Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenkilenc meg nyolc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves lelki atya!
Mennyire okos dolog a püspöknek az elözö püspök embereit megtartani maga mellett? Magam gyakran hallok es mások elbeszéléseiböl is ismerek "bezzeg Szilárd idejében" kezdetü mondatokat ezektöl az emberektöl. Féltjük a püspök urat.
Nagyon okos dolog. Hiszen az új püspök még igen fiatal. Azok a munkatársak, akik korábban is a püspökségen szolgáltak bizonyos területeken sokkal többet tudnak, mint ő. Érdemes tanácsot kérni tőlük, hallgatni rájuk. Mindenki Krisztus ügyét, az Egyházat szolgálja legjobb tudása szerint. Szilárd püspök úr is ezt tette, ezt látom Fülöp püspök atyánál is. Az emberi gyarlóságok pedig, sajnos, elkerülhetetlenek, természetesen ezekkel is számolni kell. Nagyon jónak tartom, hogy a megújulásra törekvés mellett megmarad a folyamatosság is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelkiatya!
Nagyon sok helyen utánanéztem ennek a kézbe áldozásnak.És nagyon sok negatív véleményt hallottam ezzel kapcsolatban(és nagyon sok negatív véleményt idős papoktól is).Csak egy negatív véleményt ha szabad róla felsorolnák: kézbe áldozzunk akkor az ostyának a töredékei és részecskéi a kezünkön maradnak és azok beszennyeződnek...Bár tudom ,hogy görög katolikus megkérdezném mégis ,hogy helyes e ez a gyakorlat?(A görög katolikusoknál ilyen azt hiszem nincs.)
Az egyik nagy veszélye, hogy nem kap kellő tiszteletet a Szentség. Amikor az emberek nagy részében az a téves isten-kép élt, hogy az Isten távoli, megközelíthetetlen, netán haragvó, büntető uralkodó, akkor sokat segített annak hangsúlyozása, hogy az eukharisztikus lakomában karnyújtásnyi közelségbe jön hozzánk, a megtestesülésben annyira megalázza magát, hogy akár a kezünkbe is vehetjük, még ha méltatlanul bánnánk is Vele. Lehet, ma inkább arra van szükség, hogy megértsük és minden találkozáskor megéljük, hogy bár ennyire jóságos a mi Istenünk, mégis sokkal nagyobb tisztelettel és hódolattal kell közelednünk hozzá.
Kedves Lelkiatya!

Arról szeretném kérdezni Önt, hogy a római katolikus misén (biztosan) az Evangélium felolvasása előtt keresztet rajzolunk a homlokunkra, az ajkunkra, és a mellkasunkra. Ez milyen okból történik, és van-e valami imádság is ehhez?
Köszönettel: Lengyel András
Ez a liturgikus gesztus nagyon ősi. Már Origenész is említi, hogy az olvasmányok előtt a hívek keresztet rajzolnak homlokukra. A homlok kereszt alakban való megjelölése egyébként a legrégibb keresztvetés fajta, az egész felsőtest kereszt alakban történő megérintése később terjedt el.
Az olvasmány előtti keresztjel szokása nyugaton a IX. századig változatlanul tovább élt. Később az evangéliumi felolvasást hallgatók nemcsak homlokukat, hanem mellkasukat is megjelölték kereszttel.
A keresztjel célja kezdetben a gonosz lélektől való oltalmat és védelmet jelentette a Szent Igével való találkozáskor, a hívek egyfajta "önmegáldása", hogy méltóan hallgathassák Isten szavát.
Később, a XI. században azonban hitvallássá vált, abban az értelemben, ahogy Szent Pál mondja: "Nem szégyenkezem az Evangélium miatt" (Róm 1,16). Ekkor kezdték el ennek megfelelően az ajkakat is kereszttel jelölni (továbbá az Evangéliumoskönyv lapját - legalábbis a pap), és a gesztust a következő magyarázattal látták el: "Értelmemmel igyekszem fölfogni, számmal megvallani, mindenekelőtt pedig szívemben megőrizni azt, ami e könyvben, vagyis az Evangéliumban írva van."
Kedves Lelkiatya!

A roman orthodox ismeroseim itt Erdelyben fejet hajtanak a kereszt vetes elott s utan. Van-e ennek jelentosege, a gorog katolikusoknak kell-e?

