Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenöt meg hét? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Mélyen tisztelt lelkiatyám,a következő kérdéssel fordulok Önhöz:
Elhunyt édesapám görög katolikus volt, nyolcvanéves édesanyám római katolikusként kapta meg a keresztséget. 1957-ben házasodtak össze. Édesanyám most azt hallotta, hogy aki görög katolikus férjet választ, automatikusan szintén görög katolikussá válik.
Számára nagyon fontos ez a kérdés, kérem szíves tájékoztatását, valóban így van-e.
Istennel élő, de templomba nem járó, idős emberről lévén szó, szeretném pontosan tájékoztatni.
Előre is köszönöm megtisztelő válaszát.
A rítus nem a keresztelés szertartásától függ, hanem a szülők rítusbeli hovatartozásától. A régi jog szerint az apa rítusát követték a gyermekek. Az Új Egyházi Törvény szerint, amely 1981-ben lépett érvénybe, a vegyes rítusú katolikus házasok maguk határozhatják meg, hogy a gyermekeik (egyenként) milyen rítusúak legyenek. Tehát az Ön Édesanyjának rítusa - föltételezem, hogy kedves Édesanyja 1981 előtt született - ugyanaz, mint az ő édesapjáé volt. Ha római katolikus, akkor az Édesanyja is az, ha esetleg görögkatolikus, akkor az Édesanyja is az, függetlenül attól, hogy milyen szertartás szerint keresztelték.
A házasságkötéskor nem változik meg a felek rítusa. Ha az Ön édesanyja római katolikus, akkor egész eddigi életét így élte, még ha nem is gyakorolta a vallását.
Javaslom, hogy keressen fel egy római katolikus papot, aki meglátogatja őt, elbeszélget vele ezekről a dolgokról, és a lelkét is megnyugtatja.
Dicsértessék a Jézus Krisztusnak! Egy kűlönös kérdéssel szeretnék önhöz fordulni. A tv csatornákon vannak az Astro müsorok. Oda belehet telefonálni kb 500 Ft/perc és meg mondja a jövőt,és atyai,angyali segitséget ad. Azt szeretném én tudni hogy nekik valóban az isten és az angyalok adják a segitséget.? Vagy ők csak egy csalók. Előre is köszönöm a válaszát. Tisztelettel egy Görög katolikus hívő.
Kedves Testvérem a Hitben!
Nem volt alkalmam ilyen műsort látni, mégis bátran állástfoglalok a kérdésben. Aki azt állítja, hogy meg tudja mondani a jövőt, hogy tévécsatornán keresztül atyai és angyali segítséget közvetít, ráadásul igen magas összegekért - hiszen a magas telefondíj valakinek nagy hasznot jelent! - nos, az nem lehet komoly ember, a szavát sem lehet komolyan venni. Nem érdemes sem nézni, sem hallgatni az efféle műsorokat, mert mindenféle badarságokkal terhelik a nézők gondolkodását.
Legjobb, ha tévénézés helyett beszélgetünk, sétálunk, egyéb értékes tevékenységet folytatunk. Televíziót pedig csak akkor nézünk, ha tudatosan valamilyen értékes műsorra vagyunk kiváncsiak. Annak végeztével hamar ki kell kapcsolni a készüléket, hogy otthonunk áldott csendjét, sem lelkünk békéjét ne zavarja.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!

Családom minden tagja: férjem, gyermekem és jómagam római katolikus keresztelkedésben részesültünk.
Kislányom görög katolikus iskolában, görög katolikus hittant tanul, ebben a szellemiségben nevelkedik.
Én gyermekemmel együtt görög katolikus hitgyakorló vagyok.
Szeretném, ha elsőáldozó is e szertartás szerint lehetne majd, amikor eljön az ideje.
Szeretném megtudni, van-e ennek bármi akadálya.

Úgy érzem, az én életemet nem az a vallás határozza meg, melyet szüleim választottak nekem, hanem amely saját döntésemből fakad, mely a szívemhez, a lelkemhez közel áll.
Ennek okán szükséges-e az átkeresztelkedés?

