Kedves Lelkiatya.
Tetszenek nekem tudni abba segíteni, hogy mik a feltételek annak hogy kispapok legyünk? vagy mire van szükségünk az elhivatottság mellett? Érettségi átlag számít? esetleg nyelvvizsga? Kérem írjon nekem részletes választ a felvételiről és a feltételekről.
álaszát előre is köszönöm
Ádám
Az elhivatottságon kívül, mely az első és legfontosabb feltétel, szükség van még néhány dologra. Az illetőnek a Hittudományi Főiskola honlapján megtalálható jelentkezési lapot (teológus szak) kell kitöltenie. Ezen kívül szükség van keresztlevélre, lelkészi ajánlásra, önéletrajzra, felvételi kérelemre. Mindezeket az iratokat arra a püspökségre kell beadni (Hajdúdorogi Egyházmegye, Miskolci Apostoli Exarchátus), ahova jelentkezni szeretne. Június végén, július elején szokott lenni a felvételi, mely írásbeli és szóbeli vizsgából áll, s amely orvosi és pszichológiai vizsgálattal is kiegészül. A felvételi követelmények, illetve a felkészülést segítő feladatok szintén a Főiskola honlapján találhatók: http://www.atanaz.hu/?q=node/167. Mindezzel együtt azt javaslom, hogy akit komolyan foglalkoztat a szemináriumi jelentkezés, az mindenképpen keresse fel saját parókusát, aki ezekben a gyakorlati dolgokban is fog segíteni, de ennél fontosabb, hogy lelkileg is tudja egyengetni a hivatás útját. A felvételivel kapcsolatos gyakorlati kérdésekkel kapcsolatban a Főiskola Tanulmányi Osztályán örömmel segítenek, melynek elérhetősége a honlapon szintén megtalálható: www.atanaz.hu
Tisztelt lelkiatya!
Az önkielégítés bün?
Beszennyezi a testet és a lelket egyaránt. Testi örömet szerez, de csak egészen rövid időre, néhány percre, ugyanakkor a lelket terheli, béklyóba köti. Nehéz küzdelem ellenállni neki, de ha az ember hosszú időn át le tudja győzni, akkor lassan megérzi, hogy ezáltal egyre inkább tisztul a lelke. A nemiségből fakadó testi vágy Isten ajándéka, mely emberi mivoltunk természetes eleme. De ha csak saját öröm gerjesztésére használjuk, akkor megcsaljuk és megszégyenítjük vele Isten csodálatos tervét, amely ennek révén a szeretet általi teremtésbe akar bennünket bevonni.
Tisztelt Lelkiatya!
Mi a Katolikus Egyház nézőpontja az antropozófiával (pl. Rudolf Steiner tanításaival, nézeteivel) kapcsolatban?
Megfér egymás mellett az, hogy valaki katolikus és az antropozófiával is foglalkozik?
Köszönöm szépen a válaszát!
Bár az antropozófia hivatkozik a kereszténységre, Jézustól és a Bibliából sokat merít, de ezt mindig csupán saját elméletének alátámasztására teszi. Az antropozófia jellemzően a gnosztikus tanítások közé sorolható, amelyeket sorra elítélt az Egyház, mert a hitet felcseréli egyfajta magasabb rendű tudással, más típusú megértéssel. Holott a hit elsősorban személyes tapasztalat, isteni ajándék, és nem fogható fel úgy, mint az emberi erőfeszítés eredménye.
Tisztelt Lelkiatya!
Mi a Katolikus Egyház hivatalos álláspontja a halál utáni léttel kapcsolatban, konkrétabban, a reinkarnáció lehetőségét teljesen kizárja, vagy bár nem vallja/tanítja, a lehetőségét azért nem tagadja?
