Tisztelt Lelkiatya!
Érdekes kérdésem lenne. A napokban gondolkodtam rajta, hogy honnan származik az a szavunk, hogy "szentgyónás"? Milyen országban használták így? A Bibliában ha jól tudom Jézus a bünök megvallásaként emlegeti. Akkor miért nem úgy hívjuk a szentgyónást hogy bűnvallás szentsége? Tudom hogy ugyanazt jelenti, de mégis érdekelne honnan ered vagy ki használta elöször azt a szót hogy szentgyónás?
Előre is köszönöm válaszát, mert interneten nem találtam választ a kérdésemre.
Egy görög katolikus Istent kereső fiatal lány: Csilla
Kedves Csilla!
A kérdése inkább etimológiai jellegű. Szoktuk is nevezni a bűnbánat szentégének. tehát jogos a felvetése. Mégis jó az, hogy van rá saját magyar szavunk. Ismereteim szerint ez a szavunk török eredetű. A -jogan- (önmagát vádolja) magyar folytatása lehet. Korábban alighanem mi is a confessio, latin elnevezést használtuk.
Kedves lelkiatya!
Problémáim vanna a tisztasággal,az önkiekégités bünével küzdök.Mással nem követtem el ezt a bünt,de ez jelen van az életemben.Régebben rendszeresen elbuktam ebben a bünben,de még most sem tudok szabadulni töle,havonta legalább egyszer elkövetem.Különösen olyankor érzek erre kisértést amikor érzelmileg nem vagyok feltöltve.Amikor egy jó ideig ezt nem követtem el,akkor mindenféle szemérmetlen álmom volt,amik időnként jelentkeznek.Az is problémát okoz,ha ilyen dolgokról beszélnek velem.A napokban kávén voltam egy barátnőmmel és ő a nemi élet fontosságáról és az emeberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásáról beszélt,ez teljesen felkavart,és utána mindenféle érzéssel küzdöttem magamban.Ha ez zavarólag hat esetleg megkérjek másokat,hogy ne beszéljenek ilyen dolgokról?A másik dolog ami szintén felzaklatott és dilemmát okozott bennem az elmult idöszakokban az az hogy,sok helyen hallottam arról ha ilyen vágyak vannak bennünk az egy jelzés arra,hogy gyermeket vállaljunk,de arra nem érzek vágyat,hogy gyermeket szüljek,sőt elrettent és viszolygást érzek a szülés gondolatától.A jó Istennel sok idöt töltök,rendszeresen gyónok és áldozok is,ezeket a bünöket megszoktam gyónni,de csak felszinesen eddig az tyaák akiknél gyóntam nem mentek bele részletekbe,szégyellnék is erről beszélni.Arra is gondoltam egy időben hogy szerzetesnő lennék,mert a büneim ellenére is közel érzem magam a jó Istenhez,de ilyen érzésekkel talán jobb ezen nem gondolkodnom.Lehet valakiből szerzetes aki ilyen érzésekkel küzd?Mivel küzdhetnék legjobban a tisztaság ellen?Vannak valamilyen imák erre?Ön szerint szükséges-e szakemberhez fordulnom a problémámmal?
Válaszát elöre is köszönöm.
Tisztelettel:Z
Kedves Z!
Ha szakembert keres, az csakis egy jó lelkivezető lehet. A jelenség, amit leír, abban nincsen semmilyen pszichés zavar. Küzdenünk kell a tisztaságért, ennyi az egész. Ön egészséges ember, hiszen ezek az érzéki jelenségek teljesen természetesek. Azért adta a Teremtő, hogy a nemzés által részt vegyünk a teremtésben. Csodálatos képességünk ez, amellyel legforróbb szeretetünket fejezhetjük ki. Ugyanakkor nagy erővel küzdeni kell, hogy ez a bennünk lévő erő ne váljon önzéssé. Ez a házasságban éppen úgy lehetséges. Nem szabad hagyni, hogy az állatias erő kerekedjen felül. A házasságban ez a képességünk arra adatott, hogy a házastársnak csodálatos örömöt tudjunk vele szerezni.
