Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Már előttem feltettek egy hasonló kérdést(a pápa-próféciákkal kapcsolatban) Nyilván tudom és hiszem, hogy egyedül Isten tudja a napot és az órát, s nekünk nem kell, nem j ezzel foglalkozni. Nem is tulajdonítok nagy jelentőséget ezeknek a jóslatoknak, így hidegen hagyott december 21., stb. Csak az nem világos a azámomra, hogy Szent Malakiás, akit az Egyház szentként tisztel(szent, mint tudjuk az, akiről az Egyház megbizonyosodott, hogy az üdvözültek sorában van, s példaképpen állítja elénk), na ő, ha szent volt, tévedhetett ilyen dolgokban? A szenteknek is vannak hibás, rossz, nem Istentől vezérelt gondolataik? Az is nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztus után új, több kinyilatkoztatást nem várunk. Számomra csak ez, ami nem világos. Persze ha valaki tőlem megkérdezi, egyértelműen az a válaszom, s ezt is hiszem, hogy "senki nem tudja a napot és az órát" . Csak ez az aprócska dolog nem áll össze a fejemben. Köszönöm
Természetesen, a szentek sem tévedhetetlenek. Azért, mert Isten kegyelméből már az üdvözültek között vannak, és erről az Egyház bizonyosságot nyert, azért még ők is gyarló emberek voltak. Éppen azért lehetnek példaképeink, mert hozzánk hasonló gyöngeségekkel rendelkeztek, mégis kitartottak a hitben az Isten iránti buzgóságban.
Szent Malakiás, ír származású püspök jövendölései kapcsán általában úgy vélekednek, hogy a még életében, vagy közvetlenül utána történt eseményekben pontosabb előrejelzést adott, mint a későbbi korokra vonatkozókban. Ez utóbbiak teljesülésének felismeréséhez már nagyobb képzelőerő szükséges.
Legfontosabb tény azonban ebben a kérdésben, hogy a jövő nem befolyásolja a jelent. Úgy kell élnünk, hogy bármelyik pillanatban készen álljunk a Krisztussal való találkozásra.
Kedves Lelkiatya!
Többgyermekes édesanya vagyok, sok évvel hátam mögött, melyeket gyesen töltöttem. Mikor otthon voltam, nagyon könnyen tudtam böjtölni, hiszen azt főztem, ami megengedett. Nem éreztem megterhelőnek, ha lemondok a kávéról, húsról. Most hogy dolgozom, egészen más. Tudom, milyen sok kegyelmet nyertem a böjtölésem és imáim által korábban, de nagyobb kihívást nem jelentett, csak a kenyéren és a vizen való böjt.
Holnap kezdődik a nagyböjt. Kérdésem arra vonatkozna, hogyan gyakorolja a nagyböjti időszakot az az ember, aki komoly, felelős beosztásban dolgozik, fizikai és lelki terhelésnek egyaránt ki van téve. Ez nem csak engem, de felnőtt családtagjaimat is érinti. Talán a húsról még a munkahelyemen is le tudnék mondani..., ha nagyon törekszem. De sajnos az évek során komoly kávéfüggő lettem. Nem vagyok rá büszke.Hogy kezdjem el, hogy lemondok róla? Kérem, adjon néhány tanácsot és ha megtenné, imádkozzon értem, hogy megtanuljak lemondani.
Egy édesanya.
Kedves Édesanya!
Bár eltelt már a böjt első hete, talán mégsem haszontalan most megfogalmazni a tanácsokat. Bocsásson meg a késésért!
Ha a mostani életformája nem engedi a korábbi szigorú böjtöt, akkor alakítsa azt át. Ha nem is tud teljesen hústalan napokat tartani, legalább egyes napokon tegye félre, vagy egyes étkezéseken. A kávét bizonyosan nem véletlenül emlegette. Ha imádságban megfogadja, hogy lemond róla, megkapja azt a kegyelmet, hogy nem lesz káros a munkájára, fizikai állapotára. Ezt a csodát már sokan átélték. (E sorok írója is.) De ha ez is nehéznek tűnik, akkor még kisebb lemondásokat vállal. A
Az is szegénységünk kifejezője, ha kevesebbet ajánlunk fel, mint szeretnénk.