Koszonom valaszat, atya!
Érdekes különbség ez az orosz és görög szokás között. Szláv területeken előbb vetnek keresztet és utána hajolnak meg, a görögöknél előbb hajlanak meg s utána vetnek keresztet. Magyarországon mi ezt a gyakorlatot követjük. Ugyanakkor vannak görögkatolikusok, nyilván szláv területen, pl. Ukrajnában, ahol előbb vetnek keresztet és utána hajolnak meg. Tehát nem sajátosan görögkatolikus vonás. Nincs is igazán jelentősége, a szokás alakította így.
Kedves lelkiatya!

Honnan lehet megtudni, mi Romzsa Tódor tropárja?
Romzsa Tódor fölszentelt vértanú tropárja Ungváron készült el. Íme, a magyar fordítása, mely előszor 2007-ben jelent meg a Szertartási Utasításban.

Az apostolok jámborságának útját követve, * ó, Teodor fölszentelt vértanú, * mint jó pásztor, Krisztus nyáját őrizve lelkedet adtad. * Az istentelenektől megölettél, ó boldog, * és sebektől felékesítve az örökkétartó örömbe jutottál, ó hosszantűrő. * Isten Bárányától a dicsőség koronáját elnyerted, * akit imádj, hogy üdvözítse lelkünket.
Kedves Lelkiatya! Egyik válaszában az elváltakat is megemlíti. Az eddigi tapasztalataim alapján a GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ ENGEDÉLYEZI A VÁLÁST. Persze szavakban nem, ne MINDENKIT elválaszt, az egyház jogászai mindig találnak kibúvót, olyan okot, amely miatt a házasságkötés érvénytelen. Az egyházi intézmények dolgozói (Nyíregyházán, Dorogon) között is szép számmal vannak elváltak, az ő szájukból, és az - aktív cinkossága miatt - a görög katolikus egyház szájából/írásaiból NEM HITELES a házasságot holtig tartó szentségként emlegetni. Nem volna egyszerűbb kimondani, hogy igenis, egyházunkban engedélyezik a válást?!
Az egyházi bíróság a látszólag érvényesen adott házassági beleegyezés körülményeit tényszerűen megvizsgálva, bizonyítékokon alapuló jogi és ténybeli érvelés alapján, egy legalább két fórumon egybehangzóan megfogalmazott ítéletben mondja ki a házasság érvénytelenségének tényét. Egyházmegyénkben az elmúlt esztendőben mindössze 11 ilyen egyházjogi per folyt, ebből 5 az előző évből húzódott át. Ez elenyészően kevés a megkötött több ezer esküvőhöz képest.
A válás szelleme, sajnos, mai világunkban mindnyájunkra hat. Emiatt sokkal több házasság bomlik szét, noha azok megfelelő szemlélettel, s persze, sok áldozattal, alázattal és imával megmenthetők volnának. Hogyne hirdetnénk a holtig tartó hűséget, hogy ezzel is segítsük a házasság nehéz küzdelmeit vívó híveinknek.
Kedves Lelkiatya!