Önnek is el kell fogadnia ezt a küzdelmet. Nem menekülni előle, nem szégyellni. Ha elbukott, meg kell gyónni. Egyszerű szavakkal, nem kell részletezni. Ugyanakkor bízni kell az Isten irgalmában, hogy akárhányszor is elbukom, Ő mindig felemel.
Azt is el kell fogadnia, hogy vannak, akik erről tudnak természetesen beszélni. Az egyedülállóknak ez nehezebb, kétségtelen. De minél természetesebbnek tartom a jelenséget, annál nyíltabban tudom kezelni, ha úgy adódik, róla másokkal beszélni.
Az sem kizárt, hogy Önt szerzetesnek hívja az Úr. De tudnia kell, hogy ettől a küzdelemtől ott sem szabadulhat. A szerzetesek is megküzdenek vele. Isten iránti szenvedélyes szeretetté alakítják át, egyre jobban megtisztítva az önzéstől, testiségtől. Sajnos, egészen öreg korunkig megmarad ez a küzdelem. Ám ez által válhat értékessé az életünk.
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését... menyi egy meg egy
2
Tisztelt cím,
Tanácsot szeretnék , kérni!
24 éves vagyok van egy gyeremekem és egy férjem, esküvőnk egyházi is és polgári is volt. Édesanyáméktol elkötlöztem az esküvőú előtt a páromékhoz ott egy évig éltünk együtt, majd eljegyzés és esküvő.
Anyukám már mikor megismertem páromat Amerikáig akart küldeni dolgozni mert ott ugyis jobb életem lesz... én nem mentem a párom választottam. Párom családja és az enyém ég és föld, hozá teszem a páromé a szimpatikusabb és én is aszerint nevelem a gyerekemet és élem a mindennapjaimat.
...
Bánt nagyon hogy anyáékkal így jártam de nem szeretném ha a házasságom rámenne... mitévő legyek? mi a helyes út?
Gondoltam rá hogy megmondom neki hogy nézd ha szeretsz elfogadsz olyannak amilyen vagyok a családommal együtt mert ha igazán szeretsz képes leszel rá mindenféle megjegyzés nélkül ha pedig te erre meg nem vagy képes akkor sajnálom nincs egymással többet dolgunk.
Tanácsot kérnék és elnézést ha hosszasra sikerült csak gondoltam talán így könnyebb a tanács.
A másik dolog: nagyon régen gyóntam kb. 3 éve, egyszer egy pap azt mondta nekem hogy tegeződjünk már... gyónás közben, illetve anyámmal kapcsolatban is érdekes tanácsot adott. És én azóta nem voltam. nekem a pap, plébános, bárki aki az egyházat képviseli egy szolid reverendás kellemes hangú ember, nem egy izompolos farmeres sportcipős "srác", az utóbbinak nem szívesen mondanám el bajom gondom...
Vagy a mai világban ez a tegeződés és könnyed öltözet normális? hiszen ő is ember?
Sokszor sajnos az egyházat képviselő emberrel van a baj, mert nem megfelelő magatartást tanúsítanak...:(így az ember inkább nem keresi fel:(
Várom tanácsát!
Kedves Húgom!
Mint látja, nem a teljes levelet közlöm. Sok részletet elég ha én tudok.
Bátorítom, hogy álljon a saját lábára. Az a természetes, hogy a férjével, a kislányával saját életet élnek. Egyáltalán nem kell arra gondolnia, hogy a Jóisten büntetné azért, mert önálló életet akarnak élni. Ennek ez a rendje. Ezt még az édesanyja egyelőre nehezen fogadja el, de idővel ő is rá fog jönni, hogy ennek így kell lennie. Még a Teremtés könyve is azt írja, hogy a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik (Ter 2,24). Ez éppen úgy vonatkozik a férjéhez ragaszkodó asszonyra is.
A keresztszülő megválasztásában is Önöknek kell dönteni. Nem mindegy, hogy ki vállal felelősséget gyermekük keresztény neveléséért.
Javaslom, hogy minél hamarabb menjen el meggyónni. Ha ez valami oknál fogva nehezére esne otthon, akkor menjen el máshová, esetleg Máriapócsra. Ha az ember fizikai gyógyulása érdekében fölkeres akár távoli orvost is, miért ne tenné meg ezt lelki gyógyulása érdekében?