Nem a lemondás mértékétől függ annak gyümölcse, hanem lelki hozzáállásunktól. Igaz, amit mond, hogy komolyan böjtölni könnyebb, mint apróságokról lemondani. Aki tehát megteheti, tegye hálaadó szívvel. De aki nem, az se szomorkodjék. A szegény asszony két fillérje többet ért. Ami keveset oda tudunk adni, azt adjuk odaadó szívvel, legyen benne minden szeretetünk Isten iránt. És bízzuk rá magunkat, hogy Ő ezt a keveset is szívesen fogadja.
Kedves Lelkiatya!
Az elmúlt hetekben volt egy közeli ismerősnőmnek(vagy barátnőmnek nem tudom eldönteni melyik kifejezés a helyes)a születésnapja.Úgy éreztem nem kell felköszöntenem,az elmúlt évben felköszöntöttem,amikor nekem volt születésnapom ő még egy sms-üzenetet sem küldött.Néhány héttel később amikor találkoztunk vele meg a másik ismerősnőmmel,hárman szoktunk találkozni havonta 1-2 alkalommal hitről és hitbeli dolgokról szoktunk beszélgetni.Felhoztak ilyen dolgokat,hogy ki kinek mit vesz a születésnapjára,elég cinikusan jött ki az egész,éle volt neki és oda célozgatás volt a részemre.Ezzel nagyon megsértettek,mert megadatam azt az alaptiszteletet,hogy felköszöntöttem,ajándékot is vittem,legalább annyit elvártam volna,hogy üzenetbe felköszöntsönek,mást nem,mert ha ez barátság,ahogy ők nevezik,akkor ez oda-vissza kellene,hogy működjön.Észrevettem,hogy ez a lány azt szereti ha őt meghallgatják,azt hogy hogy vagyok csak úgy mellékesen kérdezi meg azután látszik,hogy nem érdekli a válasz,tereli a témát és belekezd a saját mondandójába.A másik ismerősnőm figyelmesebb vele ilyen gondom nincs.Ami még szintén fájón érint,hogy egy csoportban vagyunk,aminek ő a feje, és ő kitalált dolgot,amire pénzt kellett beadni,nem sokról van szó,csak nekem vannak nehézségeim,és kéri visszamenőleg a múlt évre is az összeget tőlem,ami bennem ellenállást vált ki,még talán oda is tudnám adni azt az összeget,csak a mód ahogy kéri, meg az elvárás nincs inyemre,úgy érzem filléreskedik.De ő szívesen elfogadott könyveket,folyóiratokat vagy bármi mást ajándékba tőlem,nem várok semmmit cserébe értük,de nem érzem jogosnak ezt a viselkedést.Azóta,hogy nem köszöntötem fel nem jelentkezik,valószinüleg sértve érzi magát,ezzel a tettel csak elgondolkodtatni akartam,meg hogy átérezze,hogy milyen érzés az amikor a mási ember érzéseit nem veszik figyelembe.Nem tudom helyesen cselekdtem-e.De valahogy a szavai meg a cselekedetei a nagy barátságról nem állnak összhangban egymással,báris velem szemben nem,másokkal úgy látom nem ilyen.Vannak más nagyon jó barátaim ők nem ilyenek.Vagy az is lehet,hogy a mi értékrendjeink különböznek egymástól.Hozzám csak akkor jött el,de akkor önmagától bejelentkezett amikor termékbemutatót kellett tartani,amiből neki is haszna volt.Mi erről az atyának a véleménye?Mit lenne leghelyesebb tenni?
Két dolgot érzek meg a leírásából. Az egyik, hogy valóban nem nevezheti az illetőt barátnőjének. Ez a távoli, olykor érdekből, vagy egyéni kívánságból fönntartott kapcsolat szemlátomást törékeny, ideig tartó. A másik, hogy az Ön hozzáállásában is nagyon sok egyéni érdek, érzékenység játszik szerepet. Ez nem vezet jóra. Ha bárkit köszönt születés- vagy névnapján, tegye azért, mert szereti, tiszteli az illetőt. De egyáltalán ne várja azt vissza. Ezzel csak azt árulja el, hogy számítás rejtőzött a felköszöntési szándékában. Nem volt az tudatos, és talán tiltakozik is ellene, mégis így van. Így nem érdemes adni. Alighanem sok mindent helyesen lát az illető magatartásának megítélésében. De ezzel nem jut előre egy szemernyit sem. Valószínű, erős, vezető típusú egyéniség az illető. Ennek vannak előnyei is, hátrányai is. Emiatt igazán nem érdemes rá haragudnia. Lehet, ő nem olyan figyelmes, mint Ön. Adjon hálát ezért, és ne a másikra dohogjon miatta. Ne várjon el tőle többet, mint amennyit ő adni tud.
