeretnék, már 2 van, de nem értem a koncepciót :D

Válaszát várva.
A túlnépesedés veszélye a földnek egyáltalán nem arra a részére érvényes, ahol mi lakunk. Magyarország, Európa sorsában égető szükség a lakosság szaporodása, vagy legalább a végzetes fogyás leállítása. Bevallom, azt nem tudom, hogy Ázsiában mit kell tennie egy felelősen gondolkodó keresztény családnak. Bízom abban, hogy ha ott élnék, vagy akár ha - mondjuk - onnan érkezne kérdés a honlapunkra, akkor tudnék valami hiteles választ adni. Önnek azonban bátran javaslom, hogy vállaljanak legalább négy gyermeket, de ha lehet, akár többet is. Ne feledjük, számos olyan család van, ahol nem születhet gyermek, és sokan vannak még, akik pedig nem is alapítanak családot. Tehát ahhoz, hogy a népesség újratermelhesse önmagát, a négy vagy annál több gyermeket vállaló családokra van szükség. Fontos eleme még e kérdésnek az is, hogy a nagy családban felnőtt gyermekek általában sokkal könnyebben beilleszkednek a közösségekbe, együttérzőbbek, jobban feltalálják magukat a nehéz körülmények között, és még sorolhatnánk azokat a jó tulajdonságokat, amelyek természetes módon alakulnak ki egy-egy jó közösségben felnőtt ember személyiségében.
Továbbá arról is szót kell ejtenünk, hogy számítások szerint a földünk sokkal több embert is el tud hordozni, ha egyesek (az emberiség kevesebb mint 10 százaléka!) nem élne esztelenül önző és pazarló módon.
Kedves Lelkiatya!
Amikor Noé fia, Kám, megláta az ő meztelenségét, miért büntette meg azt a fiút, aki véletlenül meglátta ? Végülis nem tehetett róla.
Ez valami olyasmit jelent, hogy aki az igazságot leplezetlenül meglátja az büntetést érdemel aki pedig leplezi, az meg jutalmat...?!
Kám hibája nem az volt, hogy véletlenül meglátta apja meztelenségét, hanem amit utána tett. Nem elfedte mint szemérmetlen dolgot, hanem épp ellenkezőleg, szólt a testvéreinek, mintegy nekik is megmutatva azt.
Az igazságra vonatkozó következtetése egyáltalán nem illik ide, hiszen nem az igazságot leplezte a másik két fiú, hanem apjuk hibáját és kiszolgáltatottságát. E tettükben sokkal nagyobb szeretet és tisztelet mutatkozott meg, mint Kámban, akinek ez nem jutott eszébe.
Kedves Lelkiatya!

Annának, a Hit Gyülekezetével kapcsolatos kérdésére adott válaszára reagálnék, olyan teológus hallgatóként, aki fiatal felnőtt fejjel, tudatosan választotta a Katolikus Egyházat és a bizánci szertartást, s ugyanilyen tudatosan akar megmaradni mind katolikus hitében, mind bizánci szertartásában, de ugyanakkor következetesen nyitott akar maradni ama krisztushívők felé is, akik más más szertartást követnek vagy nem is a Katolikus Egyház tagjai.
Kedves Tamás!
Levelének csak az első bekezdését tettem itt közzé. A teljes írását pedig áthelyeztem a Fórumra, minthogy jelezte is, hogy talán inkább oda illeszthető. Ott másoknak is van lehetősége ehhez a kérdéshez hozzászólni.
Csak egy megjegyzés a Lelkiatyának:
Bohács Zoltán: A hatalom célkeresztjében című írása nem leleplezi, hanem védelmezi a Hit Gyülekezetét, maga az írás is a Hit Gyülekezete folyóiratában jelent meg.
üdvözlettel: Kovács Viktor
Köszönöm szépen a kijavítást. Arra gondoltam, hogy a nyitott szemű ember előtt mégis inkább leleplező. De mindenképp közzéteszem a kiigazítását, nehogy bárkit félrevezessek. Még egyszer köszönöm.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Kétgyerekes anyuka vagyok és egy intim témában szeretném a tanácsát kérni. Már nem tervezünk több gyereket, s ehhez kapcsolódik a kérdésem is: Milyen fogamzásgátló módszert fogad el a katolikus egyház? (Hívő, rendszeresen templomba járó görögkatolikus házaspár vagyunk. Gyermekeink megfoganásáig nem védekeztünk, a Jóistenre bíztuk magunkat és gyermekeinket.) A fogamzásgátló tabletta megengedett? Vagy ez bűn, s ha igen, akkor emellett nem lehet szentáldozáshoz járulni sem? Mit jelent az imakönyvekben szereplő lelkitükörben lévő kérdés: ?Vétkeztél-e bűnös módon a gyermekáldás ellen?? A témáról van esetleg valamilyen könyv? Várom válaszát és segítségét, hogy az élet minden területén Istennek tetsző életet élhessünk.
Köszönettel és üdvözlettel:

E.
Az Egyház ebben a természetes családtervezést, vagyis az időmegválasztás komplex módszerét ajánlja. Az "Én meg Te Mi" című könyvben írja le Pál Bernadett ennek gyakorlatát "A természetes
családtervezés" cím alatti rövid tanulmányban.
Hormontabletta szedése fogamzásgátlás céljából nem megengedett. Súlyosan befolyásolja ugyanis az anya hormonháztartását, a változó korban pedig hatványozottan növeli a stroke, az embólia és az infarktus veszélyét! Kínos pontossággal kell szedni, és a legkisebb hiba esetén is váratlan fogamzás következhet be. Emellett nem kizárható, hogy az esetlegesen létrejött zigóta beágyazódását akadályozza meg, s ez már abortív hatás.
Ugyanakkor minden párnál egyedi szempontok vannak ezért érdemes személyes tanácsot kérni a saját lelkivezetőtől.
Dr. Soltész János: Megélni az evangéliumot című könyvében is ír
erről.
Kétségtelen, hogy a természetes családtervezés sem pontosan kiszámítható. Az így bekövetkezett meglepetés azonban inkább ajándék, mintsem kockázat. A tervezés mellett így megmarad a nyitottság a gyermekáldás, az Isten gondviselése iránt.
    ... 224 225 226 227 228 
229
  230 231 232 233 234 ...