Én is egyetértek Önnel abban, hogy a pap inkább legyen Isten embere, mint divatos világfi. De ez a tanács már nem Önnek, inkább a paptestvéreimnek szól.
Kedves Lelkiatya!
Tanácsát szeretném kérni! Nehéz helyzetben van a házasságom! A férjemmel jól meg vagyunk, vagy voltunk. Feltűnt egy nő, aki minden áron meg akarja szerezni a férjemet! Csinált már olyat, hogy felhívta késő este és sokáig beszélt vele, vagy voltunk egy rendezvényen és megfogta a férjem kezét és fogdosta, ráadásul ott voltak a szüleim és a barátaink is.
Próbáltam beszélni a férjemmel. Ő kikérte magának, azt mondta, hogy nincs köztük semmi, engem szeret és nem akar elhagyni. Sőt azt is mondta, hogy képzelődöm, nem hajt rá ez a lány, csak barátok. De nekem ez akkor is furcsa! Nem a férjemben nem bízom meg, hanem ebben a nőben nem. Úgy hallottam, hogy volt már ügye nős emberrel és nem nagyon zavarta. Olyat is hallottam, hogy a "pénzes, jó családból" való férfiakra hajt. Az én férjem gazdag és előkelő családból származik, az édesanyja, aki nagy hatással van rá, nem is nagyon támogatja a házasságunkat, szerinte én nem vagyok méltó a fiához. Ezt a hölgyet sokkal jobban szeretné menyének. Nem mond konkrét dolgokat, de érezteti, hogy ez a nő való a fiához! A férjem esküdözik, hogy engem szeret és nem akar elhagyni, meg nem ad az anyja szavára. De ez sajnos nincs így, mert az édesanyja nagyon tudja manipulálni. Van egy mondás, hogy amit az ember sokat hall, azt el is hiszi! Attól félek, hogy vége lesz emiatt a házasságunknak. Kedves Lelkiatya! Mit tegyek!?
Valóban nincs könnyű helyzetben. Ám, még ha van is igazság a gyanújában, sokkal jobban teszi, ha ezt nem hánytorgatja fel. Ha már olyan helyzet alakult ki, hogy a férje kikérte magának, meg esküdözni volt kénytelen, ez arra utal, hogy Ön többször is előhozta ezt az ügyet. Higgye el, nem segít vele. Inkább csak a férjével való kapcsolatukat rontja meg, s biztos, hogy így nem éri el azt célt, amit szeretne, hogy ő ne is foglalkozzon ezzel a hölggyel. Jobban teszi, ha valóban megbízik a férjében, és nem zaklatja őt ezzel.
Esetleg meg kell próbálnia beszélni valaki harmadik személlyel, aki ismeri Önöket, de teljesen pártatlan. Ő hogy látja ezt a helyzetet? Ha pedig szükségesnek látszik, inkább ez a közös barátjuk, ismerősük figyelmeztesse a férjét. Persze, olyan személy kell, akit a férje is elfogad. Ön pedig sokat imádkozzon, hogy ha ez valódi támadás, akkor is Isten akarata szerint alakuljon a dolog.
Dicsőség! A pap mely ünnepeinken használja áldás(ok)hoz a keresztet? Ennek az ünnep hangsúlyozásán kívül van jelentése?
A templomi szertartások alatt a pap csak a húsvéti időben használja áldásadásra a keresztet, más alkalmakkor nem. Ez nem pusztán az ünnep hangsúlyozása miatt van így. Azt jelzi, hogy - kereszt által lőn az egész világ öröme... - ahogyan azt vasárnaponként az utrenyében énekli is a pap. Például Szent György ünnepén, amely mindig húsvéti időre esik, nem használunk keresztet, pedig polieleoszos, Mennybemenetel ünnepén sem, pedig lítiás ünnep, viszont használjuk Húsvét ünnepzárásán, amely kisebb ünnep ugyan, de magához a feltámadáshoz kötődik.
Tisztelt Lelkiatya!
Római katolikusként áldozhatok görög katolikus templomban? Néha el szoktam 'látogatni' görög rítusú testvéreinkhez és ott szeretnék teljesen részt venni a liturgián. Tudom, hogy egy egyházhoz tartozunk, ezért szeretném tudni, probléma-e, ha görög katolikus liturgián áldoznék.