Most több embert érintő problémáról írok, ez pedig nem más, mint az un. "világvége-tudat". Nem tudom másképp érzekeltetni, mint, hogy az a helyzet, hogy a környezetemben (egyetemi csoporttársaim, templomi közösség-ha lehet annak nevezni-szomszédaim stb.) szinte mindenki hisz abban, hogy 2011-ben v. 12-ben kitör a harmadik világháború+természeti csapások érik az emberiséget, jön Armageddon a jó és a rossz végső küzdelme, tehát már nem sok van nekünk hátra, pedig fiatalok vagyunk. Belegondolni is szörnyű! A lelkiatyámnak se mertem eddig beszélni róla (ő távoltartja magát az ezoterikus dolgoktól, de még a "látomásos" emberektől is, ő nem fél semmitől és bízik abban, hogy a mennyországba kerül), hogy több mint 2 éve felvettem a neten a kapcsolatot egy jóssal, a jóslatait elküldtem néhány barátomnak is, akik szintén megijedtek, de bíznak az ellenkezőjében! A jóslat lényege a következő: 2011-ben kitör a III. világháború, ami egyben atomháború lesz (pontos forgatókönyvet ír a jós a neten pl. ki kit támad meg, mely országok tűnnek el a föld színéről stb.) valamint azt is írta, hogy 2007 nyarán világgazdasági válság fog kezdődni, ami a nyitánya a háborúnak. (Megjegyzés: itt egy évet tévedett, mert 2008 nyarán kezdődött a válság. A jóslatot én előszőr 2006-ban olvastam és lesni kezdtem, hogy mi válik valóra belőle.) A lényeg, hogy jós állítólag Istentől kapta a sugallatokat és azt a feladatot, hogy az embereket figyelmeztesse a következő veszélyre és a világ politikusainak küldjön levelet a világbéke fontosságáról s ezt kezdje az egyházakkal. A Jós a Vatikánnal kezdte.De állítólag-ez is benne volt a sugallatban-hogy senki sem fog hallgatni rá. Ezt a jóslatot még el lehet hesegetni, mert sok ilyen volt eddig -mondhatnánk, de itt van a sok Mária-jelenés Fatima után Garabandal (ahol az 1960-as években szintén ilyen szürnyű figyelmeztetés állt az emberek pusztulásáról), most meg Medjugorje, Szőkefalva és Vassula-még lehetne folytatni a sort. A helyzet az, hogy a nem hívő egyetemi csoporttársaimnak is "világvége" tudata van, ők is úgy érzik, hogy talán az idén nyáron utaznak utoljára és találkoznak a barátaikkal szintén utoljára. Egyesek a mexikói maja-naptárra hivatkoznak, mely 2012-ben ér véget.
Nekem is rossz előérzeteim vannak és nem tudom, hogy mit tegyek. Tele vagyok szorongással és mély félelemmel, nem akarok 1-másfél év mulva meghalni és esetleg a pokolban végezni. Elhiszem, hogy Isten büntetni akarja az emberiséget, hogy mielőbb térjenek meg jó útra és legyen hitük, éljenek aszerint. A keresztanyám már odáig ment, hogy ne olvassuk az Ószövetséget, mert ott egy bosszúálló és állandóan haragvó büntető Isten van jelen, míg Isten valóban a határtalan szeretet. Keresztanyám lelkiatyja szerint is felesleges olvasni az Ószövetséget és most úgy néz ki, hogy szinte az egész családomon végigvonul afféle Ószövetség-fóbia. Ezt látom a szüleim testvéreinél is! Mi a véleménye erről? Nagyon félek és egyre rosszabbul érzem magam, szinte nem múlik el nap, hogy ne gondoljak arra, hogy már milyen közel vannak az utolsó idők. Vajon miért ekkor kellett megszületnem? Hogyan nyerhetek lelki béket, honnan tudom, hogy jó uton járok és Isten elfogad? Úgy érzem, hogy a lelkiatyám egy ritka szent ember, én meg nagyon távol vagyok tőle és nem tudom Krisztust úgy követni, ahogy kellene. Túlzottan ragaszkodom e világ dolgaihoz, szeretem a művészeteket, az irodalmat és a színházat, zenét, táncot, szórakozást, vajon ez baj lenne? Válaszát előre is köszönöm! M
Hogyan nyugtassam meg, kedves M.?
Ugyanis nincs mitől félnie, egyáltalán! Krisztus Urunk világosan megmondta: Nem tudjátok sem a napot, sem az órát (Mt 25,13). Aki effélét jósolgat, az sarlatán. Ötleteket gyártani, persze lehet, és hogy hitelesebbnek tűnjön, isteni eredetű üzenetként közli. De nincs is értelme ezeknek a látszólagos üzeneteknek. Ha holnap halunk meg, vagy 20-30 év múlva, akkor is ugyanúgy kell élnünk minden napot: Krisztushoz hűen és természetesen nagyon boldogan. Amiről írt, művészetek, irodalom, színház, zene, tánc mind nagyszerű alkotásai az emberi léleknek, és amennyiben Isten dicsőségét szolgálják - ha igazi és nem ál értékek, akkor bizonyosan! - akkor nem csak szabad velük foglalkoznunk, de kell is, hogy éljünk velük. Ha jó lélekkel táncol vagy zenét hallgat, és megtudja, hogy egy órán belül meg kell halnia, akkor folytassa nyugodtan hálaadással a táncot vagy a zenehallgatást.