A halál után következik a feltámadás. A feltámadás olyan örök életre vezet bennünket, amelyben személyesen egyesülhetünk Istennel, ez az üdvösség, vagy végérvényesen elzárjuk magunkat Tőle, ez az örök kárhozat. A halál utáni élettel kapcsolatban figyelmébe ajánlom ezt a két szócikket:
http://lexikon.katolikus.hu/F/f%C3%B6lt%C3%A1mad%C3%A1s.html és
http://lexikon.katolikus.hu/H/halottak%20f%C3%B6lt%C3%A1mad%C3%A1sa.html
Mivel az emberi személynek lényegi része a teste is, ezért a személy fogalma kizárja a reinkarnációt, ti. hogy ugyanaz a lélek másik testet, főleg másfajta szervezetet (állatét, növényét) vegyen magára. Az ember személy, Isten képmása, egyedi, megismételhetetlen. A hit szempontjából a lélekvándorlás tana ellentmond az ember idő- és történelem-tapasztalatának, nem ismeri a kegyelmet és kizárja a reményt.
Ez utóbbi gondolatokat pedig szintén a Katolikus Lexikonból vettem, ahol bővebben olvashat érdekes dolgokat erről a kérdésről:
http://lexikon.katolikus.hu/L/l%C3%A9lekv%C3%A1ndorl%C3%A1s.html
Kedves Lelkiatya!
Azt hiszem, nagyon furcsa kérdést teszek fel.
Az Úr hosszú évtizedek után fordította vissza a szívemet maga felé. Miután meg- illetve visszatértem, nagyon megváltozott az életem. Sohasem gondoltam volna, hogy én valaha vágyni fogok a gyónásra, egész vasárnap alig várom az esti szentmisét, többek között ezért is járok az estire, hogy egész nap várhassak valami jóra. Saját hitemről is van bőven tanulnivalóm, katekézisre is járok. Az ott és a szentbeszédekben elhangzottak néha napokra töprengeni valót adnak.
De mi az, amikor a plébános atya szentbeszédét hallgatva, és mise után is valami furcsa vágyakozást érzek? Mintha valami hiányozna, de mégsem hiány. Mintha valamire vágynék, de hiába kutatom hogy mi lenne az, nem tudom okát adni. Nem a szentmise hagy bennem hiányt, az biztos, és igazából nincs is semmi bajom, kérdeznivalóm sincs, nem is tudom ezt mihez hasonlítani. Ez elég gyakran előfordul, de érdekes módon, ha szentségimádásra megyek, akkor utána sohasem érzek ilyet, pedig az is mise után van.
Biztos bennem van a hiba, és csak remélni tudom, hogy ez nem valami beteges dolog. De miféle vágy az, amit egy szentbeszéd, vagy egy mise kelt fel?
Arra gondolok, hogy Önben még nagyobb vágy él az Élő Isten iránt, mint amit a mostani vallási gyakorlatával teljesíteni tud. Jó, hogy elmondta, hogy a szentségimádás nem hagy ilyen hiányérzetet. Ezért is gondolom, mélyebb Isten-kapcsolatra vágyik. Természetesen mindez nem beteges, hanem nagyon is egészséges dolog. Nem kell tennie semmit, mint a belső vágyra hallgatni. Ha teheti, menjen el ezekre a szertartásokra. Akár minden nap részt vehet szentségimádáson. Legalábbis Budapesten van erre lehetőség, vagy néhány szerzetesi templomban másutt is. De otthoni imaéletében is beillesztheti, hogy szavak nélkül csak csendben Istennel lélekben egyesülve imádkozik.
Kedves Lelkiatya!!
Egy kis faluból írok.Pár hónapja kaptunk egy új Papot aki nagyon nem jó irányba fordult!A vasárnapi misékre már nem szívesen megy az ember az egyik ok hogy nem fűtött a másik hogy értelmetlen hosszú szentbeszédeket tart ami nem kapcsolódik az evangéliumhoz össze vissza idézget zenészektől mindig az előző helyeken szerzett eseményeit mondja ami nem tetszik az embereknek!!!!Mi falubeliek meg voltunk szokva a rövid és szép érthető szentbeszéddel most már annyira nem is szeretünk templomba járni a Pap miatt!!!!A legutóbbi probléma amivel nagyon felháborított az elsőáldozás!!!Eddig 4ben áldoztak a gyerekek most pedig egy pár jómódú család 3 os gyerekét megáldoztatta volna ezt meghallva mi szülők felháborodtunk hogy a mi gyerekünk is van olyan mint a másé csak azért mert nem olyan vastag a pénztárcánk attól megáldoztathatja,így belement hogy a 3 és 4 osztályos gyerekek egyszerre áldoznak!!!Kérdem én hogy egy Papnak illő e így viselkedni?Ennyire kimutatni hogy akinek pénze van az mindent megtehet?Így megkülönböztetni a gazdagot és szegényet?A pénzröl szól már minden?Így nem közeledni tudunk Istenhez hanem eltávolodni egy Pap miatt akitől nem kapjuk meg a lelki békénket hanem csak a felháborodást váltja ki az emberből!!!!!Köszönöm válaszát!!!P.T
Kedves P.T.!