Üdvözlettel: László
Természetesen áldozhat. Mint arról többször írtam, ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk, egyként részesülhetünk a szentségekben római és görögkatolikusok, a rítustól függetlenül. Ezzel együtt is inkább az az ajánlatos, hogy mindenki rendszeresen a maga rítusának megfelelő szertartásokra járjon és részesüljön a szentségekben.
...
A görög liturgiában most a 2 szín alatti áldozást úgy valósítjuk meg, hogy a kenyér egy kis borban van megáztatva. Ez mindig a kezdetektől fogva így volt, vagy volt olyan, amikor Krisztus vérét külön kehelyből itták a hívek? Mikortól változott ez meg?
Az is érdekelne, hogy nyugaton mikor történt a változás.
Ezenkívül, ha tudna ajánlani néhány könyvet, amely ezzel a témával (a bizánci liturgia kialakulása a kezdetektől: hogyan zajlott a liturgia pl. a 6-7. sz.-ban, ill. a latin rítus változásai is) foglalkozik, nagyon megköszönném.
Köszönöm a segítséget;
Dénes
Kedves Dénes!
Bocsásson meg, csak részleteiben tudok válaszolni hosszú kérdésére. Most tehát a liturgikus kérdésre.
Mind Keleten, mind Nyugaton csaknem ezer évig két szín alatt áldoztak a keresztények, mindenki, úgy, ahogy ma a papság: kezükbe fogadták a Szent Testet és ittak a kehelyből.
A VII. századtól kezdve elszórtan vannak nyomok keleten arra, hogy bemártással áldoznak. A IX. századtól már normálisnak mondható a kanálka segítségével megoldott áldozás, de még a XI. sz.-ból is van arra példa, hogy keleten kézbe áldoznak a hívek. Az okok nem egyértelműek és sokfélék lehetnek: praktikus szempontok éppúgy mint az abúzustól való félelem (hogy t.i. a kézbe kapott Szent Testet nem veszik magukhoz, hanem babonás célokból elviszik).
Nyugaton hasonló megfontolásokból a IX. századtól zsinatok elrendelik, hogy a hívek a szájukba kapják a Szentostyát. Ugyanakkor különféle módokon próbálják még sokáig a híveket a Szent Vérből részesíteni (a Szentostya bemártásával, vagy használatban volt sok helyen egyfajta liturgikus szívószál is), de a XII. sz.-ban szinte már teljesen kihal a Szent Vérből való részesülés szokása. Pontos miértjéről vitatkoznak, de valószínű, hogy maguk a hívek maradoztak el a kehelytől, s talán olyan prózai ok is meghúzódik a háttérben, mint a járványoktól való félelem.
Irodalomként ajánlom Robert Taft S.J. műveit, magyarul megvan egy öszefoglaló műve a Varia Byzantina sorozatban. Angol nyelven pedig a négykötetes A Hystory of the Liturgy of St. John Chrysostom c. óriási munkáját.
+!
Tisztelendő Lelkiatya!
A szombati diákónus szenteléskor a püspök atya a füstölő átadása előtt egy általam ismeretlen tárgyat adott át a felszenteltnek. Mi az és mire használatos. Ilyet még nem láttam. Görögkatolikus papot is megkérdeztem,de nem tudta megmondani.
Tisztelettel
Tihamér
Az oltár liturgikus eszköztárához tartozik a ripidion. Ez egy kisebb tányérszerű tárgy, amelynek fogantyúja van. A liturgián szolgálatot végző kerubokat jelképezi, a tányéron a kerub ikonja látható. A diakónus feladata, hogy a ripidionnak az Eukharisztia feletti mozgatásával láthatóvá, érzékelhetővé tegye az angyalok jelenlétét és szolgálatát. Ezzel mintegy a saját személye is az angyalok jelenlétét és szolgálatát ábrázolja.
Kétségtelen az a gyakorlati szempont is, hogy a ripidionnak ez a mozgatása egyszersmind azt is eredményezi, hogy szállongó rovarok ne környékezzék a szent adományokat.