A diáktársai között is hamarosan el fog halványulni ez a világvége-érzet. Lehet, hogy akár még néhány évig is eltart, aztán huss, el is felejtik. Lehet, hogy valóban hamarosan eljön Krisztus. Talán már ezt a válaszomat sem fogja tudni olvasni. De az is lehet, hogy még ezer vagy tízezer év van hátra. Ezt teljesen Őrá kell bízni. Ha találgatni próbálom a napot, ez azt jelenti, nem bízom Benne.
Az viszont még súlyosabb tévedés,ha valaki nem olvassa az Ószövetséget. Isten mindig ugyanaz. Az Ószövetségben éppenúgy föl lehet ismerni az irgalmas és emberszerető Istent, ha erre nyitott lélekkel olvassuk.
Azt is igen rosszul tette - bocsásson meg! -, hogy valami, magát jósnak kiadó személlyel fölvette a kapcsolatot. A tőle származó badar gondolatok zavarják meg az Ön gondolatait is. Ezeket hamar ki kellene törölnie az emlékéből de a számítógépéről is.
Lelki békét akkor nyer, ha Istenre figyel, keresi és szereti Őt. A szeretet elűzi a félelmet (1Jn 4,18). Keresd a békét és járj a nyomába! (Zsolt 34,15). De akár az egész 34. zsoltárt is végigolvashatja. És még számtalan zsoltárt és egyéb ó- és újszövetségi helyet. Meglátja, mennyire irgalmas és emberszerető a mi Istenünk.
Bizánci liturgiánk, bár említi olykor Krisztus félelmetes ítélőszékét, amelyen majd jó feleletet kell adnunk, de minden szertartásunk az "irgalmas és emberszerető" áldásával zárul. Szeresse az Urat, aki maga a Szeretet, és igyekezzék minden nap Hozzá hűen élni és cselekedni.
Kedves Lelkiatya!

Döbbenten olvastam egyik válaszában, hogy aki elvált az nem járulhat a szentségekhez. A férjem évekkel ezelőtt elhagyott. Én azóta még többet járok templomba, gyakorlom vallásomat, imátkozom és áldozni is járok. Ez adott erőt elviselni a nehézsgeket. Minél több bánat ért, annál többet imátkoztam.Azért mert elhagytak nekem tilos az áldozás? Talán ha meghalok nem temet el a pap sem? Azt sem tudom, hogy igazából még mihez nincs jogom. Ezek szerint az egyháztól kitaszitottnak, fölöslegesnek kell éreznem magam? Lehet, hogy temlomba mehetek, de csak egy pup vagyok az anyaszentegyház nyakán? Azt hittem Isten mindenkié aki keresi Őt.
Válófélben levő asszony
Kedves Asszonyom!
Bocsásson meg, talán nem elég világosan fogalmaztam. Igaz, épp azt próbáltam hangsúlyozni, hogy az Egyház ott áll mindenki mellett, senkit nem hagy, nem taszít el, együttérez a legsúlyosabb szenvedőkkel is. Nem is lehet másként, hiszen az Egyház Krisztus titkozatos teste, az Egyházon keresztül mindenki Krisztust kapja, az Ő végtelen irgalmát és szeretetét tapasztalhatja. (Sajnos igaz, hogy sok esetben éppen mi, emberek akadályozzuk azt, hogy Krisztusnak ez a végtelen szeretete mindenkihez elérhessen.)
Valójában az újraházasodottak számára áll leküzdhetetlennek tűnő akadályként a szentáldozásban való részesülés. Egyszerűen arról van szó, hogy ha valaki olyan házastársi kötelékben él, amelyet nem áldott meg az Egyház (nem kötöttek egyházi házasságot), akkor a köztük lévő házastársi kapcsolat "áldatlan", bűnös kapcsolat - bármilyen szépnek és kiegyensúlyozottnak tűnik, talán gyermekek sokasága is származik belőle. Ilyen esetben egy férfi és egy nő egyházi házasság nélkül él házastársi kapcsolatban. Ha meggyónnak, nem lehet őket feloldozni, hiszen nem ígérhetik meg, hogy nem élnek házastársi életet, ha már egyszer egy háztartásban vannak. Ez az az eset, amelyben az Egyház próbál ugyan segíteni, de nem rúghatja föl az isteni törvényt, nem engedheti szentséghez az illetőt.