Megtisztelő válaszát előre is köszönöm.
Egy szerető feleség és édesanya.
Dicsőség Mindörökké!
Kedves Édesanya!
Természetesen nagyon örvendetes, ha a gyermeke, s vele együtt Ön is egyre inkább ismeri, szereti a szertartásainkat. (Ezeken keresztül az Urat!) Mint mondja, ez a vallás határozza meg az életét. Semmi akadályát nem látom annak, hogy ezután is gyakran eljárjanak a görkat. templomba, hogy ott részesüljenek a szentségekben.
Azt javaslom azonban, hogy a gyermeke legyen elsőáldozó a saját rítusa szerint. Nem árt, ha legalább ennyi kötelék megmarad azzal az egyházával, ahol keresztelték, ezen keresztül jobban megismerheti a római katolikus szertartást is. Mindenképpen javára fog válni a gyermekének. Lehet, hogy most kedvezőbbnek tűnne, hogy társaival együtt legyen elsőáldozó, de hosszú távon, az egész életét tekintve többet jelent, ha ezen a ponton hűséget mutat saját egyháza felé. Úgy tudom, hogy az iskoláink ebben igen következetesek, és meg is szervezik, hogy minden hozzánk járó gyermek a saját felekezete szerint részesüljön a hittan oktatásában. Tehát inkább az okozna galibát, ha ezt a kívánságukat az iskolában is előtárnák. Kérem, hogy Krisztus szeretetéért fogadja el ezt a helyzetet. Biztos, hogy nem fog a gyermeke hite kárt vallani emiatt, sőt, mint mondtam, gazdagabban élheti meg az Egyházhoz tartozást.
Kedves lelki atya! Szeretném öntöl megkérdezni hogyha polgárilag elváltam és gyermekem van és egyházilag is érvenytelen a házasságom lehetek-e római katólikus pap.Válaszát elöre is köszönöm. Józsefszöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
Kedves József!
Aki egyházilag szabadállapotú, annak van lehetősége arra, hogy pappá szenteljék. Ha azonban saját gyermeke van, akkor bizony elég bajos elképzelni akár a szemináriumi éveket, akár a későbbi papi életét. Mégis ezt megítélni néhány sor alapján nem lehet. Javaslom, hogy valamelyik római katolikus atyával vegye fel a kapcsolatot, és az ő tanácsa szerint járjon el. Idővel ő majd többet is megtud Önről, s aszerint fog tudni mondani jó tanácsot, hogy merre érdemes lépnie.
Kedves Lelkiatya!!