A diakónusszentelés szertartásában egészen az áldozásig az új diakónusnak nincs más feladata, mint az, hogy az oltár mellett álljon, és a ripidionnal a kezében őrizze az Eukharisztiát.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megtudni, hogy mi a helyzet olyankor, ha egy mentális beteg, egy skizofrén követ el bűnöket, olyanokat lát és hall, ami nincs is ott. Emiatt követ el bűnöket! Amikor "kitisztul" látja, hogy mit tett és nagyon bánja. De olyankor nem tud parancsolni önmagának és zavartságában követi el a bűnöket, amelyeket "tisztán" sohasem tenne. ( vagy, amikor még nem volt beteg).
Velük mi a helyzet? Ő emiatt a pokolra kerülhet?
Válaszát előre is köszönöm!
Szó sincs róla! Tudni kell, hogy nem a bűnei miatt kerül valaki a pokolba. Bármilyen szörnyűséges bűnt követett is el valaki, akármilyen förtelmes életet élt, ha a bűneit megbánja, ha Isten irgalmához fordul, akár a legutolsó pillanatban, akkor Isten magához emeli őt.
Kárhozatra az kerül, aki nem fordul Istenhez, aki visszautasítja az Ő irgalmas szeretetét.
A bűnöket azért kell nagy erővel kerülni, mert ezek eltávolítanak Istentől. Minél több bűnt követ el valaki, annál érzéketlenebbé válik Isten szeretetére.
A bűn kerülésének nagyszerű eszköze és lehetősége a bűnbánat és a szentgyónás is. Földi életünkben ezt is gyakorolnunk kell, hogy majd utolsó pillanatunkban is ez legyen a törekvésünk.
Az elmebeteg, vagy akárcsak pszichésen zavart ember cselekedeteiért sokkal kevésbé felelős, mint egy tiszta elméjű ember. Ennek mértékét nehéz megállapítani, mivel az öntudat mértéke is nehezen megállapítható.
Sok esetben a mellettük álló embertársaknak kell átvennie ezt a felelősséget egyrészt abban, hogy megakadályozzák a rossz tettek elkövetését, másrészt abban, hogy ha már az megtörtént, akkor hozzásegítik a bűnbánatra. Hiszen az sem célravezető, az sem volna igazi segítség számára, ha válogatás nélkül minden tette alól felmentenénk.
Kedves Lelkiatya! Van egy könyvem, mindenféle jelenésekről, jövendölésekről szól. (A címét nem mondom, mert nem gondolom, hogy reklámoznom kellene, van száz könyv, ami szerintem ettől értékesebb.) A kiadója egy bizonyos katolikus közösség alapítványa. A lényeg, hogy szerepel a "katolikus" szó benne. Kérdés: Ez egyben azt is jelenti, hogy a Katolikus Egyház a nevét adja hozzá, azaz gyakorlatilag ajánlja az olvasásra? A könyv következő oldalán ez áll: "Az itt közölt rendkívüli eseményeket mindenben az Anyaszentegyház ítélete alá bocsátjuk". Ez mit jelent?
Csikue
Sajnos, ma már bárki használhatja a katolikus jelzőt. Nem érvényesül a Nihil obstat (egyházi jóváhagyás), így bárki bármit kiadhat. (Ehhez hasonlít az a jelenség is, hogy bármilyen csoport, ha neki úgy tetszik, magát egyháznak nevezheti.)
Derék dolog az is, ha egy kiadvány magát az Anyaszentegyház ítélete alá bocsátja, ámde, ha már megjelent, akkor nyilván terjeszti is a maga gondolatait. Az Egyház utólag hozzáteheti, hogy: kár volt. Sajnos sokszor vagyunk ennek tanúi, hogy - mivel könyvet kiadni ma már egyáltalán nem nehéz - olyan dolgokat is terjesztenek, amely inkább kárt okoz az emberek lelkében. Ezzel szemben nem jelent biztosítékot, ha a szerző vagy terjesztő a Katolikus Egyházra hivatkozik.
miért hagyják el sokan az egyházat?
Súlyos kérdés!