Ha jól értem, az Ön esetében nincsen akadálya annak, hogy szentségekhez járuljon, a gyóntató pap tanácsaira kell hagyatkoznia. Természetesen nagyon jól látja, hogy Isten mindenkié és Ő senkit nem taszít el.
Kedves Lelkiatya
A multban nem igazan eltem ugy mint egy igaz kereszteny ember es megvalom oszinte szivvel hogy sok csalodast okoztam mindenkinek,mert megloptam azt aki adot nekem megcsaltam azt aki szeretet engem elhagyatm egyetlen gyermekem de megis hittem.Sajnos abban az idoben sok alkoholt fogyasztotam de Isten elott ezzel nem akarok mentegetozni mert bunos vagyok.Most egeszen mas ember lettem.
Megtalatam azt ami eddig hianyzott az Isten utani vagyodast a szeretetet,de ugy erzem Istn megsem bocsajtott meg nekem.Minden alkalomal megvalom buneimet Isten elot es imadkozom bocsanatertde valami megis hianyzik.Lelkileg oszevagyok torve mikor mindenap bajokal es gondokkal kuszkodom es neha arra kerem a joistent hogy elvegye eletem mert erzem sokszor hogy nem birom es hogy o elhagyot es az egesz eletem csak szenvedes lesz.Elnezem egyesek mosolyogva mennek dolgozni reggel es ugy is fekszenek le este.Nem irigylem oket de miert nem lehet nekem is ilyen az eletem? Meg mit tehetnek?Konyorgok segitsen nekem! Mely tisztelettel, Laszlo.
Kedves László!
Mindenek előtt legyen nagy hála a szívében. Az, hogy "megtalálta azt, ami eddig hiányzott, az Isten utáni vágyódást", ez óriási ajándék. Mindannak ellenére, hogy korábbi élete nem erre késztette, nem ezt segítette volna. De a jóságos Isten megkönyörült Magán, és megajándékozta ezzel a tiszta vágyódással. Ez világos jele, hogy nem hagyta el, nem fordult el Öntől még a legsötétebb bűnök közepette sem. Már csak ezért is hálásnak kell lennie egész további élete során.
Fontos, hogy a bűneit ne csak csöndes magányában tárja Isten elé, hanem gyónja meg valamelyik papnak. Ezáltal nem csak a bűneitől szabadul meg, de újra bekapcsolódik Krisztus titokzatos testébe, a közösségbe, az Egyházba, amelyből korábbi bűnei miatt kiszakította magát. Az Istennel való kapcsolatunk sohasem magánügy, csak közösségben élhetjük meg. Istenhez tartozásunk közösséghez tartozás. Elsősorban a Szentháromságos közösséghez, de éppen így Krisztus Testének, az Egyháznak közösségéhez.
Ezzel a lépéssel közvetlen emberi és személyes kapcsolatba kerül egy lelki atyával, aki pedig tovább tudja majd segíteni.
Hiszen a Krisztussal való életünk is küzdelmes élet, sőt, még nehezebb, fájdalmasabb és küzdelmesebb, mint azoké, akik csak a felszínen, csak a mának élnek. A keresztény élet nem óv meg a mindennapi bajoktól, gondoktól. Ezek éppenúgy megmaradnak, viszont hallatlan és legyőzhetetlen erőt kapunk azzal, hogy immár Krisztus velünk van. Pontosabban szólva az a látás fedi föl ezt az erőt, amellyel fölfedezzük, hogy Krisztus állandóan velünk van.
Isten megbocsátott Önnek, csak még Ön nem tudott megbocsátani saját magának. Higgye el, Isten irgalma nagyobb, mint az Ön bűne. Ha megbánta bűnét és fölfedte valamelyik lelki atyának, akkor nem kell tovább hordoznia még a lelkiismeretfurdalást sem. Hitünkhöz ez is hozzátartozik, hogy bízunk az Isten végtelen és teremtő erejű irgalmában.