Szeretném feltenni kérdésem a bunokkel kapcsolatban. Melyek a bocsánatos bunok és melyek a halalos bunok? Mi torténik akkor ha meggyonom buneimet, és mondjuk masnap ujra hazudok..mégha nem is komoly ugyben, mondjuk fullentésnek , de mégis...mehetek ilyen esetben a kovetkezo szentmisen aldozni. Vagy tegyuk fel a gyonas utan ismét itélkezem masok folott és késon kapok észbe mehetek ilyenkor még aldozni?Es még egy kérdésem lenne hogyan lehet megtanulni szivbul imatkozni, mert néha annyira kétszinunek tunnik imadkozásom és ez nagyon bánt,nem tudom magam beleélni. Valaszat elore is koszonom Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Lehet, nem lesz elég szabatos a válaszom, ugyanis a keleti lelkiségi teológia nem szokta használni ezt a különbségtételt. Mindenesetre ismereteim szerint a halálos bűn az, ha valaki tudva és akarva súlyos dologban szándékosan vétkezik az Isten ellen. Ha jól meggondoljuk, egy gyakran imádkozó, igazán hívő ember nem is olyan könnyen tud ilyen förtelmet elkövetni.
A nem komoly ügyben vétett hazugság, az önkéntelen ítélkezés s effélék aligha minősülnek halálos bűnnek. Bűn, amelyet nem lett volna szabad elkövetni, de amely nem akadályozza meg abban, hogy Szentáldozáshoz járuljon. Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegnek. Minden esetben bűnbánattal kell mennünk áldozni, teljesen tisztában lévén azzal, hogy nem érdemelhetnénk meg ezt a fölfoghatatlan ajándékot. Ha Ön rendszeresen gyónik, mondjuk legalább havonta, akkor rendszeresen áldozhat is, minden vasárnap, vagy - ha teheti - akár minden nap is.
Először is adjon hálát az Istennek, hogy érzi, érzékeli imája sekélyességét. Nagy kegyelem! Mélyre törekvésre késztet.
Csak bíztatni tudom, hogy ha kitart, idővel meg fog tanulni szívből imádkozni. Nincs ennek iskolája, módszere, még ha szoktunk is beszélni az imádság iskolájáról. Ez kegyelmi ajándék, amelyet a Mindenható megad azoknak, akik kérik, s akik ennek kérésében ki is tartanak.
Nem kell arra törekednie, hogy "beleélje magát" az imádságba. Ez érzések keresése, amely félre is vezethet. Elejétől végéig tartson ki az imában, soha ne halogassa, ne kurtítsa azt. Meg fogja tapasztalni, hogy az ima maga tanít bennünket egyre mélyebbre jutni. Csak türelmetlen se legyen, bízza ezt is a Mindenhatóra!
Kedves Atya !
Egy kisváros képviselője vagyok közel húsz éve. Egy kis csoport mindent elkövet ellehetetlenítésenre évek óta , látszólag kevés sikerrel, de úgy érzem egy ideje fáradni kezdek, az örökös rágalmak kezelésében. ez az én bajom kissebbik része. Vágyom a Szentáldozás után, de nem tudok megbocsátani !!! Lelki atyám feloldoz, mert ismer engem és a helyzetet is.Mégsem vagyok nyugodt. Hiába akarok megbocsátani , /pedig naponta ellenségeimért is imádkozom/ valami belül fájdalmasan tiltakozik.!Kérem segítsen megtalálni a lelki békémet . György
Tisztelt Képviselő Úr! Kedves György Testvérem!
A fájdalmát megértem. Ugyanakkor bíztathatom is. Ha már fölismeri, hogy nehéz megbocsátani, az nagy kegyelem a lelkiélet útján. Még akkor is, ha valóságos kudarcnak érzi, hogy nem is tud megbocsátani. Megvígasztalhatom, hogy ha tud imádkozni azokért, akik Ön ellen tesznek, az már a megbocsátás útja. Valójában teljesen megbocsátani mi, emberek nem is tudunk, de nagy dolog, ha lépéseket teszünk ezen az úton. Nem tudunk megbocsánati egyrészt azért, mert ez a lelkünk sérelme, sebe, amelyet magunk gyógyítani nemigen tudunk. De azért is, mert a megbocsátás végsősoron az Isten dolga. Igazán bennünket nem is lehet megbántani, a minket ért sérelmek semmik ahhoz képest, amit a végtelen és tökéletesen szerető Isten kap tőlünk, bűnös emberektől.
Javaslom, hogy minél gyakrabban áldozzék ezzel a bűnbánó fájdalommal, és az Isten jelenléte segíteni fog Önnek ebben a gyógyulásban. Ki is kell várni, addig pedig ki kell tartani a hitben és bizalomban, hogy Ő valóban meg fogja gyógyítani ezt a helyzetet.
Kedves lelkiatya!