Azt javaslom, most egy ideig ne keresse a társaságát. Ez nem szakítás, vagy harag, hanem gyógyító távolságtartás. Közben, persze, imádkozzék érte. Ezzel neki is jót tesz, hiszen kegyelmet közvetít, és az Ön szíve is gyógyul, egyre nagyobb és tisztább szeretettel fog rá gondolni. Fontosabb, hogy a szívében mi lakik az illető irányában, mint az, hogy erről tud-e vagy sem. S majd, ha eljön az ideje, akkor ezt ki is nyilváníthatja feléje.
Kedves Lelkiatya!
A böjtöléssel kapcsolatban szeretnék kérdezni néhány dolgot.
Az egész menetét. Hogyan kell kezdeni, mi a folyamata? Ha meg van az elhatározás, pl. fogadalmat tegyek, hogy ha böjtöt tartok, az Isten hamarabb megbocsájtja bűneimet.akkor mi a következő feladat? Hol lehet erről olvasni irodalmat? Köszönöm válaszát. Marika
A böjtöt nem azért fogadjuk, hogy azért Isten nekünk jutalmat adjon, annak fejében megbocsássa a bűneinket. A bűneink megbocsátásának módja sokkal egyszerűbb. Be kell vallani és bocsánatot kell Tőle kérni.
A böjt értelme az, hogy általa lelkibbé váljunk, Istenre jobban figyeljünk, ezzel kifejezzük Isten iránti szeretetünket.
Mielőtt böjtöt fogadunk, érdemes előtte imádkozni, és az Úrral megbeszélve hozni a döntést, hogy mit vállaljunk. Ezt azután meg kell beszélni a lelkiatyával, és az ő jóváhagyása is szükséges, hogy jól harcoljunk. Akinek nincsen saját lelkiatyja (lehetőleg válasszon mihamarabb), az a gyóntató atyával is megbeszélheti ezt.
Ne vállaljunk túl szigorú böjtöt, például, hogy egész nagyböjtben csak kenyeret és vizet fogyasztunk, mert félő, hogy nem tudjuk megtartani, s az egészségünkre is káros lehet, ha közben a feladatainkat el kell látnunk, ráadásul kevéllyé is tehet, hogy ha túlméretezett böjtöt fogadunk.
De ne legyünk kicsinyesek sem. Az Isten a jókedvű adakozót szereti. Ám az sem baj, ha nem nagy dolgot fogadunk meg, például nem teszünk cukrot a kávéba, csak legyünk ebben kitartóak és hűségesek. Fontos még, hogy a böjtöt ajánljuk fel az Istennek. Nehogy kifelejtsük a nagy elhatározásból a Jóistent.
Néhány javaslat a nagyböjtre: húsos eledelektől való teljes tartózkodás minden napra, ugyanez hétköznapokra, ugyanez hétfő, szerda és péntekre.
Ugyanilyen teljes vagy részleges tartózkodást fogadhatunk az édességben, az élvezeti cikkekben.
Bár nem szoros értelemben vett böjti cselekedet, de hasznos lemondás lehet a tévétől, számítógéptől való tartózkodás. Ha lehet, teljes, ha nem lehet, akkor részleges módon.
Nagyböjti időben áldásos fogadalom, ha többször is elmegyünk templomba (minden nap, vagy legalább egyes napokon).
Sok más hasonló dolgot tehetünk. Ha valakinek van hasznos tanácsa e téren, ossza meg velünk, mi pedig - ha arra érdemes - megosztjuk a kedves honlaplátogatókkal.
Kedves Lelkiatya!
A egyházi házasságkötés érvénytelenítése kapcsán én is csatlakoznék Gabihoz, aki helyesen állapította meg, manapság gyakran előfordul, hogy ha valakinek "nem jött össze" a házassága, akkor a polgári bíróság előtt felbontja, majd az egyházi bíróság előtt érvényteleníti a házasságát, így aztán lehet újra egyházi és polgári házasságot is kötni. Csakhogy ezzel a magatartással, amit Isten egybekötött azt az egyház mégis "szétválasztja", és a házasság intézménye és tekintélye sérül.
A polgári családjog is ismeri a házasság érvénytelenségének megállapítását, ami nem is áll messze az érvénytelenséget kimondó egyházi ítéletek leggyakoribb alapját képező CCEO 818. kán. 3. szakaszától, mely szerint a házasság megkötésére képtelenek, akik pszichikai természetű okok miatt nem tudják vállalni a házasság lényegi kötelezettségeit.
