Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi kilenc meg húsz? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Köszönöm szépen válaszát a vecsernyével kapcsolatba, én római katolikus vagyok és amikor rátaláltam az élő közvetítésre kb. 1 éve akkor rögtön megszerettem a szép szertartásokat. Már nagyjából tudom, hogy a Vecsernyén mi mi után jön. Még egy kérdésem lenne, hogy mi a pontos címe ennek az énekeskönyvnek, vagy hogyan ismerem fel a borítóról, mert akkor megrendelném az interneten, és hogy ez a könyv tartalmazza-e azokat az énekeket amelyek az oldalon megjelennek,( tehát nem kellenek-e plusz könyvek) illetve a nagyobb ünnepek előestéjén énekelt vecsernye és a vasárnap előesti nagyvecsernyén énekelt szövegeket? Nagyon köszönöm válaszát. Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Ez a címe: Énekeskönyv. A Szent Atanáz könyvesbolton keresztül meg lehet rendelni. Érdeklődtem, s éppen most nincsen a raktáron, de hamarosan újra kint lesz a polcokon, illetve a hálóáruházban is.
Dicsőség Istennek ! Kedves Atya !meg kell mondjam,hogy nagyon hálás vagyok ezért a fórumért,mert róm.kat.létemre csakitt találok építő feleletekre.Legutóbb a lombikbébi ügyben voltam tanácstalan és remek választ kaptam,amit nagyon köszönök. Ez a téma most sem hagy nyugodni. Évekkel ezelőtt egy fiatal atyától azt hallottam,hogy ő minden lombikos anyukát feloldoz. Természetesen a részleteket nem ismerve nem lehet valós véleményünk, örülökis, hogy ez történt, de belegondoltam,hogy vajon hogyan teljesül ebben az esetben a teljes bánat felindítása ? Ha tájékozatlanságból történt az esemény és ezt az anya belátja ... A tiszta bánat az volna, ha azt lehetne gondolni,hogy olyat nem kellett volna elkövetni. No de akkor nem lenne a gyermek! (quasi : megéri ) Reális- e akkor az édesanya igaz teljes bánatának elvárása? Hogyan és miért lehet akkor feloldozni ? Milyen példa ez a leendő problémás kismamák számára ? B.Balázs atya kifogásolta egyszer az egyik husvéti népénekben azt a sort, hogy "ó áldást termő vétek" "o "felix culpa! " Mintha a fentiek is hasonló gondot jeleznének. Ön mit gondol ? Hogyan kell erről gondolkodni ? Szeretettel üdvözli: Anna
Kedves Anna! Nem szabad összekeverni a bűnt és annak következményét. Sajnos számtalan emberi élet fogan bűnös kapcsolatban. De még szélsőségesebb dolgot mondok: ha egy erőszakot elszenvedő nő esetében történik meg a foganás. Ezen esetekben talán azt kell mondani, hogy az Isten nem akarta ezeket a személyeket? Jöhet létre emberi élet az Isten tudtán és akaratán kívül? Nem, semmiképpen sem. Azoknak a személyeknek a világra jöttét akarta a Teremtő, de a hozzávezető bűnt nem. Az emberi elme számára, persze, a logika itt megakad, erre nem tudunk magyarázatot adni. De az is biztos, hogy a tett gyümölcse, az emberi élet megjelenése nem hitelesíti magát az ahhoz vezető bűnös cselekedetet. A gyónók lelkiállapotát pedig nem lehet külső mérce szerint értékelni. Ha bánatot tartott, akkor föl kell oldozni. Hogy újra elkövetné-e a tettét, ezt sem lehet akkor, abban a pillanatban megállapítani. De ha mégis, no, az sem volna egyáltalán egyedi eset, hiszen mindnyájan ugyanazokkal a bűnökkel bukdácsolunk. Ugyanakkor nem tartom helyesnek, ha egy gyóntató maga általánosságokat mond. Minden személy, minden helyzet más és más, amelyeket ott, az adott pillanatban kell mérlegelni. Tény, hogy szeretnénk mindenkit föloldozni a bűneitől.
