Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi nulla meg húsz? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!
Az a kérdésem, hogy Ön szerint ez az igerészlet mit jelent(het).
Milyen értelmezését adná Ön?

Egy másikat felszólított: ?Kövess engem!? Az így válaszolt: ?Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.? ?Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat - mondta neki -, te meg menj, és hirdesd az Isten országát.?

Köszönettel:
F.Éva
Kétségtelenül nehéz, nehezen értelmezhető szakasz. A következőket gondolom róla.
Jézus meghívása mindig személyre szóló. Vannak ugyan közös elemek, de nem mindig ugyanazt kéri. Van, akitől többet, van, akitől kevesebbet. Van, aki önként jelentkezik, s szinte visszautasítja (pl. a gerazai megszállott: Lk 8,38, vagy egy lelkes írástudó: Mt 8,20). Van, akitől mindent kér (a gazdag ifjú: Mt 19,21), van, akinél megelégszik a felével (Zakeus: Lk 19,8).
Ez nyilván kemény beszéd, itt sokat követel, még az apja eltemetését sem engedi az önjelölt követőnek.
Több dologra is lehet gondolni. Ne feledjük azt a jellegzetes zsidó gondolkodást - Jézus is az volt, a kérdező is - hogy halottakat érinteni tisztátalan dolog, még a saját rokont is. Aki papi tisztséget látott el, annak nem volt szabad még a közvetlen hozzátartozóját sem érinteni. Nyilván Jézus meghívása nem az ószövetségi értelemben vett templomi szolgálatra vonatkozott, no, de azt is mondta: "Nagyobb van itt Salamonnál." (Lk 11,31; Mt 12,42) Ő saját testének templomáról beszélt (Jn 2,21).
Lehet jelképesen az Ó- és Újszövetség ütközőpontjaként is értelmezni. A törvény betűje önmagában halott, ha nem a Lélek élteti. Egyiket el kell hagyni, mint az ócska ruhát (Mt 9,16), hogy újba öltözhessünk.
Lehet abban az értelemben is gondolni, amit Jézus másutt is kifejt, hogy aki Őt követi, az még a családi kapcsolatokról is mondjon le (Mt 10,37).
Az sem kizárt, hogy egy szájhőssel van dolga Jézusnak, amit Ő nyomban föl is ismer. Nem hasonlóan járt Péter is, amikor üres lelkesedéssel fogadkozott? (Mt 26,33).
Az bizonyos, hogy nem szabad csupán a mai helyzetből kiindulva értelmezni, amikor igen súlyos bűnnek számítana, ha valaki a saját édesapja temetéséről elmarad.
Jézusnak ezek a szavai nem a szülők iránti kegyeleti megemlékezésről szólnak, hanem az odaadó, elszánt Krisztus-követésről.
Kedves Lelkiatya!

Köszönöm az elözö válaszát, viszont volna még további kérdésem, ha az nem megterhelő az Ön számára.

A korábbi kérdésem nem volt egészen pontos. Mármint nem abban kételkedtem, hogy volt-e jobb és bal lator, hanem, hogy a jobb lator biztosan bűnbánatot tartott-e a kereszten, és ennek következtében üdvözült-e ott.
Megnéztem a helyeket, és nagyjából jól emlékeztem. Úgy néz ki a dolog, hogy Jánosnál csak egy mondatba van megemlítve, hogy másik kettőt is megfeszítettek vele. Ez eddig rendben van. János különc, tőle nem lehet elvárni, hogy úgy lássa a dolgokat, és azokat tartsa fontosnak, mint a szinoptikusok. No, de az én problémám itt következik, hogy a szinoptikusok 2:1 arányban megoszlanak, mégpedig a negatív irányba. Lukácsnál van ugye az, amit leírt a lelki atya, hogy a jobb lator megtért. Máténál, és Márknál viszont az áll, hogy a Vele megfeszített két lator is káromolta őt. "Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre." (Mt 27,44) ; "Gyalázták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek keresztre." (Mk 15,32b)
Kedves Atya érti a dilemmát, ugye? Ha van rá lehetősége, ideje, ereje akkor örömmel és köszönettel fogadnám a válaszát.