Csakhogy szerintem ez a szakasz nem azt jelenti, hogy ha megromlik egy házasság akkor a házasságot korábban kötőről megállapítható, hogy általánosságban a házasság megkötésekor már eleve képtelen volt a teljes elköteleződésre és odaadásra. Hiszen szinte valamennyi érvénytelenítésnek éppen az a célja, hogy az illető személy új kapcsolatot létesíthessen és újra házasságot köthessen. Csakhogy az illető másodjára már képessé válik a teljes elköteleződésre? Dehogy... Talán inkább arról van szó, hogy a kelleténél is erősebb már az a törekvés, hogy az egyház megtartsa azokat az híveket, akik ilyen-olyan okok miatt mégis arra kényszerülnek, hogy a házasságukat felbontsák. Ezek az emberek pedig nem akarnak "jogfosztott" és másodrangú katolikusként "csupán" a liturgiákon részt venni.
Bizony arra is volt már példa, hogy olyan pap működött közre a felperesi keresetlevél megírásában, aki később kötelékvédőként vett részt ugyanabban az egyházi bírósági eljárásban, holott a kötelékvédő feladata nevéből is következően éppen az, hogy a házasság fennállását védje és nem pedig az, hogy rombolja.
Az egyházi perekben éppen az egyháznak kell megvédenie a házasság intézményét, mert a felektől ezt ekkor elvárni már nem lehet. A házasság polgárjogi felbontása után hosszú hónapok múlva a felperes az újabb immár egyházi keresetével a házasság érvénytelenítése felé törekszik, az alperes pedig legtöbbször ezt az eljárást már csak közönyösen szemléli.
Én csak azt kérdezem meg Öntől, hogy bár valóban korunk betegsége a házasságok felbontásának gyakorisága, de valóban az e a megoldás, ha az egyház a helyzethez így alkalmazkodik. Bár meg kell hogy valljam Önnek, a helyzet megoldása valóban nem könnyű.
Válaszát megköszönve: György
Kedves György!
Bizonyos mértékben egyetértek Önnel. Például abban is, hogy e helyzetnek a megoldása nem könnyű. Továbbá, hogy az Egyháznak védenie kell a házasságot minden módon, mert ezzel az Isten által megáldott szeretetköteléket védi.
De vajon mondhatjuk, hogy az Egyház a kelleténél is erősebben ragaszkodik ahhoz, hogy híveit megtartsa? Vajon a századik bárányért elinduló pásztor is jobban ragaszkodott ahhoz az eltévedthez, mint kellett volna? Ráadásul nem az az igazi baj, hogy az Egyház elveszíti a hívét, hanem az, hogy a hívő veszíti el az Egyházat. Tehát valóban meg kell tennünk mindent azért, hogy el ne vesszen akár csak egy is közülük.
Nincs jogi akadálya annak, hogy az egyházjogban jártas személy segítsen a keresetlevél megírásában. Még akkor sem, ha történetesen ő lesz az eljárásban a kötelékvédő. Az nyilvánvaló tény, hogy sem ő, sem más nem tanácsolhat olyat írni, ami nem felel meg a valóságnak. Ez súlyos visszaélés lenne.
A minap felsoroltam néhányat azok közül a feltételek közül, amelyek esetleg érvénytelenné tehetik a házasságkötést. Történetesen ebben egyáltalán nem szerepelt a pszichikai alkalmatlanság. Nem ismerem a statisztikát, hogy mely okok merülnek fel legtöbbször. De az ilyen eseteknél is el tudom képzelni, hogy az illető fiatal korában még alkalmatlan volt életre szóló döntésre, de később megérett rá.
Mindenesetre látható, hogy én inkább amellett találok érveket, hogy a felborult házassági viszonyt valamiképpen lehessen rendezni. Hiszem, hogy ezzel nem az Egyház tekintélyét csorbítom. Az egyházi bírákban pedig bízom, hogy ők is lelkiismeretesen végzik a maguk nehéz feladatát.
Kedves Lelkiatya!
Az előző kérdéshez kapcsolódnék.
Mitől lehet egy házasság alapból érvénytelen, amiért az Egyház úgy dönt, hogy ez meg sem volt kötve?
Lehet, hogy a ma élő házaspárok nagy része érvénytelen házasságban él?
Köszönöm válaszát!