Segítse az Úr további lépéseiben!
azt szeretném megkérdezni az atyától hogy a nyíregyházi hittudományi föiskolán mikor lesz a felvételi
A Hittudományi Főiskolán a nappali tagozatra jelentkezett hallgatóknak a
felvételi június 28-án lesz, ekkor írják meg az írásbeli felvételit. A
szemináriumba jelentkezett hallgatók ezek után és ennek függvényében
folytatják a felvételit, mely 30-ig tart. Az un. civil hallgatók még aznap
(28-án) szóbeli meghallgatáson vesznek részt. A levelező tagozatra
jelentkezett hallgatók (katekéta, kántor szak, MA kiegészítő) felvételije
június 26-án lesz.
Mindez azokra érvényes, akik már beadták a jelentkezésüket. Akik pedig még nem jelentkeztek, de szeptembertől szeretnének a Hittudományi Főiskola bármely szakán tanulni, azok számára pótfelvételit hirdetnek majd.
Kedves atya, én egy fiatal srác vagyok...és azért bátorkodom itt írni és beszélni a problémámról, mert ugy mond anonim maradok. Küszködöm egy bünnel, ami sajnos már elég régóta rám ült, konkrétan az önkielégités bűnével...és ez a küszködés már legalább 5 éve tart. Kipróbáltam már mindent imádságot és mindenféle mozgást, hogy lefárasszam magam, de a Kísértő mindig megtalálja az alkalmas időt és módot..Mit tegyek atya? Félek, hogy ez később esetleg a házas életemre is kihatna...jól gondolom?
Várom mihamarabbi válaszát, egy kereső és küszködő fiatal.
Kedves Barátom!
Nagy küzdelem ez, ne adja föl! Ha sok éve küszködik vele, akkor bizonyosan észrevette, hogy a dolog mégis időszakos, nem mindig egyforma erősségű. Nyilván van ennek sok fiziológiai és lélektani eleme, külső és belső összetevője. Orvosok és pszichológusok sokat tudnának erről magyarázni.
A tisztaságért küzdeni kell akkor is, ha van már kiválasztott társ, akkor is, ha még, vagy éppen most nincs.
Az egyik fontos elem ebben a küzdelemben, hogy ha elbukott, azt hamarosan szégyenkezés nélkül meg kell gyónni, nem szabad rejtegetni a bűnt. Legjobb, ha mindig ugyanannak a lelkiatyának gyónja, aki közvetlen tanácsaival is tudhat segíteni a küzdelemben.
Szentgyónás után Istenbe kapaszkodva szilárd elhatározást kell tenni. Sok esetben úgy segít meg a Jóisten, ahogy nem is gondoljuk.
Természetesen, ha gyakori cselekedetté rögzült, akkor sokkal nehezebb kilábalni belőle. De lehetséges! Ha nem adja föl a küzdelmet, az idő Önnek dolgozik. Hisz nem hiábavaló egyetlen törekvésünk, jószándékú tettünk sem, függetlenül a közvetlen eredményétől.
Ha egyszer is sikerült fölülkerekedni a kísértésen, az már eredmény, adjon hálát érte, s nekilendül a következőnek. Minden egyes kicsi győzelem közelebb visz, még ha netán mégis jön utána bukás.
Szent Ferenc az ilyen kísértés idején a hideg hóba vagy a tüskés bokrok közé vetette magát. Ennek szelidítettebb változata a kemény torna. Általában a futás a legmegfelelőbb erre. Ha épp nem megoldható, akkor másfajta erős és fárasztó testmozgás vagy hideg zuhany. Egyébként is érdemes keményen tartani a testet, mint egy szilaj csikót, hogy ha használni akarjuk bármire is, akkor engedelmeskedjék.
Fontos eszköz még, bár még nehezebben kezelhető, a figyelem elterelése. Persze nem úgy, hogy görcsösen másra akar gondolni az ember, mert az hasztalan erőfeszítés. De könyvvel, filmmel, egy barát fölhívásával, vagy ehhez hasonlókkal lehetséges.
Távolabbi eszköz még, hogy tudatosan távoltartsa magától az érzékiségre ingerlő dolgokat, filmet, képet, látványt.
Higgyel el, kedves Barátom, Istennek tetsző az Ön küzdelme, és ha kitart, meg is lesz a szép eredménye.
Kedves Lelkiatya!