Tisztelettel: a Hitetlen Fráter
Kedves Hitetlen Fráter Barátom! A firtatása bizonyos értelemben jogos. Elmondom, hogy én mit gondolok erről, bár a biblikusok többet tudnának mondani. Majd kérdezzük meg őket is. Valóban, a bibliatudomány úgy tartja számon, hogy ez "Lukács sajátja". Több ilyen hely is van Szent Lukács evangéliumában, amely még a másik két szinoptikusnál sem található. Honnan tudta ezt Lukács apostol, és a többi miért nem írt erről? Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a beszámolók az események után több évtizeddel íródtak. Gondoljuk csak meg, ha most le kellene írni az 56-os évek, vagy akár a 89-90-es évek eseményeit, akkor bizony sok eltérés volna a részletekben. Az evangéliumokban kapott szövegek voltaképpen az Ősegyház gyakran hallott és továbbmondott prédikációinak leírt változata. Ha Máté és Márk nem ír róla, ez még nem teszi hiteltelenné Lukács beszámolóját. Ki erre, ki arra figyelt föl. Az esemény különössége miatt valószínűbb, hogy megtörtént a dolog, még ha rossz is az arány, 1:2, vagy 1:3. Ugyanis inkább valószínű, hogy a megtörtént esemény elkerülte a beszámolók figyelmét, vagy idők során (30-50 év!) megfeledkeztek róla, mint az, hogy valaki csak úgy kitalálta. Szent Lukács egyébként is finomabb lélek, mint másik két szinoptikus társa, az apró részletekre másutt is jobban figyel. Én a következőképp tudom elképzelni. Talán nem is volt ott semmilyen párbeszéd a két keresztrefeszített között. A katonák biztosan nem, még Szent János apostol sem hallott semmit. Mária, Jézus anyja sem, de amint gyötrődve figyelte szenvedő Fiát, egy pillanatra észrevette, hogy az rátekint a mellette lévőre. Önkéntelenül odapillantott, és annak a szemében hirtelen fölfigyelt valamire. Két kínokban agonizáló ember mit tud beszélgetni? De a tekintetek találkozása mégis sokkal több, mint amit szavakkal ki lehetne fejezni. Mária nyilván akkor nem beszélt még erről, hiszen egészen gyorsan zajlottak a rendkívüli események. De ő, aki a betlehemi látogatás óta szívében forgatja, amit lát és hall, és gyakran elelmélkedik rajtuk, később többször fölidézhette. Amikor aztán az apostolok egyre többet kezdenek beszélni a megbocsátásról, a szenvedés általi megváltásról, akkor egyszercsak újra eszébe jut ez a pillantás. Lehet, hogy elmondta a többieknek, lehet, hogy csak csöndesen mesélt róla egyik este valakinek. Ő nem tartozott az igehirdetők közé. Aztán, hogy ki figyelt föl erre az apró részletre, ki adta tovább, ezt már nem tudjuk. Eljutott azonban Szent Lukácshoz, vagy akár éppen neki mondta el, és ő fontosnak tartotta, hogy le is írja. Mindenesetre az Ősegyház később ennek nyomán fölfigyelt rá és a belőle fakadó tanításra, és nagy jelentőséggel ruházta föl. A keleti egyházban a jobb latort tartjuk az első üdvözülő embernek, s van olyan föltámadási ikon is, mely azt ábrázolja, amikor még csak egyedül ő van a mennyben, a megtért gonosztevő. Jézusnak elég egy pillantás.
Kedves Lelkiatya!