Bizony, keserű tapasztalat ez, amikor nem azt kapjuk meg az Egyháztól, amit várunk tőle. Helyesebben a paptól, aki annak képviselője, s akitől joggal várjuk el, hogy munkájával, sőt, személyiségével segítsen bennünket az Isten felé haladásban. Amikor azonban ez nem történik meg, tudnunk kell, hogy Isten választott és felszentelt embereként akkor is tudja nekünk közvetíteni a kegyelmet. Ha egy pap szörnyen bűnös életet él, akkor is tud bűnöktől feloldozni, akkor is teljes kegyelemmel tudja végezni a szent misét. Éppen ezért jól el kell különíteni magunkban az embert és a papot: az emberrel szembeni elvárást és az Isten eszközét a kegyelemközvetítésben.
Sok indulatot is érzek viszont az Ön sorai között. Ezt nem szabad hagyni. Ez mindenképpen a sátán munkája, hogy szembeállítsa az embereket egymással, sőt, még inkább az Egyházzal. Sajnos az illető atyán mi ketten nemigen tudunk változtatni - ha csak az érte mondott imádsággal nem. Az a kérésem, hogy ezt mindenképpen tegyék meg érte (én is megteszem), és próbálják meg különválasztani a kettőt. Ez most a hitük próbája is, hogy még ha a pap személye nem is tud segíteni, az Isten vonzásának mégis engedelmeskedjenek. Semmiképp se hagyják el emiatt a szent misét, a templomot, a Jóistent! Ha az atyával beszélnek, ne szemrehányással, vádaskodással, hanem nagy megértéssel és szeretettel. Neki is erre van szüksége. Sok példát ismerek, hogy a hívek az imádsággal, a hűségükkel meg tudták változtatni a papjukat. Ez Önöknek is sikerülhet, ez legyen a fő célkitűzésük!
Tisztelt Lelkiatya!
Ha valakit felnőttként az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kereszteltek meg bemerítéssel, de nem az úgynevezett történelmi egyházak egyikében, ill. azok közül egyiknek sem tagja még hivatalosan (nem konfirmált, vagy bérmálkozott), viszont rendszeresen jár misére (mert érdeklődik a katolicizmus iránt), élete összhangban van a tanításokkal, az milyen állapotban van éppen, a Katolikus Egyház tanításai szerint üdvösség szempontjából?
Válaszát előre is köszönöm!
Keresztény ember, aki úton van az üdvössége felé. Természetesen még sokat kell tennie, rengeteg ajándék vár még rá. Javaslom, hogy minél mélyebben igyekezzen megérteni az egyházunk tanítását, és vagy római, vagy görögkatolikus rítusban vegye fel a bérmálás szentségét, s a Szentlélek már újabb erőt és lehetőségeket kap a továbblátásra és a továbblépésre.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Véleményét szeretném kérni a Waldorf iskolákkal kapcsolatban. Tetszik a módszerük, de nem tudom, hogy nincs - e valamilyen scientológiai stb háttér mögötte.
Válaszát előre is köszönöm!
P
Vannak érdekes, követendő, hatékony pedagógiai módszereik. Ezeket érdemes megvizsgálni, és ami jó, azt átvenni. Viszont az emberről és világról való felfogásában egyértelműen az antropozófia gondolatvilága áll, ami ellentétes a kereszténységgel.
DJK.
Kedves lelki atya.
Népénekes könyv jelent meg a kárpátalján,olvastam róla a leírást.