DJK! Több keresztény kérdést is olvasok a jógával kapcsolatban. Kérem erősítsen meg egy egységes válaszban, tisztelt Lelkiatya. Én magam nem jógázom, viszont 30 napos edzésterveket követek. Ezek nem jógára terjednek ki, de előfordulhat, hogy valamelyik gyakorlat a jógában is szerepel. Hasonlóan, futás előtt is nyújtásokkal melegítek be, előfordulhat, hogy ezek közül is van amit a jóga is tartalmaz. Ilyen esetben is félnünk kell a spirituális háttértől, vagy a gyakorlatokat bátran lehet végezni? Köszönöm.
Volt erről nemrégiben már egy kis vita, mivel a megírt válaszhoz mások újra hozzászóltak. Továbbra is azt mondom, lehetnek ezek a gyakorlatok teljesen ártalmatlanok. Én nem éreztem semmiféle késztetést az ideológia elsajátítására, átvételére. Mindenesetre ez valóban nagyon lényeges, hogy a mögöttes vallási tartalmat nem szabad ebbe belekeverni. Az valóban veszélyes volna.
Kedves Lelkiatya. Azt szeretném kérdezni, hogy lesz az idén valahol gyógyító lelkigyakorlat, akár római, akár görög?
Bizonyosan lesz több helyen is, de ezeket sajnos nincs módom fölkutatni. Máriapócson a legközelebbi szenvedélybetegek lelkigyakorlata november 16-19- én lesz, amelyet Titkó István atya vezet.
Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya! A honlapon elérhetőek a vecsernyének az adott napon énekelt szövege, viszont ha hallgatom a nyíregyházi Szent Miklós székesegyház közvetítésén keresztül a vecsernyét, akkor vannak részek amelyek nem egyeznek a kiírt szöveggel. Van hogy az Uram tehozzád kiáltok után nem azt éneklik ami az oldalon lévő szövegben írva van. Mitől lehet ez? Válaszát előre is köszönöm!
Újabb lehetőségként vezettük be, hogy a Ménea (naptár) és az Oktoéch (nyolc hangú énektár) szövegeit is közzétesszük. A legtöbb helyen azonban az Énekeskönyv szövegeit használják. Sok helyen az Énekeskönyv használatát azzal könnyítik meg, hogy egy kijelzőkészüléken keresztül mutatják, hogy a könyv melyik oldalán találhatók az éppen énekelt részek. Ha más szöveget hall az élő közvetítésben, mint amit a honlapon közzétesznek, akkor javaslom, figyelje a kijelzőn látható számot, és annak alapján az Énekeskönyvvel a kezében tud bekapcsolódni a szertartásba.
DJK! Szeretném megkérdezni: Mit jelenthet az, hogy válaszolni az idők jeleire, vagy felismerni az idők jeleit? Én olyan formán kételkedek bennük, hogy jelen lennének, hisz az internet meg a repülő segítségével kicsi lett a világ bárhonnan bármit megtudhatunk a rossz így többnek tűnik. Történelem folyamán számos eset volt, amit végnek érezhettek, hogy nincs tovább. Valahol a természet is mindig meg tud még újulni, sokszor elnézek egy növényt, sziklák közt is élni akar. De az emberiség, valahogy kevesellem, legyen 3 ezer év is, Krisztus után, hogy ennyi lenne a történetünk? De mit kell érteni? Szerzetesrendek kapcsán merült ez fel, egy beszélgetésben, hogy egyes rendek növekednek mert válaszoltak felismerték az idők jeleit, vegyem én is komolyan a hivatásom, válaszoljak rá. Igyekszek. Szilvi
Kedves Szilvi! Az első fölvetésében igazat adok Önnek. Ma a hírek oly mértékben fölszaporodtak, hogy értéküket vesztették. Legalábbis ezek tengerében nagyon nehéz kiigazodni, hogy mi az, aminek súlya van, s mi az, ami jelentéktelen. Az idők jelei nem ezeket a híreket jelentik. Arra sem kell gondolni, hogy az idők jelei azonosak volnának a végidővel, a történelemnek, a teremtett világnak a végével. Hogy ez mikor jön el, senki sem tudhatja. Erre teljesen világosan utalt az Úr Jézus: Azt a napot és azt az órát azonban senki sem ismeri (Mt 24,36). Ezek a jelek a különböző korokban mást és mást