A Keleti Kódexből felsorolok néhány elemet (800-812. kán.), amelyek érvénytelenné tehetnek egy házasságkötést. A felsorolás nem teljes és nem pontos, de bizonyos eligazítást ad:
- A férfi a betöltött tizenhatodik életéve, a nő betöltött tizennegyedik életéve előtt nem köthet érvényes házasságot.
- A megelőző és örökös közösülési képtelenség, akár a férfi részéről, akár
a nő részéről, akár abszolút, akár relatív, természeténél fogva érvénytelenné teszi a házasságot.
- Érvénytelenül kísérli meg a házasságot az, akit korábbi házassági kötelék
köt.
- Bár az előző házasság ? bármely okból ? érvénytelen vagy fel van bontva, mégsem szabad másikat kötni, amíg az előző érvénytelensége vagy felbontása törvényesen és biztosan nem igazolódik.
- Nem megkereszteltekkel nem lehet érvényes házasságot kötni.
- Érvénytelenül kísérli meg a házasságot az, aki a szent rendben van.
- Érvénytelenül kísérli meg a házasságot az, aki szerzetes intézményben nyilvános, örök tisztasági fogadalmat tett.
- A házasságkötés céljából elrabolt vagy legalábbis fogva tartott személlyel
nem lehet érvényes házasságot kötni (hacsak később, a rablójától vagy fogva tartójától elkülönítve, biztos és szabad helyen, önként nem választja a házasságot).
- Aki egy bizonyos személlyel való házasságkötés céljából az illető személy
házastársának vagy saját házastársának halálát okozta, érvénytelenül kísérli meg ezt a házasságot.
- Érvénytelenül kísérelnek meg házasságot egymással azok, akik fizikai vagy morális együttműködéssel házastársuk halálát okozták.
- Egyenes ágú vérrokonság esetében a házasság érvénytelen az összes
felmenő és lemenő rokon között. (egyéb rokonsági fokok is érvénytelenítik a házasságot.)
- Nem köthetnek egymással érvényes házasságot, akik között örökbefogadásból
származó törvényes rokonság áll fenn egyenes ágon vagy az oldalág második fokán.
Kedves Lelkiatya!
Azt írja: "Amikor egyházi házasságkötés után a megromlott kapcsolatot felülbírálják, akkor sok esetben azt állapítják meg, hogy amikor összeházasodtak, az valójában érvénytelen volt. Ez éppen amiatt van így, mert a mai ember szinte képtelen az elköteleződésre, a teljes odaadásra."
Én viszont azt tapasztalom, hogy az egyházi bíróság szinte mindig talál okot az érvénytelenítésre, olyan esetekben is, amikor évekkel a házasságkötés után romlott meg a kapcsolat. Valamiért úgy érzem, hogy ezzel a Lelkiatya is tisztában van, mégsem tesz ellene semmit. Ez az egyház hitelességét rontja, az egyházi házasságkötést teszi hiteltelenné és könnyen felbonthatóvá. Persze biztosan nem könnyű igazságot tenni, hiszen ha mégsem bontja fel a házasságot, akkor két hívő embert veszíthet el az egyház, ha arra kötelezné őket, hogy boldogtalanul éljék le a fennmaradó 40-50 évüket együtt.
Miért cselekszik így az egyház?
András
Irgalomból keresi a módját, hogy hol miképp tudhat segíteni. Nem az a szempont, hogy az Egyház elveszít két embert, hanem, hogy ők veszítik el az Egyházat. Én épp az ellenkezőjét tapasztalom annak, mint amit Ön mond. Több olyan esettel találkoztam, amikor könnyen kiderült, hogy az együttélést lehet orvosolni, de senki nem világosította fel erről a házaspárt. Mint korábban is írtam, azért is van sokkal több házassági érvénytelenítés, mert a mai emberek nem veszik komolyan a házasságot, az életre szóló elköteleződést. Persze, éppen emiatt van sok válás és újraházasodási kísérlet is. Mindenképpen rossz a helyzet, s mindig örülök, ha azt hallom, hogy embertársaimnak tudtunk ilyen módon is segíteni. És nagyon szomorú vagyok, amikor az eljárásnak az a vége, hogy a megromlott házasság érvényes volt, de azt helyrehozni már nem lehet, s marad az új házasság áldatlan állapota is.
Az Egyház hitelét veszítené? Szerintem csak olyanok előtt, akiket nem ez az irgalmas segíteni akarás vezet.