Nem tudok egyetérteni azzal, ahogy a lombik programról beszélnek. Hosszu évekkel ezelőtt részt vettem mesterséges megtermékenyitésen.Nem volt lefagyasztásról szó sem. Sajnos többszöri próbálkozás ellenére 6 év alatt sem sikerült. Akkor jelentkeztünk a lombik programra.Egy évet kellett várni, mert olyan hosszu volt a várólista. Mire ránk került a sor, addigra megszületett az első gyermekünk természetes módon. Egy asszony mindent megtesz, ha szeretne egy gyermeket és sajnos akkor is ha nem. A mesterséges, és a lombik fogantatás
eredményessége is az Úrtól függ, Ő dönti el, hogy adja e azt a gyermeket vagy nem, hiába az orvostudomány és a lombik is. Könnyü azoknak tiltakozni akiknek van gyermekük, vagy éppen hivatásuk miatt nem lehet nekik. Miért fosztanák meg a párokat attól, hogy ők is boldog szülők lehessenek? És mindezt Isten nevében? A lehetőség is Isten adománya. Szerintem ez csak emberi érzéketlenség a másik ember iránt ráadásul még lelkifurdalást is okoznak nekik. Szerintem az Úrra kellene bizni és nem a nevében itélkezni.
egy 3 gyermekes keresztény anyuka
Kedves 3 Gyermekes Édesanya!
Ha jól értem, Ön is próbálkozott a lombik-programmal, de az sikertelen lett, és a gyermeke végül természetes módon fogant meg. Hála legyen a Teremtőnek! Tudja, van, amit Istenre kell bíznunk, és nem szabad a saját kezünkbe vennünk. Higgye el a katolikus egyház egyáltalán nem érzéketlen a szenvedők, a bajbajutottak iránt. Épp ellenkezőleg, 2000 éves története során és mai is számtalan példáját adta, hogy együtt szenved nem csak a betegekkel, éhezőkkel, hajléktalanokkal, de az elváltakkal is, akik nem járulhatnak szentségekhez, a gyermektelen édesanyákkal is, házassági tisztaságért égő hiányban szenvedő fiatalokkal is, és még sorolhatnánk. A szülőt nem lehet vádolni érzéketlenséggel, ha nem hagyja, hogy a gyermeke tortával vagy csokival kezdje az ebédet. Van, amit a szülő jobban tud, mint a gyermek, van, amit az egyház vezetése jobban tud, mint a rábízottak. A válaszomban a katolikus egyház álláspontját ismertettem, amely világosan tanítja, hogy a lombik-program mai gyakorlata ellenkezik az élet, az ember és a Teremtő tiszteletével. A Mindenható és az Ő szeretete hatalmasabb mindnyájunk gondolkodásánál, érdemes tehát Őrá hagyatkozni. Mint ahogyan ezt az Ön életében is megmutatta.
Ide írhatja a kérdését...El vagyok keseredve és nem értem, hogy miért nem válaszolt az előbb a kérdésemre, amit pár napja írtam az ének és Liturgia problémáról. Talán túl személyes? Vagy egy kivülálló véleményét nem veszik figyelembe? (Nem tudom, hogy ki irogatja itt a válaszokat, csak sejtéseim vannak, de nagyon úgy néz ki, hogy vegyes, nem egyenletes válaszok születnek) A református testvéreinknél a hívek igenis dönthetnek arról, hogy melyik lelkész kerüljön hozzájuk a parókiára és a kántorról ne is beszélve.) A katolikusoknál (görögöt és rómait) beleértve mindenki csak "bólogató jános" és rátarti, merev. Elment már az egész kedvem ettől az egyháztól és erősen latolgatom az ortodoxiára való áttérést.
Kedves Testvérem!
Kérem, bocsásson meg, hogy nem tudtam idejében választ adni a kérdésére. Higgye el, iparkodom, de nem mindig sikerül helyesen megfelelnem. Ilyenkor mindig kérem a Szentlelket, hogy a magam hiányosságait Ő pótolja. S mint minden lelkibeszélgetés idején, itt is imádkozni szoktam az ezen fórumon hozzám fordulókért.