Szeretném kérdezni hol és hogyan lehet megvásárolni? -magyar nyelven.
Több mint 70-éves énekeket kutattak fel az ottani atyák és tették közzé.
Köszönöm a válaszát!
Köszönettel: Miklós
A szergiosz@gmail.com címen személyesen érdeklődhet ez ügyben.
CD-re irt görögkatolikus liturgiákat hol lehet vásárolni, vagy az internetről letölteni.
Ilyen CD lemezeket a Szent Atanáz könyv és kegytárgyboltunkban lehet vásárolni. Sajnos még nincsen igazán sok. Hangfelvételekkel sem bővelkedünk. A médiatárunkban talál még néhány szertartást, de ezt is mindenképp bővítenünk kell még. http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=mediatar
Tisztelt Lelkiatya!
Kérem, adjon igaz útmutatást az alábbi helyzetemre vonatkozóan.
Továbbá, amit leírok, az a bennem felötlő őszinte kérdések, meglátások.
Senki hitét megbántani NEM akarom, tehát ezt legyen szíves annak tudatában kezelni.
Felnőttként (25+) készülök a keresztelőmre és bérmálkozásomra.
De ahogy egyre jobban megismerem a Római Katolikus Egyház tanításait, elbizonytalanodom.
Megijeszt a kötöttség - pl. mi lesz, ha nem tudok vasárnaponként rendszeresen misére járni, vagy az egyházi adót becsületesen befizetni, mi lesz, ha a leendő párom protestáns lesz, akkor választanom kell a hit és a párom között?
Idegenkedem attól a tanítástól is, hogy a bűnöket nem volna elég őszintén meggyónni, megbánni Istennek és Jézus nevében kérni a megbocsájtást - kihagyva az atyát ebből a folyamatból. Valóban csak akkor nyerhetünk bocsánatot, ha egy atyának is gyónunk?
Valóban csak az Egyház képes helyesen értelmezni a Bibliát és a "hétköznapi hívő ember" nem képes annak helyes értelmezésére?
Mi történik, ha időközben a Pápa olyan szabályt hoz, ami ellen minden porcikám tiltakozik legbelül?
Bűn az, ha nem értek egyet minden egyes szabállyal, de azzal kárt nem okozok senkinek?
Érdemes-e úgy katolizálni, hogy tudom, nem vagyok képes egyetérteni minden egyes tanítással?
Viszont valami legbelül mégis arra ösztönöz, hogy a keresztséget vegyem fel...
Kérem, adjon útmutatást, mert legbelül nagyon kínzó és fájó ez a helyzet, nem lelek nyugalmat jó ideje.
Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!
Az az érzésem, hogy bár megszületett Önben a vágy a keresztségre, de még nem érett meg rá a helyzet. Még kívülről szemléli Krisztus egyházát, és ezért, mint idegen tekint rá. Ez az oka annak, hogy némi gyanakvással fogalmazódnak meg Önben ilyen kérdések. Az a tanácsom, hogy foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel minél behatóbban. Természetesen nagyon fontos, hogy legyen olyan lelki atya, aki segíti, vezeti Önt. Hiszem, hogy az a Szentlélek, aki indította Önt az Istenhez való közeledésre, tovább is vezeti, és eljuttatja arra a felismerésre, hogy már csupán értelmi érvekkel közelítsen feléje, hanem átfordulva, mintegy határt átlépve a szívével próbálja megérteni ezt a titkot. Ahogy egy gyermek bizalommal ráhagyatkozik a szüleire, és fel sem merül benne a gondolat, hogy becsapják őt vagy félrevezetik, úgy, a katolikus hitű ember is, bár sok minden rosszat is lát, sok mindent megbírál, de tudja, hogy ez az egyház az, amelyet a Szentlélek vezet, és ez a Szentlélek segíti őt megtalálni az üdvösség útját.
Kedves Lelkiatya!
A r. katolikus egyház mennyire nyitott a nem keresztény közösségek tiszta tanításai iránt?