Kaptam egy házi feladatot a plébániák közösségeiről, és nem tudom hogy fogjak hozzá. De az idő szorít, és a falunknak nincs papja, csak diakónusa, és sietnie kell, mindig eltűnik a mise után. Kérem, ha tudna egy weboldalt ajánlani, amely részletesen leír minden fontosat a plébániák közösségéről, kérem válaszolja meg, ha tud most nekem segíteni.
Köszönettel:Dávid
Csak azt tudom javasolni, hogy a www.ujkatolikus.hu oldalon keresztül az érintett egyházmegyére kattintva keresse meg a plébániák sorát. Nem tudom, talál-e majd azon elegendő ismertető anyagot. Remélem, igen.
Kedves lelkiatya
Köszönöm válaszát de fiatalságunk felnő és felnőtt s gyermekeik ha ez igy marad már nem hallhatják e drága kincset.Mivel az én unokáim korosztálya akik a parochus érkezésekor voltak 6 évesek tudják még ezen énekeinket és sok családban sajnos a nyelvet is.Mit tegyünk? az egyháztanácsot is megszüntette a parochus s senki sem szolhat semmit mert megharagszik a p. segítsen atya.
Hogyan is tudnék segíteni, Kedves Testvérem?
Azt tudom csak javasolni, bátran írjon erről a Püspök atyának. De ne aláírás nélkül, mert azt nem szokták elolvasni sem. Aztán, hogy mit lehet tenni, majd ő megmondja.
Kedves lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni,hogy van-e a sátoraljaújhelyi börtönben görögkatolikus börtönlelkész?
Ha van,mikor tart görögmisét?
Köszönettel:egy rokon



















Úgy tudom, börtönlelkészi szolgálatunk csak Nyíregyházán és Miskolcon, illetve most már Tiszalökön is van. Sátoraljaújhelyen van viszont az országos börtönlelkészi szolgálat vezetője, Hajdú Miklós atya. Ha szeretne az illető görögkatolikus pappal találkozni, bátran jelezze nála, bizonyosan segítségére lesz.
Kedves Atya!
Hosszú idő óta olvasom ezt a rovatot és szeretném megköszönni azt az áldozatos és szeretetteljes figyelmet, amellyel a válaszadásokat végzi.
Többek részéről felmerült problémaként, hogy a lelkipásztorok nem állnak a helyzet csúcsán, ami a gyóntatásokkor való lelki tanácsadást illeti.
Hiszem azt, hogy a jó lelkiatyai kapcsolat kialakításához szükséges, egy bizonyos szintű személyes ismeretség, hiszen, akinek a hétköznapi életébe is belelátok, annak objektívebben tudom értékelni a gyónásokkor felmerülő problémáit.
Fontosnak tartanám azt is, hogy a kedves gyónók részéről, meglegyen az őszinte szándék a lelki tisztulásra és megújulásra. Nagyon nehezen lehet mit kezdeni, egy olyan "ettem-ittam-aludtam, más bűnömre nem emlékszem" típusú gyónással. Sokkal nagyobb öröm és tisztesség egy őszinte, a bukásokat is bevállaló bűnvallás, mint egy olyan, amelyben a gyónó folyamatosan önmagát mentegeti, s nem kér az istenei kegyelemből. Valljuk be, vannak esetek, egy-egy nagyobb ünnep előtt,amikor sorozatosan ilyen "gyónásokkal" találkozunk, s ez bizony szellemileg-lelkileg nagyon megterhelő. Nem könnyű ilyen személynek jó elégtételt , tanácsot adni...
És még egy dolog: fontos az alázat a gyónó részéről. Higgyem el, hogy a lelkipásztor nem akar rosszat nekem, akkor, amikor valamit kér, vagy tanácsol. Krisztus útja az alázatosság útja. Csak ezzel, az újrakezdés és a bűnbocsánat örömével a szívemben érdemes be és kilépni a gyóntatószék ajtaján!