mondanak. Sőt, a különböző embereknek is mást és mást jelentenek. Ezek a jelek az Isten üzenetei, amelyeket vennünk kell és helyes választ adni rá. Vannak, persze, olyan jelek, amelyek nem csak egyes embereknek szólnak, hanem egy-egy nemzetnek, népcsoportoknak vagy az egész Egyháznak. Többnyire ezekre szoktak utalni az ilyesztgető jövendölések. Ezekre nem érdemes odafigyelni, de a közös üzenetekre igen. Csak egy példát mondok. Én is úgy érzékelem, hogy Európa mára olyan kaotikus helyzetbe került - oda juttattuk -, hogy itt közös összefogásra van szükség, hogy ezen a vészjósló folyamaton változtassunk. Nem csak a bevándorló muszlim tömegekre gondolok, az csak egyik látványos kísérő jelensége az európai hitfogyatkozásnak. Annál sokkal súlyosabb, csak eddig kevésbé volt látható a kereszténység fokozatos gyengülése. Ez olyan jel, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, amelyre mindenképpen válaszolni kell. Erre lehetnek egyéni és közösségi válaszok. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni, hogy ez alapvetően a nyugati világ dekadenciája, de nem az egész világra vonatkozó jelenség. Legföljebb annyiban, hogy erőszakossága miatt próbál más területeken is uralkodni. Érzékelnünk kell a világ folyamatait, értelmezni azokat, és ennek fényében meghozni a döntéseinket, hogy az adott helyzetben mit kell tennünk, akár egyénileg, akár közösségileg. Vagyis azt megtalálni, mit vár tőlünk az Isten. Ezt jelenti az idők jeleire adandó válaszadás.
Tisztelt Lelkiatya! Az Úr Jézus azt mondta a szamáriai asszonynak, hogy Ő élő vízet ad nekünk és aki abból a vízből iszik, az nem szomjazik meg soha többé, mert örök életre szökellő vízforrás lesz benne (Jn 4, 14). Hogy kell ezt jól értelmeznünk? Hiszen megannyiszor érezzük és még mondjuk is: eleped a szívem az Úr után (pl. 84. zsoltár), vagy vágyom Rá, mint szarvas a hűs forrásra (42. zsoltár), pedig már részünk volt benne az Eukarisztia által. S pont mintha még egyre jobban szomjaznánk az Urat, ahogy mélyül a hitéletünk. Hiszem, hogy az a vízforrás, ami a lelkünkben születik Jézus által, a mennyben folyvást fakad és árad, de itt a Földön, ó hányszor elapadna, sőt kiszáradna, ha nem járulnánk szentáldozáshoz. Válaszát előre is szívből köszönöm. Hanga
Kedves Hanga! Minden vágy természeténél fogva kielégíthetetlen, mert mindig újat akar. Hiszen mihelyst beteljesül, ha ideig óráig ad is örömöt, beteljesülés élményt, hamarosan újra jelentkezik, még többet követelve. Ez egy érdekes jelenség, amely a világi örömök terén arra int, hogy ne hajszoljuk azokat túlságosan, mert csak belevisznek, egyre mélyebben becsalnak ezen világi örömök világába, s végül megcsömörléshöz vezetnek, mégpedig azért, mert ezek a világi örömök végesek. A lelki örökök, a lelki vágyak terén azonban más a helyzet. A mechanizmus ott is működik: minél inkább vágyunk valamire, a beteljesülése után újabb vágyat indít bennünk. Mivel azonban a lelki vágyak magára Istenre irányulnak, vagyis végtelen a kifutási lehetőségük, ezért beteljesületlen természetük nem a megcsömörléshöz, hanem a további lelki haladáshoz vezetnek. (A világban tapasztalható örömök annyiban tudják ugyanezt a lelki haladást szolgálni, amennyire bennük van az Istenre irányultság.) Ezt jelenti az, hogy a Krisztusban hívők lelkéből élő víz forrásai fakadnak, vagyis kiapadhatatlansága az örök életre vezet.
Tisztelt lelkiatya! A tanácsát szeretném kérni: Félek a gyónástól,nem merem elmondani a lelkiatyának a súlyos bűneimet mert attól tartok,hogy bántó szót fog mondani , én meg elérzékenyülök Mit tegyek ilyen esetben? Válaszát köszönöm!