Ha én katolikus vagyok a párom református akkor a fiunk milyen lesz?
Mert tervezzük a keresztelést.Vagy azt mi válasszuk meg?
Válaszát erőre is köszönöm!Kíra
Kedves Kíra!
Legjobb, ha görögkatolikusnak keresztelik a fiukat, és majd a többi gyermeküket. (Adjon belőlük a Teremtő bőséges áldást!) Jó, ha a gyermekek ugyanazt a hitet tanulják és vallják, s Ön pedig nagy buzgósággal tanítja majd őket erre a gazdag hitre.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!
Egy olyan problémával fordulok önhöz ami nemrégen merült fel bennem és gondoltam megkérdezem hátha tud segíteni, tanácsot adni. Az imádságról lenne szó. Az itteni atya aki tartja nálunk a liturgiát úgy tanított imádkozni, hogy mindíg legyen egy valami amiért bocsánatot kérünk; egy valami amit megköszönünk és egy valami amit kérünk Istentől. Az lenne a kérdésem, hogy lehet több dolgot kérni többért köszönetet mondani többet megbánni vagy egyszerre csak egyet-egyet? A másik kérdésem az, hogy hallom meg tudom, hogy kell imádkozni családunkért barátainkért a rosz útra tértekért... stb. Ezekért mindíg egyszerre kell vagy lehet úgy is, hogy például ma ezért holnap pedig azért? Lenne még pár kérdésem, feltenném azt is. Én egy elég félénk típus vagyok bár ez a külsőmről nem látszik. Elég sok gondom van mostanában a családban és egyéb ügyekben is. Ezeket elmondanám az itteni parókus atyának de nincs hozzá erőm, bátorságom. Például sokszor követek el bűnöket amiket mire oda kerül a sor, hogy meggyónjam egyszerűen nem merem, nem jön ki szó a számon. Nem tudom elmondani. Tudna esetleg tanácsot adni ez ügyben, hogy mi tehetnék?
Köszönöm előre is válaszát! Üdvözlettel egy Ifjú görögkatolikus.
Kedves Ifjú Görögkatolikus Testvérem!
Az atya nagyon helyesen úgy tanítja a gyermekeket imádkozni, hogy abban legyen hála, bűnbocsánat és kérés. Mindegyikből legalább egy. Amint azonban ezek a gyermekek cseperednek, lassan ézik, hogy ez már nem is elég. Sem a kérésből, sem a bűnbánatból, de legfőképp a hálaadásból nem tudunk eleget tenni. Természetesen nagyon helyes, hasznos és üdvös, több dologért, személyért imádkozni, több dologban fölismerni az Isten irántunk való jóságát, és egyre jobban látni a bűneinket, melyeket nap nap után elkövetünk. Ez a gondolat, ez a kérdés tehát az Ön lelki fejlődésének az eredménye. A válaszom egyértelmű: jó és helyes több dologért is imádkozni.
Amikor pedig már egyre többet szeretnénk imádkozni, egyre több emberért, akkor lassan nem győzzük mindet egyenként imában előhozni. Ezért nagyon jó az is, ha valaki egy csokorba gyűjtve imádkozik a szeretteiért.
A félénkségétől pedig ne féljen. El fog múlni. Persze, ezért tennie is kell. Épp a szentgyónáskor kell legyőzni, hisz elhallgatni semmit sem szabad, sem szégyenkezésből sem bármi egyéb indok miatt. Valósággal érvénytelenné teszi a gyónást, ha netán tudatosan elhallgatnánk valamit.
Javaslom, hogy kezdje mindjárt azzal a szentgyónását, hogy a tisztelendő úrnak elárjulja: van, amit nehezen gyónok meg. Ha már ezt kimondta, akkor lesz ereje el föl is tárni, hogy mi is az.
Ön szép lelki fejlődést ér most meg, s ez vonatkozik a személyiségének az érlelődésére is. Ebből is származhat sok összetűzés, melyek során saját magát sem érti, hogy ezt vagy azt miért is teszi. Az önismeret fájdalmas útja ez, de a megtisztulás felé vezetheti, ha őszintén törekszik arra, hogy semmi se távolítsa el Istentől.
Kedves Lelkiatya!

Római katolikusok ministrálhatnak görögkatolikus misén?
Köszönöm! M.
Természetesen semmi akadálya nincs annak, hogy római katolikus fiúk ministráljanak görögkatolikus Szent Liturgián vagy más szertartáson. Az fontos feltétele, hogy ismerje az adott szertartást, és tudja, hogy azon mi a feladata a ministránsnak.
"Vétkezik -e aki keresztényként él,de szeretettanítók,és tudatosságtanítók szavait halgassák,tanulják a teljesebb,boldogabb,sikeresebb,szeretteljes életért?

A tudatosság-tanítók csúnyán félrevezetik az embert. Tanításuk elméleti alapja az, hogy az ember tudatossá tevén a cselekedeteit, el tudja kerülni a bűnt és a rossz érzéseket. Nem számol vagy egyenesen tagadja a rosszra hajló természetet, és így a megváltást is. Önmegváltást tanít, mint a legtöbb ezoterikus tan, amely merő képtelenség. Olyan mint a magát hajánál fogva kihúzni akaró ember.
A Szentírás szavát és az Egyház tanítását kell hallgatni és tanulni ahhoz, hogy boldogságra találjunk. Az Ön által fölsorolt célok nem egy csoportba sorolhatók. Isten nem ígér nekünk sikeres életet. Mi se törekedjünk rá. A siker ugyanis az emberek előtti elismerés. Krisztus békét ad nekünk, de nem úgy, ahogy a világ adja.
Nem javaslom, hogy mi keresztények belebonyolódjunk ezekbe a kétes eredetű és értékű tanításokba."