Kedves Atya! Fiamat 21 éve nevelem egyedül,mert az édesapja 5 hónapos korában meghalt.Középiskoláját kitünően végezte, sőt rengeteg tanulmányi versenyt nyert,és igy fel is vették egyetemre. Már az első év is elég nehezen ment neki, de most a második katasztrofális, mindenből bukásra áll, igaz nagyon nehéz, a korrepetáló tanár, akihez jár, hogy sikerüljenek a vizsgái, azt mondta, hogy Ő is vért izzadva oldotta meg a feladatokat.Ő választotta ezt az egyetemet, első évben még azt mondta, hogy a helyén van, mostmár a sok nehézség közepette, kezd eltávolodni, és azt mondja, egyre kevésbé érdekli a matematikat./mert ide jár az eltére/ Mostmár érdeklik a társadalomtudományok, teologia stb. Én azt mondtam neki, nem lehet kapkodni, legalább 3 évet végezzen el, és utána is mehet másohová, mert ha most abba hagyja, és elkezd egy másikat, lehet azt sem fog menni, és elhuzódhat 10 évig is, közben fizetőssé válhat,nem fogom tudni finanszirozni, az árvaellátást is csak már 3 évig kapja, addig jó lett volna elvégezni, teljes bizonytalanságban vagyok, mert nem tudom, hogy azzal teszek-e jót, ha erőltetem, vagy ha hagyom, amit ő akar, de hát nem kiforrottak a dolgai, állandóan fáradt, egy vizsga aznapra már kihuzza az erejét, sok az alvásigénye, azt mondják az okosok, hogy nincs motovációja, mert ha lenne, akkor reggelig is tanulna,szóval szeretnék segitséget kapni .
Kedves Édesanya!
Azt javaslom, hagyja a fiára a döntést. Elmondhatja az érveit, tegye is meg, de a döntés legyen teljesen az övé. Már félig felnőtt fiatalember, egyre inkább kell önálló lépéseket tennie nagy dolgokban is. Nem kizárt, hogy az egyetemi évek kurdarcaiban mutatkozik most meg az édesapa hiánya, ennek következtében hiányzik a keménység, a kitartás, a bizonyítani akarás és hasonlók. Lehet, hogy egyébként jó tanuló, jó fejű, de a kemény tanulmányokhoz ezek a tulajdonságok is szükségesek. Nyugodtan kereshet magának a fiatalember hozzá jobban illő más tanulási területet, még az sem baj, ha az nem egyetem.
Hogy mi lesz a tanulmányai fizetésével, ezen se aggódjék. A súlyos érvek között mondja el neki ezt is, de aztán, hogy a dolog hogyan alakul, azt végképp nem tudhatja. Ameddig tudja, támogatja őt, de lassan meg kell állnia a maga lábán is. Hátha éppen annak a küzdelme fogja majd megtanítani a keménységre, kitartásra. Bízza tehát a fiára a döntést, a fiát pedig bízza a Jóistenre!
Kedves Lelkiatya!
Én római katolikus vallású vagyok. A férjem görög katolikus. Nekem ez a 2. házasságom (egyiket sem tatottuk templomban). Házastársamnak szintén a 2., de neki az első templomban is megköttetett. Gyermekünk született és szeretnénk megkereszteltetni hamarosan. Szeretném megtudni hogy mi a szokás, milyen vallást vehet fel, melyik szülő vallását? Én rómait szeretnék, a párom pedig görögöt. Engem nem hagy nyugodni a gondolat hogy a gyermekemet törvénytelennek titulálják majd a keresztelőn, mert nem házasodtunk össze templomben is. Mi a teendőnk most? Ha szeretnénk templomi esküvőt, akkor mi a legegyszerűbb szertartás (pl. milyen ruhában illik megjelenni)? Lehet-e egyszerre megtartani az esküvőt és a keresztelőt? És ugye el kell válnia a férjemnek a volt nejétől egyházilag is? Ez kötelező? Ennek mi az útja-módja? Tájékoztatását előre is köszönöm.
Katalin
Istenem, mennyire bonyolult az életünk!
Kedves Katalin!
A katolikus egyházban házasságot kötni csak egyetlen egyszer lehet, mert az felbonthatatlan (Mk 10,9). Szép lenne, ha a férjével össze tudnának házasodni, ennek azonban súlyos akadálya, hogy ő már kötött házasságot az egyházban. Kérdi, mit lehet tenni. A férjének el kell beszélgetnie egy hozzáértő pappal, hogy tanácsot kapjon, érdemes-e elindítani azt a folyamatot, amely az ő első házasságának érvényességét megvizsgálja. Ugyanis ma nagyon sok házasságot érvénytelenül kötnek különböző okokból. Ha ez az ő esetében is így volt, ha ez kimutatható, akkor ő is szabad állapotú, mint Ön, és összeházasodhatnak.