Mindenképpen menjen meggyónni, lehetőleg még a héten. Valójában sokféle érvet szokott találni az ember, hogy miért hagyja el a szentgyónást. Ne higgyen ezeknek! Ha nem kap igazán megértést az atyától, esetleg erős szemrehányást, akkor azt is fogadja úgy, mintha az Úrtól kapta volna. Mesélik, hogy még Pio atya is a gyóntatásban néha nagyon kemény volt. Amikor éppen arra volt szükség. De a gyóntató atyák általában nagyon megértőek. De ha nem is ezt tapasztalná, az se riassza vissza, Az teljesen bizonyos, hogy Isten Önnek jót akar, meg akarja és meg is tudja Önt segíteni. Még akár a kemény szavakon keresztül is. Mindent fogadjon úgy, hogy az végső eredét tekintve Istentől származik, még ha útközben bele is vegyül valami rossz, és végső célját tekintve pedig az Ön javára van, még ha ez az adott pillanatban nem is úgy tűnik. Ne halogassa tehát a szentgyónását!
Krisztusban szeretett Lelki Atya! Mit gondol a bibliodrámán való részvételről? Üdvös-e a léleknek? Jómagam voltam többször is, Ó- és Újszövetségi jelenetben is. Nekem segített megérteni a bibliai helyzeteket, de..elbizonytalanít, hogy sokszor olyan személyeket is hozzátettünk a történethez, aki/k a Biblia szerint nem szerepelt/ek benne de előfordulhatnak, másrészt zavarónak éreztem, hogy volt olyan, hogy a történetben Jézust/az Atyát/Apostolt kellett megszólaltatni és bizony lehetett az eredeti szavaiktól elrugaszkodva is, harmadrészt lehetett tárgyat is alakítani pl talentum, kincsesláda. Vajon szabad-e ilyen szerepeket játszanunk? Jó-e az, ha a szervezők engedik bárkinek bármelyik szerepet? Kil?pni egy-egy szerepből lehet, de ezeket a bibliai részeket óhatatlanul másképpen élem meg azóta. Segít-e mindez abban hogy Isten akaratát jobban megérthessem az életemben? Köszönettel: Zsóka
Kedves Zsóka! A jól vezetett bibliodráma nagyon hasznos lehet. A kérdés főként szakmai. Ha valaki nem tiszta szándékkal nyúl hozzá a szent szöveghöz, akkor egészen veszélyes is lehet ez a játék. De a bibliodráma kapcsán ilyet még nem is hallottam. Általában szakemberek, mélyen hívő keresztények használják ezt a roppant érdekes ismereti módszert. Szabad gondolkodni a bibliai történetekről, szabad elképzelni, hogyan is lehetett az, milyen részletek voltak, melyeket a szöveg nem ír. Lehet akár más személyeket is elképzelni, ez is kifejezetten segíthet, a helyzet jobb megértésében. Abban sem látok nehézséget, ha tárgyakat kell alakítani. Bár ezt a részét nem ismerem, nem tudom, ez hogyan lehet hasznos, talán inkább a többiek miatt, a játék kedvéért. Az ilyen szereposztásban óhatatlan az is, hogy valaki Jézus szerepét vagy az Atya hangját kapja. Ezzel sincs semmi baj, ez még önmagában nem tiszteletlenség. Azt viszont nem tartom helyesnek, ha más befejezést hoznak ki a történetből, ha más tanulságot vonnak el, mint amit Jézus tanítani akart. De azt hiszem, ez sem igen szokott előfordulni ezeken a játékokon.