Ennek okát elsősorban önmagunkban kell keresni. Tanúságtevő keresztényekre van szükség ahhoz, hogy ellenséges közegben is vonzó legyen az emberek számára Krisztus követése. A körülményeket nem okolhatjuk, hiszen, bár ma is sok tényező gátolja a keresztény élet lehetőségét, de ennél sokkal erőteljesebb keresztényüldözést is ismer a történelem, amikor annak ellenére mégis tömegesen hódoltak a hitnek (ApCsel 6,7).
Ma inkább az nehezíti az igazi misszió erejét, hogy úgy látszik, küzdelem nélkül is lehet követni Krisztust. Sokan úgy tekintenek a keresztény életre, mint sajátos kultúrára, magatartásformára. Aki csak ennyit lát és ennyit él meg a kereszténységből, az a legnagyobb ellensége a hiteles tanúságtételnek. Lássuk be, ez papok és hívek körében egyaránt nagy veszély!
Törekedjünk tehát arra, hogy komolyan vesszük Krisztus Urunk követését. Függetlenül az emberek véleményétől (elismerésétől vagy megvetésétől), egyedül Őt tartjuk fontosnak az életünkben. Akkor megvalósul Krisztus szava, amelyet az Atyához intézett: Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem (Jn 17,21). Amíg nem erre az Istennel való benső és mély egységre törekszünk, addig a keresztények körülöttünk továbbra is fogyatkozni fognak.
Mi a különbség a görög és a római katolikus vallás közt? Köszönöm válaszát
Nem két különböző vallásról van szó, hanem ugyanazon egyház két rítusáról. Korábban Nyugat-Európa is ismert különböző rítusokat (ambrozián, mozarab, gallikán, kelta, brakaréz), de ezek mára már eltűntek, vagy alig érzékelhetők. Keleten ennél sokkal több különböző rítus alakult ki, amelyek közül sokan ma is igen erősek. Ezek közül (földrajzi és kulturális értelemben is) hozzánk legközelebb áll a bizánci rítus. Kelet és Nyugat egyházszakadása előtt a bizánci rítusúak is egységben voltak Róma egyházával. Az 1054. évhez kötött szétválás látszólag két egyházat eredményezett, keletit és nyugatit. Sajnos egymástól egyre inkább eltávolodva fejlődtek tovább. Ebből a keleti egyházból 1596-tól kezdve több egyházmegye csatlakozott Rómához, ők a bizánci szertartású katolikusok. A hittételek azonosak, de a teológiai megközelítés némileg különbözik. A keletinél kevésbé racionálisan szervezett a gondolkodásrendszer. A szertartás alapja azonos, de megjelenésében erősen eltérnek egymástól. A keleti az érzelmeket jobban felszínre engedi és hozza. A templomok berendezése sem egyforma. A keletiben több a kép, a szentélyt ikonosztáz választja el, a papi ruhák az énekek díszesebbek. Természetesen sok más különbséget lehet még mondani, de ezek talán a legszembetűnőbbek, leglényegesebbek.
Kedves atya!
Vannak kérdések, amikre egyedül nem tudok választ találni. Talán gyerekesnek tűnhet, de érdekel mit gondol róla:
- Az erősebbnek joga van legyőzni a gyengébbet? Pl.: Egy pók van a sarokban, de nekem nem tetszik. Jogom van összenyomni csak azért, mert olyan kedvem van? (erkölcsi jogokra gondolok)
- Mit tehetek azért, ha flusztrál az, hogy nap mint nap szennyezzük és pusztítjuk a bolygónkat?
- Einstein egy zseni volt, de egy borzasztó apa. Az életrajzából kiderül, hogy sem a feleségével, sem a gyerekeivel nem törődött. Ha mint minden rendes ember foglalkozott volna velük és a munkája fölé rendelte volna őket lehet, hogy mindmáig nem tudnánk a relativitás elméletet. Mindezt ránk vonatkoztatva: megtehetjük, hogy elhanyagolunk mindent, csak hogy azt csináljuk, amit jónak látunk?
- Jézus azt mondta, hogy szeressük ellenségünket is. De mi van akkor, ha pl.: bizonyos személyek állandóan pénzt kérnek kölcsön (100-200 Ft-okat), pedig nem állnak anyagilag rosszabbul, mint mi és gyakorlatilag 2 lábon járó pénzautómatának néznek bennünket, nem embernek.