Adjon az Isten!

Ezt azért másoltam be ide,mert kicsit furcsának tartom,hogy embereket nem a Szeretet felől közelítenek meg,hanem az eltérítés felől...A "Szentírás" beszél pont egy bosszúálló istenről(szándékos a kis betű!)harcokról(megtérítés néven mennyi ember áldozat volt...a Szeretet nevében,Jézus nevében...ez mekkora...),meg kiválasztott népről...ezen kellene elgondolkodni!
Az Isten megáldja Tisztán látással!
Valóban, ezeken a kérdéseken sokat kell gondolkodni, imádságban mélyen keresni az igazi válaszokat, nem csak a felszínest.
Mindnyájunk számára ismeretes, hogy a "szeretet" szóval mennyi visszaélés történt az emberiség története során. Azért, mert valaki a szeretetre hivatkozik, még nem biztos, hogy hitelesen képviseli is azt.
Válaszomban éppen ezért világítottam rá arra, ami a "szeretet-tanító", a "tudatosság-tanító" kifejezés és magatartás mögött rejlik. Vigyázni kell, hogy a tetszetős szavak ne vezethessenek félre bennünket!
A mélyebb igazságkeresés abban is segít, hogy megértsük, a Szentírás nem beszél bosszúálló Istenről. (Nincs emlékem arról sem, hogy a pogány isteneket bosszúállónak tűntetné fel. Azokról egyébként is keveset beszél, inkább csak azt hangsúlyozza, hogy kerülni kell őket.) A Teremtő Isten nem bosszúálló. Amikor ilyen képek jelennek meg, azok a szentírók emberi fogalmai, amely mögött meg kell találni a valódi kinyilatkoztatást. Éppen ezért nem szabad a Biblia szavait elkülönítve értelmezni. Mindig egységében kell olvasni, látni, s mindig oda kell figyelni a Tanítóhivatal szavára, amely az igaz hit fényénél segít annak megértésében.
Kedves Lelkiatya!

Katolikus egyházunk azt tanítja, hogy az ember lelkének tisztának kell lennie, mert ettől függ a lélek túlvilági sorsa, azaz bűneinket megbánva, lehetőleg szentségekhez járulva lenne "érdemes" meghalni.

Én érzek egy kis igazságtalanságot ebben, ha használhatok ilyen kifejezést. Ha van egy olyan ember, aki egész életében egy Istennek tetsző életet élt, rendesen gyakorolta a vallását, rendszeresen gyónt, áldozott, de mondjuk elkövetett 1-2 halálos bűnt élete vége felé (ami tényleg kivételes eset volt az életében), majd mondjuk egy autóbaleset következtében úgy hal meg, hogy nem bánta meg azt az 1-2 halálos bűnét, akkor az ő sorsa a kárhozat?

Ezzel szemben, ha van olyan ember, aki egész életében bűnös, istentelen volt, de mondjuk egy hosszú betegség következtében hal meg, azaz van ideje lelkileg elmélyülni, szentségekhez járulni, bűneit megbánni, akkor ő a mennyibe jut?

Én erre az ellentmondásra szeretnék választ kapni Atyától, mert ugye a halálunk módját Isten dönti el, hogy kinek ad lehetőséget felkészülni arra, és kinek nem. Tehát lehet, hogy valaki 80 évet leél igazi hívő keresztényként, van aki pedig ennek az ellentettje, mégis ez utóbbi kerül a mennybe, mert "szerencsés" halála volt, a másik pedig nem?

Elnézést a konyhanyelvű fogalmazásért, de másképp nem tudtam összehozni.

Köszönöm a választ!