Tisztelt lelkiatya! Tertullianus azt írta"A vértanúk vére a kereszténység magvetése" Ezt láttuk hogy az első századokban így volt, hiszen egyre többen csatlakoztak Krisztushoz, az egyházhoz. Ön szerint ez a kijelentés prófétikus? Lehet valóság alapja a mai korban is amikor még nagyobb a keresztényüldözés? A keresztényüldözés szolgálhatja a kereszténység növekedést? Van esély még arra hogy Európa újra felismeri a kereszténységet és visszatér gyökereihez? A Szentlélek megvilágosítja az embereket ? Válaszát előre is köszönöm
Ennek a mondatnak ma is éppen úgy igazsága van, mint az Egyház bármelyik korszakában. Az iraki keresztény testvéreink arról számolnak be, hogy az üldözés ellenére számos felnőtt keresztelést végeznek, muszlimok kérik a keresztség fölvételét annak ellenére, hogy ez halálveszélyt jelent a számukra. Hozzá kell azonban tennünk, hogy amit Európában tapasztalunk, az nem nyílt keresztényüldözés, hanem annak sokkal rafináltabb formája. A velem hasonló korúak jól emlékeznek arra, hogy amíg Magyarországon nyíltan üldözték az egyházunkat, addig ez valóságos megerősítést jelentett az ellenállásra. Most azonban, amikor látszólag mindent szabad, ez, bizony nem erősíti a Krisztushoz tartozás tudatát. Érdekes jelenség ez, hiszen ugyanakkor nem mondhatjuk azt sem, milyen jó volna nálunk is egy vaskos keresztényüldözés! Ne várjuk meg ezt, hanem mostani körülményeink között is vállaljuk a kereszténységünket minél elkötelezettebb, odaadóbb lélekkel!
Kedves Lelkiatya! Az óvszerről kérdező testvérnek szóló válaszában ezt írja: "Azon belül is azt ajánlja az Egyház hogy inkább kerüljék a házasfelek ennek használatát. De nem mondhatjuk, hogy halálos bűn volna. " Az óvszerhasználat nem érvényteleníti a házasságot azáltal, hogy elzárkóznak a gyermekáldástól? Vagy ha csak úgy általában "szeretnének gyermekeket", azaz esélyt adnak a fogamzásra, de olykor óvszert használnak, már eleget tesznek ígéretüknek? Ugyanez vonatkozik más védekezési módokra is, melyek nem kapcsolatosak a gyermek életének kioltásával? Valóban csak "bocsánatos" bűn lenne?
Az óvszerhasználat nem érvényteleníti a házasságot. A házasság egészének kell nyitottnak lennie a gyermekáldásra. A természetes családtervezés alkalmazásánál is sokszor van olyan együttlét, amely egész egyszerűen a házasfelek egymás iránti szeretetének kifejezője. Nem szerencsés annak feszegetése, hogy mi a halálos és mi a bocsánatos bűn. Ez azt késztetheti, hogy ha valami "csak" bocsánatos, nosza rajta, úgysem lesz belőle olyan nagy baj. Minden bűnt kerülni kell. Ugyanakkor minden tettünket a lelkiismeretünkben kell mérlegelnünk. Nagyon sokféle élethelyzet van, amelyekben a követendő cselekedetet nem lehet morális szabályrend forgatókönyvéből kiolvasni. Törekedjünk az Istenfélő életre és - ami ugyanaz - az egymás iránti szeretetre. Ez a legfőbb morális forgatókönyv.
DJKR Főtisztelendő Lelkiatya ,Sokunk számáta lelki élmény ,ötöm ésmegujulást jelentett az a különleges és kegyelemteli nap amelyen a Mindenhato Isten megadta h a Görögkatolikusok a fold más tájairól érkezett gktestvéreinkkel együtt unnepelhetünk a Pócsi Kegykép előtt 1991 ,aug 19é n Mariapocon/ ai Pápalátogatás alkalmábol,/Hol lehetne ehez a felvétez hozzájuzni?Jó pár éve jeleztem Ft Kondás atyának emailben is -ezt az igényt de válasz nem érkezett .Jo volna a Lelkigyakorlatos házban is Pócson ha árulnák .Sokan ajándlknak is megvennlnk szeretteiiknek ,Köszönöm szépen.
Továbbítom a kérését. Valóban szép lenne, ha ezt többen is megnézhetnénk. Még így, több évtized távlatából is érdekes lehet.
Kedves Lelkiatya! Mi a véleménye Bayer Zsolt pápával kapcsolatos megjegyzéseiről (https://www.youtube.com/watch?v=Bm08Jwd-VWs)? Valóban igaz lenne az, hogy a pápa, mint Vatikán állam vezetője ugyanúgy bírálható, mint mindenki más, nem számít "különbnek" a többi vezető politikusnál? Nem kellene a KDNP-nek elhatárolódnia ettől? Sőt, talán Veres András püspök atya is védelmébe kelhetne a Szentatyának. Szerintem egy elképesztően mocskos, undorító véleményt hallhattunk, amit a kormány ad mostanában a pártközeli újságírók szájába. (Nyilván ez nem csupán Bayer véleménye, hanem a kormányé is.) Mégis hogy bízzon az ember egy ilyen kormányban, aki nem határolódik el az ilyen közéleti szereplőktől? Mit tegyen a keresztény választópolgár egy ilyen helyzetben, ahol sem a kereszténydemokrata képviselet, sem a püspöki konferencia nem kel Őszentsége védelmére?