A gyermekük keresztelésének lehetősége nem függ ettől. Ha nyilatkoznak, hogy gyermeküket az egyház tanítása szerint akarják nevelni, és a házasságukat rendezni kívánják, akkor ez már elegendő biztosíték arra, hogy ezt a keresztelést komolyan gondolják. Még ha netán nem is lehet rendezni a házasságukat, azért a gyermek még nem marad kereszteletlen. Hogy római vagy görög legyen ezt Önöknek kell eldönteni, mindkettőre van lehetőség. Javaslom, azt válasszák, amelyik egyházhoz a jövőben jobban kötődni fognak, ahová gyakrabban fognak járni, a gyermekeiket oda fogják hittanra íratni.
A Právoszláv vallás menyiben külömbözik a Görögkatolikustol?
Rítusában ugyanaz, de a pravoszlávok az ortodox, a görögkatolikusok pedig a katolikus egyházhoz tartoznak. A szláv ortodoxokat szokták pravoszlávoknak nevezni.
Kedves Lelkiatya!
A mai napon sajnálattal olvastam, hogy lemondott a pápa. A cikkekben, amik az interneten megjelentek szerepeltek jóslatok, hogy Ő volt az utolsó előtti pápa, még egy lesz, és utána jön a világvége. Állítólag ezt Nostredamus és Szent Malakiás is megjósolta ezt. Ez tényleg igaz? Mennyit lehet elhinni ezeknek a jóslatoknak? Én a Bibliában olvastam és úgy tudtam, hogy a világvégét, hogy mikor lesz, csak a Jóisten tudja. Ez igaz?
Válaszát előre is köszönöm!
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Minden egyes újabb pápaválasztáskor előkerülnek ezek a próféciák. A XVI. századi orvos-csillagász, Michel de Nostredame költői jegyzeteiből sok jóslatot olvastak már ki. Egyszerűen abból a bizsergetést keltő tudásvágyból fakad, hogy hátha valami módon megtudhatjuk a jövőt. Ne feledjük, néhány hónappal ezelőtt sokak körében micsoda hisztériát keltett a Maja naptár egyszerű számfordulója, mert szenzációhajhászók világvége jóslatot olvastak ki belőle. Aztán jött december 22-e, szépen folyt az életünk tovább. Éppen úgy nincsen jelentősége az efféle jóslatoknak sem. Bármit ír, az életünkre nincsen semmi befolyással. Élnünk kell a napjainkat Isten akarata szerint, és akkor készek vagyunk, hogy bármikor érkezhet a Vőlegény, Krisztus Urunk második eljövetele, amelynek napján egyébként nem tudhatja senki (Mt 25,13).
Kedves Lelkiatyám!
Ha valakit megszerettem, úgy ahogy nem szabad(szerelemmel) és később kiderül,hogy csapdába estem, hazugságaira visszavágtam,de igazán nem tudtam nem kedvelni és haragudni Rá. Nagyon csúnyán megalázott sokaknak semmiz-tudom attól nem kisebb a bűnöm-,de fájt.hogy a szeretetemet és naivitásom kihasználva nevetségessé tett. Nem tudom pontosan miért is hagytam,mikor jól éreztem mit tesz velem,nagyon közel volt a lelke hozzám. Ha valakit úgy szeretek(bár nem szabadna ,de megtörténik)a jó Isten hogyan bocsáthassa meg a bűnömet? Ha a lelki békém visszanyeréséhez igazából a jó Isten nélkül nem találok,mit tehetnék?
köszönettel.Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
A Jóisten nélkül nem is találja meg ezt a lelki békét, ne is keresse másutt! Nála viszont annál inkább! Egész egyszerűen meg kell gyónnia, amit tett. (Ez csak a katolikus és az ortodox egyházban lehetséges.) Isten minden bűnt megbocsát. Ez pedig nem csupán azt jelenti, hogy nem haragszik, hogy a vétkes nem kap a tettéért büntetést, hanem azt is, hogy a dolog helyrehozható. A bánat tehát már meg van. Tisztázza le a lelkében, hogy ez a megbánás ne csak a szégyenérzet, a kihasználtság elkeseredett érzete legyen. Biztosan tisztában van azzal, hogy amit tett, azzal elsősorban az Úr Isten szeretetét sértette meg. Ő ugyanis csodálatos testtel ajándékozta meg Önt, amelyet senki másnak nem adhat oda, csak a férjének, akivel majd Isten áldásával örökre összekötik az életüket.