Olyan kérdést vetett föl, mely alighanem többeket is foglalkoztat. Azért is viaskodnak vele sokan, azért tűnik nehezen megválaszolhatónak, mert nem helyes alapállásból indul. Saját emberi igazságunkat próbáljuk kivetíteni Isten igazságára. Hasonlóképp nehezen boldogulunk, ha a transzcendens világot próbáljuk magyarázni és megérteni a földi fogalmainkkal.
Alapvetően megnyugodhatunk, hogy a végtelenül szerető Isten teljesen igazságos. Nem kell attól félni, hogy valaki élete végén pechesen elszúrja az örökéletet. Aki valóban oda akar kerülni, az oda is fog, és csak az nem kerül oda, aki elutasítja ezt az isteni ajándékot, a soha meg nem érdemelhető örökboldogságot.
Azt mondtam: aki valóban oda akar kerülni. Ez azt jelenti, hogy meg is tesz mindent azért, hogy oda eljuthasson. Ismétlem, ebbe beletartozik annak fölismerése is, hogy ezt a végtelen ajándékot a véges emberi élettel nem lehet megérdemelni. Az embernek törekednie kell Isten szava szerint - még jobb,ha azt mondjuk: Isten szeretete szerint - élni, de mivel erre bűnei miatt képtelen, ezért van szükség a bűbánatra és az Istenbe vetett bizalomra, aki mégis szeret, aki mégis magához akar emelni mindnyájunkat. "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4).
Régi bölcsesség: Amerre életében hajlik a fa, kivágásakor is arra dől. Aki életében törekszik Istent követve élni, az ennek során olyan sok kegyelmet, isteni ajándékot kap, hogy még ha balgaságában el is térne az istenes élettől, halálában bizonyosan kap lehetőséget a bűnbánatra. Hogy élni fog-e vele, az valóban egyedül tőle függ. Isten senkit nem kényszerít az örök boldogságra, de mindenkinek fölkínálja azt.
Abban láthatunk földi értelemben vett igazságtalanságot, hogy ha valaki istentelen módon él, bűnökkel terheli magát egész életén keresztül, az is kap lehetőséget, hogy akár az utolsó pillanatban magához térjen s bűnbánatot tartson. Erről Jézus világosan beszélt a szőlőművesekről szóló példabeszédében (Mt 20,15).
Egyébként ebből fontos dolgot tanulhatunk meg. Ha úgy érzem, hogy igazságtalan az Isten, akkor nem Ővele, hanem az én igazságérzetemmel van baj. Kettőnk közül bizonyosan nem nekem, hanem Neki van igaza, hiszen Ő maga az Igazság.
Tisztelt Lelkiatya!

Az lenne a kerdesem, hogy en, mint gorogkatolikus, hozzamehetek-e (a jovoben) romai katolikus paromhoz problema nelkul? Mar beszeltunk eskuvorol, de a szuleivel meg nem talalkoztam (kulfoldon elnek). A parom es en nem igazan, de a szulei nagyon vallasosak es nem tudom, hogy ez a jovoben okozhat-e barmilyen problemat, hogy en nem romai katolikus csaladbol jovok? Segitseget elore is koszonom!