Hiszem azt, hogyha a kedves testvérek - minden emberi esendőségük ellenére - megtanulják Krisztus méltatlan képmását látni a gyóntató atyákban, elfogadva tanácsaikat, akkor fogják megtapasztalni a felszabadító és kegyelem teljes gyónás örömét.
Köszönöm, hogy megoszthattam mindezt.
Egy paptestvér
Én is köszönöm. S minthogy - bár nem szerepel benne kérdés, de - sok lelki tanáccsal szolgál, mégis közreadjuk itt, ezen a felületen.
Római katolikus vallású vagyok, több római templomban láttam már adventi koszorút, nálunk is van. A gyertyákat vasárnaponként a papunk a hívek szeme láttára gyújtja meg. Görög katolikusoknál is hagyomány (ha lehet annak nevezni, nálunk rómaiaknál)?
Erről a kérdésről tavaly jelent meg a honlapunkon egy érdekes cikk Szabó Irén tollából (vagy billentyűzetéből). Abból megtudhattuk, hogy elsőként egy protestáns lelkész készített egy nagy koszorút, pontosabban egy szekérkerékre helyezett 40 szál gyertyát. (Ugyanis az eredeti karácsonyi készület a többi egyházban is korábban 40 napos volt.) Ennek lett a ma használatban lévő utódja a négy gyertyás koszorú. Bizonyos ideje öntudatos görög családok - néhol egyházközségek - nem négy, hanem hat gyertyás koszorút készítenek, hiszen nálunk a karácsonyi előkészület ma is 40 napos, azaz nagyjából hat hétig tart.
Kedves Lelkiatya!

Egyik válaszához szeretnék hozzászólni, illetve ezzel kapcsolatosan kérdezni:
Azt válaszolta: ?számtalan lelkigyakorlat kínálkozik. Lehet böngészni közöttük?.?
Mellyek ezek a lelkigyakorlatok, illetve hol lehet ezekről értesülni?
Azért kérdezem, mert sajnálattal vesszük észre, hogy az utóbbi időben nagyon kevés alkalom kínálkozik.
Nem éppen lelki hanem nagyon is gyakorlati tanács:
Az ujkatolikus.hu oldalon az Intézmények és szervezetek sorának a vége felé megtalálja a Lelkigyakorlatos házak - címszót. Erre kattintva egy sereg cím kerül elő. Ezek nem mindegyike közöl meghirdetett lelkigyakorlatokat, de a legtöbbjük igen. Bőven lehet válogatni. Meglepetésemre sajnos, a Máriapócsi Zarándok- és Lelkigyakorlatos házra kattintva a Szent Atanáz Főiskola honlapja jön be. De a mi házunk programjait viszont megtalálja a mi honlapunk linkjei között.
Kedves Lelkiatya!
A szent olajokról, ill. a szenteléük körüli szartartásokról szeretném Önt kérdezni. A latin szertartású katolikusoknál a püspök szenteli azokat általában Nagycsütörtök délelött vagy kb. ez idö tájt a székesegyházban, ekkor újítják meg az engedelmességi fogadalmukat az egyházmegyés papok is. Ez a görög-katolikusoknál hogy van? Válaszát köszönöm.
Több féle szent olaj van. A legtöbbet a pap szenteli meg egy adott szertartás keretén belül. Lítián azt az olajat, mellyel nagy ünnepeken a hívek homlokát megkenjük. Ezt miroválásnak hívjuk a görög és szláv myro (olaj) szó alapján. A keresztelés, betegek kenete, új ház megszentelése és még egyéb szertartásokon ott helyben áldja meg a pap az olajat arra a feladatra, amelyre éppen szánják. Nagycsütörtökön pedig nálunk is a püspök szenteli meg a szent műrót. (Nyilván ennek elnevezése is ugyanabból a szóból származik.) Ezt megkülönböztetett tisztelettel kezeljük. Ezt szoktuk bérmáláskor, oltárszenteléskor, papi temetéseken és még néhány, ritka szertartásunkon használni.