Ha egy újságíró valamit böffent, arra válaszul nem szükséges a Püspöki Karnak nyilatkozatot kiadnia. Több keresztény újságíró viszont megszólalt az ügyben, sőt, még a Keresztény Értelmiségiek vezetője is, aki görögkatolikus pap. Egyebet nemigen érdemelnek az efféle provokációk.
Kedves Lelkiatya! Valóban, igaza van abban, hogy nem lehet megtalálni sehol a hivatalos (lepecsételt, aláírt) levelet, amit ezek a bíborosok elküldtek a Szentatyának, csak Burke bíboros folyamatos megnyilatkozásait, melyben nemtetszését fejezi ki az Amoris Laetitiával szemben. (Hitelesebb lett volna, ha azt a nyomtatványt teszik közzé, amit elvileg a pápa is megkapott.) A máltai püspökök nyilatkozatának részlete azonban, mint ahogy a link is mutatja, a Vatikáni Rádió angol nyelvű honlapjáról származik, amihez semmilyen kommentár nem található a rádió részéről, burkoltan talán azt jelezve, hogy semmi probléma nincs ezzel a nyilatkozattal. A Lelkiatya is azt mondja, hogy "lelkipásztori indíttatású iránymutatásról" van szó. Ez azt jelenti, hogy helytállóak azok az állítások az egész egyház számára is, amelyek abban állnak? Ha nem, lehetséges, hogy egy ilyen kérdésben Málta másképp gondolkozzon, mint a többi helyi egyház? E kérdéseimet tisztelettel teszem fel. Nem célom az egyházi vezetők támadása, de szeretném megérteni, mit is jelentenek ezek a szavak a katolikus tanítás fényében.
Nem vitatom, a hírek kavalkádjában nem könnyű eligazodni. Ha az Egyházhoz hűséges, alázatos lelkülettel fogadjuk az értesüléseket, az segít abban, hogy a minket ért hatások ne káoszt teremtsenek a lelkünkben, hanem a helyes irányba tereljenek . Burke bíborosnak - ha már szóba került - nagyon sok mindenben igaza lehet, hiszen valóban olyan kaotikus világba érkeztünk, vagy inkább ilyet képeztünk, amelyben roppant nehéz az eligazodás, és amely nyilvánvalóan az Egyházra is hatással van. Érdemes viszont a tanácsait is követni: imádságra, aggódástól mentes bizalomra, a pápa iránti hűségre, érte és az egyházi vezetőkért mondott imádságra, a szentekhez fordulásra biztat. Ha ezt tesszük, nem fogunk rossz útra tévedni. Ha az egyes, sokszor egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat fürkésszük csupán, az nem fog segíteni az előre jutásban. Önt semmi sem kényszeríti, hogy a két máltai püspök értelmezését saját magára értelmezze. Az övék is egyik hang a sok közül. Miként egyes bíborosoké, sőt, a pápáé is, aki nem személyében tévedhetetlen, hanem a hivatalos egyházi megnyilatkozásaiban. Ezt is szeretik nagyon erősen kijátszani azok az erők, akik kedvüket lelik a káoszteremtésben. Javaslom, mi ne ezt az utat kövessük.
DJK! A Jóisten akkor is szeret minket amikor mi nem érdemeljük meg?
Természetesen. Valójában minden esetben, minden helyzetben érdemtelenül szeret minket az Isten. Ezt akkor érzékeljük leginkább, amikor mi magunk is átéljük, valamelyest átlátjuk saját bűnösségünket. De ez a legnagyobb, a leghatalmasabb hír, hogy az Isten akkor is szeret, akkor is lehetőséget ad arra, hogy befogadjuk az Ő szeretetét, amikor erre a legméltatlanabbnak érezzük magunkat.
    ... 215 216 217 218 219 
220
  221 222 223 224 225 ...