I.
Kedves I.!
Szavaira azt mondom, a jövőben súlyos problémákat okozhat, ha Ön a kedves párjával nem igazán vallásos. Ez annyit jelenthet, hogy Ön vélhetően elfogadja Isten létét, talán néha imádkozik is Hozzá, de különösebben nem meghatározó a tetteiben, döntéseiben. Mindenekelőtt azt mondom Önnek, ebbe ne nyugodjanak bele. Ez súlyos problémákat fog okozni a jövőben, hiszen egy olyan igazi kapaszkodót, elvehetetlen támaszt hagynak ki az életükből, amely életmentő is lehet. Nagyon kérem, gondolja át, ha Isten van, ha Ő szerető Isten, tehát szereti Önt is, akkor nem kell-e szeretettel, valódi, igaz, cselekvő szeretettel válaszolnia Neki?
Egy görögkatolikus fél gond nélkül házasságot köthet római katolikussal. Ez nagyon szép dolog, semmi akadálya nincsen. Ám, ha megtapasztalták, milyen gyönyörű dolog a szerelem, akkor gondolkodjanak el azon, ki adta Önöknek ezt a szép érzést.
Tisztelt Lelkiatya!
Hogyan tudjuk Isten akaratát felismerni az életünkben?Vallásukat gyakorló hivő keresztény emberektől gyakran hallom,hogy azért tesznek bizonyos dolgokat,mert az Isten akarata.Számomra még nem világos,hogy hogyan lehet meghallani Isten akaratát,és hogyan lehetek benne biztos,hogy az amit hallok az az ö akarata.Már sokszor tapasztaltam,hogy Isten szava megérintett a Szentmisén,a Szentirást olvasva vagy más hivő emberek által.Ilyenkor vigaszt,bátoritást,biztatást nyertem vagy volt már olyan is,hogy választ kaptam a kérdéseimre.De addig még nem jutottam el,hogy felismerjem az ő akaratát és,hogy tudjam azt tenni,amit ő vár el tőlem.Nem tudom,hogy hol hibázok vagy hol van a probléma a hitéletemben.
Válaszát előre is köszönöm!
Isten akaratát kereső
Kedves Isten Akaratát Kereső Testvérem!
A sejtését elég pontosan fogalmazta meg: "Számomra még nem világos, hogyan lehet meghallani Isten akaratát". Még nem, de idővel egyre világosabb lesz, ha imában figyel rá. Az imádkozó, Istenre figyelő ember lelki hallása egyre élesedik. Sokat jelentenek ebben a folyamatban, ebben a fejlődésben azok a tapasztalatok, amelyeket említ.
Szoktunk beszélni az Isten akaratáról, szavának meghallásáról, de néha eltúlozzuk annak valós vagy vélt körülményeit. Az Isten nagyon sokféle módon szól hozzánk. Gyakran úgy, ahogyan Ön is leírta: megérint egy élmény, megjelenik egy gondolat, bizonyos bátorítást, vígasztalást tapasztalok.
Nem célravezető azonban, ha kiváncsi módon, elemző magatartással próbálja valaki értékelni, hogy amit gondol, érez, sejt, az éppen Istentől jön, vagy máshonnan. Az ilyen ember ahhoz a vándorhoz hasonlít, aki folyton meg-megáll, hogy ellenőrizze, helyes irányban halad-e. Ha megvan a cél, érdemes elindulni, az utat követni kanyarjaival együtt. Van térkép is, hogy alapvetően megtervezze az útját, azt kell követni. És menni kell, nem riadozni, nehogy elvétsem az irányt.
Az Istentől számtalan képességet kaptunk, hogy tudjuk, mit kell tennünk, merre kell mennünk. Vannak persze, döntő, útkereső pillanatok. Ilyenkor különösen is oda kell figyelni imádságban az Isten szavára, nem szabad nélküle döntést hozni. De éppen ezért kell állandóan Istenre tekintve élni és cselekedni, hogy a nehéz döntésekben is megtaláljuk, mit vár el tőlünk. Aki hétköznapi tetteiben igyekszik mindenben az Isten akarata szerint élni, az - idővel - megtanulja, megtalálja a nehéz helyzetekben is, hogy mit kell tennie.
Tisztelt lelkiatya!
A bizánci rítusúak mikor emlékeznek meg Szent Bertalan apostolról, és mekkora tisztelet övezi?
Köszönettel: Védőszentem Bertalan
Kedves Bertalan!
Az Ön védőszentjét bizánci egyházunkban június 11-én Barnabás apostollal, augusztus 25-én pedig Titusz apostollal együtt ünnepeljük. Az előbbi Szent Bertalan halálának, a második az ereklyéi átszállításának emléknapja.
Boldog Névnapot kívánok!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Nekem csak annyi lenne a kérdésem, hogy meg tudná e mondani, hogy 2012-ben mikor kzdődik a nagyböjt? Mert akárhogy számolom vissza régebbi naptárakban húsvéttól, valahogy sosem jön ki a 40 nap. Fontos lenne tudnom!
Köszönöm szépen!
Dicőség Jézus Krisztusnak!
2012-ben Húsvét április 8-án lesz, így a Nagyböjt kezdete február 20.
A Nagyhét már nem tartozik hozzá a 40 napos Nagyböjthöz, az egy egészen különálló lelki és liturgikus időszak. Nem tartozik bele továbbá két kiemelt nap, amelyek már egyértelműen a föltámadás dicsőségét vetítik előre, ezek pedig a Lázár szombat (kis föltámadás), és a Virágvasárnap (dicsőséges bevonulás), amelyek egy bizonyos megpihenésre is lehetőséget adnak, hogy friss erővel kezdhessük a Nagyhetet.
Így a bizánci egyházban a szent 40 nap vajhagyó vasárnap utáni hétfőn kezdődik, és Lázár szombat előtti péntekig tart.
    ... 224 225 226 227 228 
229
  230 231 232 233 234 ...