Nagy alázatot követel tőlünk, katolikusoktól, hogy hierarchiában, azaz "szent rendben" élünk. Ez így van, egyébként, ortodox testvéreinknél is. Sokszor, persze, nem könnyű megélni ezt az alázatot, de ha jó lélekkel törekszünk rá, akkor segít előre jutni az Isten iránti engedelmességben is. A mai, túlhajszolt demokrácia uralkodó szemléletében még nehezebb megérteni és helyesen megélni ezt az alázatot és engedelmességet. Márpedig az Istennel való kapcsolatunkban ez alapvető magatartás. Persze, ha valaki visszaél ezzel, az súlyos bűnt követ el, hisz azt fordítja visszájára, ami a legszentebb.
Szeretettel tanácsolom, ne is latolgassa a katolikus egyház elhagyását. Ha bármilyen területen bűnt, gyengeséget lát a papok között, kérem, imádkozzék értünk, és inkább próbáljon erősíteni bennünket. Köszönöm.
Tisztelt Lelkiatya!

Arról szertnék kérdezni hogy hol válnak el azok az élvezeti cikkek amiket nem tilt az egyház, gondolok itt arra hogy alkohol és kávét fogyasztani nem tilos! Viszont cigizni tilos mivel vét az 5. parancsolat ellen! Vannak olyan füstölők amik különböző növényekből készültek és belélegezve könyeb relaxálni megnyugtat, ezek legálisan vásárlohatóak kábítószernek nem minősül! Hogy áll az egyház az ilyenekhez?

Válaszát előre is köszönöm!
Roppant veszélyes dolog, ha az ember a határokat firtatja az erkölcsi dolgokban. EGyszerűen kerülni kell a káros dolgokat. Az alkohol és a kávé nem minden körülmények között káros. Főként a mennyiségétől függ de a fogyasztó egészségi állapotától is. A cigaretta minden körülmények között káros az egészségre. Noha ez is legálisan vásárolható, tehát ez nem lehet irányadó.
Az Ön által említett füstölőket nem ismerem, de mindenképp óva intem a használatuktól. Alighanem inkább bódító hatásúak, mint testet vagy lelket építők. A test pihentetésére a legegyszerűbb gyakorlati módszereket javaslom, a lélek pihentetésére pedig az imádságot.
Kedves Lelkiatya !
Amióta új püspöke van az egyházmegyénknek, radikális változások mentek végbe a liturgikus öltözetekben, és liturgiánk végzésében! Egyházunk katolikus , miért kell ennyire keletiesnek lenni ! Keresztes püspök atya idején büszke voltam arra, hogy liturgiánk igenis keleti mégis a latin egyházhoz közeli.
Ortodox hosszúságú liturgiánk elriasztják híveinket, és elpártolnak a latin misékre! A hívekhez kellene alkalmazkodni és nem fordítva !
Miért kell ennyire el keletiesíteni egyházunkat?
Véleményem szerint Ön most is büszke lehet arra, hogy a liturgiánk keleti, mégis közel áll a latin szertartású egyházhoz. Persze, pontosabb úgy mondani, hogy a katolikus anyaszentegyházhoz, hiszen, ez sokkal fontosabb. Vértanúink a katolikus egyházhoz tartozásért adták életüket, nem a latin szertartásért. Ez a katolikus egyház pedig ma kifejezetten késztet és buzdít bennünket, hogy keressük a közeledést az ortodox testvéreink felé, keressük a közös gyökereinket. Csak így lehetünk híd kelet és nyugat között.
Tudomásom szerint hamarosan megjelenik magyar nyelven a római Keleti Kongregáció által kiadott Liturgikus Intstrukció, amely részletesen foglalkozik ezzel. Mindenesetre fontos a fejlődés ebbe az irányba, különben hitelét veszti a "görög"-"katolikussságunk".
A liturgiánk végzésében nem látok radikális változtatást, még kevésbé a liturgikus öltözetekben. Amennyire tudom, az elmúlt két esztendőben nem is jelent meg új liturgikus rendelkezés.
Hogy mostanában hosszabbak a püspöki liturgiák, ez egyeseknek tetszik, egyeseknek nem. Nehéz volna mindegyükhöz alkalmazkodni. Inkább szeretve tanítani kell a híveket, mintsem igényeikhez alkalmazkodni. Viszont javaslom majd a kedves honlapszerkesztőknek, hogy indítsanak erről a fontos kérdésről egy beszélgetést, hogy bárki hozzászólhasson.
    ... 233 234 235 236 237 
238
  239 240 241 242 243 ...