A Szent Jakab apostol Liturgiájával kapcsolatban ezt olvashattuk: "Tudomásom szerint egyelőre nincsen jóváhagyott magyar fordítása ennek a liturgiának." Ki adja meg a liturgikus szövegekhez a hozzájárulást? Nem elegendő az, hogy a magyar ortodox liturgikonban szerepel ez a szertartás és évente el is végzik? Vagy egy teljesen új forditást kellene készíteni? De az mitől lenne jobb vagy "görögkatolikusabb"? A Méneák köteteinél ha jól tudom, csak a püspök jóváhagyása szerepel.. és az ortodoxok is használják ezeket a kiadványokat. Nem lehet a kölcsönösség jegyében akár ezt a Liturgiát is átvenni tőlük? (Nem mintha a többi szertartást nem tőlük örököltük volna...)
Érdekes, hasonló kérdésre kellett nemrégen válaszolnom.
A liturgikus szövegek jóváhagyása a Keleti Kongregáció hatáskörébe tartozik. Mint ott is említettem, nem kell teljesen új fordítást használni, csak az egyházi jóváhagyást kell megszerezni. Egyébként is, a fordításoknál mindig figyelembe szokták venni a már meglévőket is. Igen örvendetes, hogy az ortodox testvérek is használják a Méneák köteteit, és Atanáz atya többi fordítását is. Ezeken valóban püspöki jóváhagyás van, ám csak magán használatra alkalmasak. Csaknem mindegyik kötetben ott van ez a megjegyzés. Imádkozni, természetesen szabad belőlük, s nagyon is hasznos és üdvös.
Talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy nem az ortodox testvérektől örököltük a szertartásokat, hanem azok éppen úgy a miénk is, mint az övék. Liturgikus értelemben nem gyermekei, unokái vagyunk az ortodox egyháznak, hanem a katolikus egyházzal egyesült élő része.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik előző levelében írta, hogy a Szt. Jakab liturgiának nincs hivatalos magyar fordítása. Én voltam egyszer ilyen liturgián itt Pesten a Petőfi téri ortodox templomban. Úgy tudom, hogy Dr. Berki Feríz atya ezt is lefordította magyarra. Kérdem én: miért nem lehet az ő fordítását használni? (Ő elég jól tudott görögül, Athénban tanult évekig, a felesége görög volt) Ehhez biztosan püspöki engedély kellene, szerintem fel lehetne használni, mert nem könnyű egy ilyen ősi szöveget átültetni magyar nyelvre. ) Mit gondol erről?
Válaszát előre is köszönöm! Mária
Kedves Mária!
Valóban föl lehet használni Feriz atya fordítását. Sőt, akár az egész szöveget is használhatnánk, hiszen erre buzdít a most megjelent Instrukció is, hogy nagyon üdvös, ha az ortodox testvérekkel közös szövegeket használunk. Azonban mégis meg kell szerezni az egyházi jóváhagyást ahhoz, hogy hivatalosan végezhessük. Tudok arról, hogy néhol már végezték görögkatolikusok is. Remélem, hamarosan eljön az az idő, hogy mi is végezhetjük hivatalosan is.
Kedves Lelkiatya!
Férjemmel görögkatolikus templomba kötöttem házasságot, mivel én az vagyok. Férjem református. Született egy kisfiúnk akit reformátusnak kereszteltünk, férjem után. Úgy egyeztünk meg, hogy ha lány gyermekünk lesz, az görögkatolikus lesz, a fiúgyermekünk református.
Egyik ismerősöm azt mondta, hogy így én nem járulhatok szentségekhez. Most egyháztanács tag vagyok, és erről is le kellene mondanom.
Szeretném megkérdezni, hogy az ismerősömnek igaza van-e? Járulhatok e így szentségekhez, vagy nem?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Hölgyem!