- Ha egy a saját életed árán megmenthetnél 10 másik embert feláldoznád magad értük? Akkor is, ha tudod, hogy ők nem tennék meg ugyanezt érted?
- Hogyan találjam meg életem fő célját?
1. Az erősebbnek kötelessége segíteni a gyengébbet (Róm 15,1). Ez azonban csak az emberek között érvényes. Nem azért pusztítom el a pókot, mert én erősebb vagyok, hanem esetleg azért, mert annak ott nincs helye. Kétségtelen, szelídebb megoldás, ha egy papírral kitessékelem az ablakon, de ha erre nem találok módon, s nem akarom, hogy pókhálós legyen a szobám, akkor nincs mese, szegény póknak pusztulnia kell. Hoz a természet ezret helyette.
2. Helyénvaló szemlélet, ha zavarja a környezetszennyezés. S ne is álljon meg ennél a rossz érzésnél. Gondolja végig, hogy mit tehet ennek megakadályozására. Első, hogy Ön nem vesz részt benne. Második, hogy próbálja a maga körein belül enyhíteni azt, például besegít a szemétszedésbe, takarításba. Harmadik, hogy megpróbálja másoknál is elérni ugyanezt. Ez utóbbi, talán a legnehezebb.
3. Ennél a kérdésnél is van egy logikai ugrás, mint az elsőnél. Nem mondhatjuk, hogy Einstein azért lett lángelme, mert rossz apa volt. Ez a példa semmiképp sem jogosít fel minket arra, hogy bármit is elhanyagoljunk. Mindennek megvan a maga ideje. Ne azt csináljuk, amit jónak tartunk, hanem azt, amit Isten elvár tőlünk. Ekkor fogunk a legjobban teljesíteni.
4. Nem szabad, hogy magatartásunkat más emberek magatartása befolyásolja. Nem másoktól függ a viselkedésem, hanem egyedül Istentő. Persze, tudom, hogy ez nem könnyű, de erre kell törekedni. Ez egyébként azt is jelenti, hogy nem azzal fejezem ki a szeretetemet a másik iránt, hogy azt teszem, amit ő mond nekem, vagy kér tőlem. A szülő is megválogatja, hogy gyermekének melyik kérését teljesíti. Így a kéregető embereket is szeretnem kell, ám ez nem azt jelenti, hogy pénzt adok nekik. A feléjük forduló figyelem sokkal többet ér, mint az az aprópénz, amit odaadhatok neki. Ráadásul ezzel inkább csak megszabadulni akarok tőle. Jól teszem, ha tudok adni valami kézzel fogható dolgot, ennivalót, vagy egyebet, de szerintem pénzt ne adjunk nekik. A szeretetünket másként kell kifejezni irántuk.
5. Az önfeláldozás kitalált helyzetéről jól el lehet beszélgetni, de, hogy ilyen vagy hasonló helyzetben ki hogyan cselekszik, az teljesen más kérdés. Nem sokat ér effélén töprengeni. Minden adott pillanatban törekedni kell Isten akaratát teljesíteni, akkor remélhetjük, hogy a váratlan pillanatokban is ugyanezt fogjuk tenni. Most nem tudjuk megállapítani, hogy a még nem adott pillanatban hogyan viselkednénk.
6. A fő cél az üdvösség, az Istennel való találkozás, egyesülés. Ehhez nem fér kétség. Viszont, hogyan juthatok oda, ez már sokkal égetőbb. De egy egész életet kaptunk arra, hogy keressük és megtaláljuk.
Tisztelt lelkiatya!
azt szeretném megkérdezni,hogy a szerelmi féltékenység az bűn-e?
Inkább butaság. Nem segíti a szeretetkapcsolatot, elűzi a lelki békét, megkeseríti az együttlétet. Fontos, hogy szeretetünkkel ne akarjuk kisajátítani a másikat. Hadd legyenek neki szabad gondolatai, érzései. Ez a próbája egyébként az igazi szeretetnek: az enyémnek is, hogy nem vagyok-e önző, s az övének is, hogy valóban kitart-e mellettem, minden kényszerítés nélkül.