Tanuljon az esetből. Most már őrizze magát tisztán, ne hagyja, hogy a férfiak önző akaratossága újra elcsábítsa! Remélem, végérvényesen szakított ezzel az illetővel, aki ilyen szeretetlenül bánt Önnel. S ha majd újra megszeret valakit, akkor is legyen vele tartózkodó. Az igazi szeretet tud várni. Ha követelőzik, az csak világos jelzése annak, hogy önzés vezeti, és nem tiszta szeretet.
Isten szereti Önt, a legjobbat akarja az Önnek. Érdemes tehát Őt, az Ő szavát, tanítását követni.
Kedves lelkiatya!
nagyon megtetszettek nekem a tetoválások, mert örök emléket adhatnak. Arra gondoltunk egy barátnőmmel, hogy 18. sszülinapunkra csináltatunk egyet. Nem feltűnő helyre akarnánk,és konszolidált motívumot, vagy szöveget. A környezetem szerint ez elítélendő. Valóban az?
Én sem javaslom. Úgy tudom, a tetoválás nem szedhető le később sem. Fura egy divat ez most, amely el is csúfítja a szép emberi testet, de legfőbb veszélye ez az eltüntethetetlen jegy. Ma, ilyen fiatalon talán tetszik az, amit belevésnek a bőrébe, de egyáltalán nem biztos az, hogy 5-10 év múlva, vagy később ugyanilyen lelkesen hordja, amit most oda tetoválnának. Azt javaslom, találjanak ki valami más dolgot, amely összekapcsolja Önöket.
Dicsértesék a jézus krisztust mindöröké ámen!
Kedves lelkiatya!
Azzal a kérésel fordulok önhöz hogy minden nap rendszeresen imádkozom,istenhez.És szeretném tudni hogy ha minden nap felveszem a keresztem és haladók a keskeny úton amely a menybe visz.
Kedvese isten előt az hogy énekelek,táncolok,és imádkozom,másokért,és magamért is. Hallja mind ezt? Én nagyon szeretnék egyszer találkozni vele és átölelni és beszélgetni vele. És megkinálni ételel ,italal.
Szeretném tudni mit gondol most isten rólam és ön is!
Sokszor érzek melegséget a szivembe amít nem tudok hova tenni. Lehet hogy az úr szeretette jelenléte?Válaszát előre is köszönöm! Kovacs Anikó
Kedves Anikó!
Isten figyel Önre, - emberi szóval kifejezve - örül minden együttlétnek, amit Őrá szán. Folytassa ezt az utat! Ő szívesen veszi, ha énekel, táncol, főként, ha imádkozik. Adjon Neki hálát ezért minél többször! Amit érez most, az az Isten ajándéka, hogy még inkább megkönnyítse a Vele való kapcsolatépítést. Tapasztalt imádkozók azt mondják, hogy azért nincs ez mindig így, később nem biztos, hogy ilyen tüzes módon átéli az imádságnak, az Istennel való együttlétnek ezt a szépségét. De ez nem baj, addigra még jobban meg fog erősödni a Vele való kapcsolattartásban. Imádkozzon tehát továbbra is, kövesse ezt a belső indíttatást, örüljön az életnek, és igyekezzék minél több embernek örömet okozni! Ez kedves az Istennek, és Ön is egyre boldogabbá válik tőle.
Hogy tudnék bocsánatott kérni egy lánytol ha nagyon meg sértettem?
Néhány egyszerű, őszinte szóval. Nem kell ám nagy feneket keríteni neki. Ha nehéznek tartja élő szóban megtenni ezt a bocsánatkérést, megteheti levélben is. Ne e-mail-ben vagy sms-ben, mert az sokkal személytelenebb! Hasonló módon, telefonon beszélve is döcög a megértés két ember között, főként, ha előtte nézeteltérés volt közöttük. A kézzel leírt szó, de még inkább az élő beszélgetés sokkal nyíltabban, leplezetlenebbül ki tudja fejezni azt, amit éreznek. Ismétlem, ami gyógyít, ami helyrehoz, az az őszinteség. Ne akarjon magyarázkodni vagy mentegetőzni. Ha őszintén bánja a dolgot, egyszerűen mondja el neki. Ha ő igazán szereti Önt, akkor alig várja, hogy végre megbocsáthasson.