Önnek valóban katolikus hitéből fakadó kötelessége, hogy a gyermekét hitben nevelje és a katolikus hittel megismertesse. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor annak megítélése, hogy ez mekkora bűn teljesen a belső fórumra (lelkiatyjával megbeszélésre) tartozik. Ezt senki külső ember nem tudja megítélni.
Természetesen a szentségektől emiatt nincs eltiltva, és egyháztanácstagként továbbra is szolgálja hűséggel az egyházközséget! Ez, ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy a fia olykor elkísérje a templomba, s ezáltal megismerkedjék a szentségekkel. Én tehát éppen az ellengkezőjét javaslom, mint az ismerőse, s azt tanácsolom, hogy menjen el minél gyakrabban a templomba, és gyónás és áldozás szentségében is minél gyakrabban részesüljön.
Kedves Lelkiatya!

És mikor és miért került oda az az orgona? A története is érdekelne. Köszönöm válaszát! Emma
Kedves Emma!
Sajnos, nem sokat sikerült megtudnom az orgona történetéről. A szakemberek szerint 1896-ban készült egy szegedi orgonaépítő mester, Soukenik János munkája.
Lelkiatya!
Arra lennék kíváncsi, hogy van-e olyan kitüntetése a Görög katolikus Egyháznak, melyet magán személyek kaphatnak meg valamilyen tevékenységükért? Az Egri Egyházmegyében pl Szent Gellért díjat ha jól tudom az egyházi iskolák pedagógusai közül kaphatják meg. Nagyon jónak tartanám díjazni a görög katolikus oktatási intézmények pedagógusait, vagy valamilyen karitatív tevékenységet végző testvérünket, vagy kiemelkedő adományozó természetes, jogi személyeket ...stb.
Két ilyen kitüntetésről tudok. Az egyházmegyében a Görögkatolikus Oktatásért és Nevelésért díj, az exarchátusban pedig Szent János díjnak mondjuk, mivel a Miskolci Exarchátusnak a védőszentje Keresztelő Szent János. (Az Eperjesi Egyházmegyének is az, s innen származhat ez az örökség.) Úgy tudom, évenként adják egy-egy arra érdemes pedagógusnak.
Kedves Lelkiatya!
Mit kell tennünk akkor ha a jelenlegi parochus érkezése óta (10 éve történt)nem használhatjuk községünkben a már 300 éve bevált tót-ruszin kevert nyelvet ájtatosságainkon és népénekként mert a pap mindig csak azt mondja, hogy magyar görög katolikus egyházban csak magyarul imádkozunk.Akkor kérdem én hol van az ősök, a ruszin ősök tisztelete? A Szent Efrém férfi karr miért énekelhet csodálatosan templomainkban más nyelveken? Bár az a karr meghívására tett javaslatunkat is elutasított az atya mert nem szivleli a kart. Lelkiatyám kérdem én miért kell magán és nem templomi ájtatosságainkon használni őseink és sokunk anyanyelvét miért nem használhatjuk szokásosan a templomban??
János
Kedves János!
Nehéz így felelni Önnek. Érdemes volna elbeszélgetni az illető atyával. Én is azon a véleményen vagyok, hogy nem kell félni attól, hogy olykor más nyelven is elhangozzék az imádság a liturgiánkon, ahogyan az történt Máriapócson is a szeptember 11-i ünnepségen. A külföldi atyák is elismeréssel szóltak erről. Még indokoltabb ez azokon a helyeken, ahol ősi szokás még - nyilván - az ószláv ének. Ma már egyáltalán nem kell félteni magyar identitásunkat ettől, sőt, gazdagságot jelent ezek ismerete. Tehát van példa arra is, hogy lehet használni szláv és görög szöveget a szertartásainkban, de hát tudom azt is, hogy nem mindenki egyformán szereti ezeket. Arra kérem, legalább összejöveteleiken, családi ünnepeiken ne feledjék el énekelni ezeket a szép régi énekeket.
    ... 235 236 237 238 239 
240
  241 242 243 244 245 ...