Pl. mennyire megengedett egy katolikusnak, hogy Buddha tanításait olvassa, és ha olyan gyakorlatias tanítást talál benne /összpontosítás fontossága, gondolatok rendezése (de nem buddhista mantrázással!/, stb.), ami építő jellegű és nem mond ellent a Bibliának, akkor azt alkalmazza is?
Egy ellenpélda: a buddhizmus egyik tanítása a reinkarnáció is, ami teljesen ellentmond a Bibliának, így ezt elvetem, ez nem kérdés.
De ugye ez nem azt jelenti, hogy minden mást is (ami nem mond ellene a Bibliának) el kellene vetni csak azért, mert buddhista iratban található, így az nem keresztény?
Hétköznapian megfogalmazva: "nem kell a fürdővízzel a gyereket is kiönteni..."
Válaszát előre is köszönöm szépen!
Van egy régi mondás: a katolikus kötőszó nem a csak, hanem az is. Ez azt jelenti, hogy a katolikus egyház, a nevének megfelelően (katolikus azt jelenti: egyetemes) mindenre nyitott, mindent befogad, amely a kinyilatkoztatással egyezik. Ez koronként, kultúránként nagyon különböző lehet.
Szabad katolikus embernek más vallások iratait is olvasni. Helyes, ha azokban felismeri a valós igazságokat. Szükséges azonban bizonyos óvatosság. Sajnos sokszor megtörtént, hogy valaki nem volt eléggé járatos a katolikus egyház tanításában, és a felszínes, gyermekkorában összeszedett hittartalomhoz képest nagy felfedezéseket tett más vallások tanításaiban, és elfordulva az egyháztól azokat fogadta el. Persze, arra is van példa, hogy ilyen kitérő után az illető visszatért.
Érdemes mindig egy pappal kapcsolatban lenni, és vele megbeszélni ezeket a dolgokat. Akkor nagyobb az esélye, hogy az ember nem téved el.
Kedves Lelkiatya!
Kicsit összeszaladtak a dolgok az életemben.Konfliktusok,munkahelyi gondok.Hirtelen megszakadt kapcsolatok.Nincs eröm Szentmisére menni,sokszor imádkozni sem.Néha az egyetlen imám az,hogy nézem az Úr képéét és beszélgetek vele.Úgy érzem csak Isten van meg az ima,és ez az egyetlen biztos pont az életemben,ezenkivül semmi és senki.Nagyot csalódtam az emberekben,nem tudok bizni senkiben sem.Nem is tudom lehet-e.Keménység keletkezett bennem.Nem szép ezt mondani,de sokszor szivesen belerúgnék másokba,ahogy azt tették velem is.A sok változást egyfajta lelki megtörtségként élem meg,mint akit belülröl összevertek.Nem a hiszek a szerelmeben,a barátságban,meg semmiféle emberi kapcsolatban sem.Bizalmatlanság,kétely van bennem.Egyedül az Úrban hiszek.Kérem,mit tanácsolna,hogy visszanyerjem a bizalmamat?És kitudjak emelkedni ebböl?Úgy érzem irányt és célt vesztettem,és nem tudok merre kell lépnem.
Válaszát elöre is köszönöm!
Lea
Kedves Lea!
Sajnos elkerülhetetlen, hogy legyenek ilyen mélypontok az életünkben. Az nagy erő, ha az Úrral való kapcsolatát továbbra is életben tartja. Bizonyára mély gyökerei vannak ennek az életében. Persze, minden kegyelem, Isten ajándéka. Ezért különösen is legyen hálás. Gondolja csak meg, ha elkeseredésében még ezt is elveszítené...
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ha nincs is kedve, azért vegyen erőt és menjen el a templomba. Ott más oldalról tudja, tudná Önt megszólítani az Úr. Ez tarthatja hosszú távon életben a személyes Isten-kapcsolatát is. Ugyanis az is elfogyhat, ha csupán egyéni buzgóságából táplálkozik. El fog múlni ez a sötét időszak. Azzal siettetheti, ha most, ebben a hullámvölgyben többet olvassa a Szentírást, ezen keresztül jobban odafigyel az Úr szavára. Meg fogja látni, nagy erőt adó üzeneteket fog kapni Tőle.
Köszönöm válaszát! Van bennem még kétely, vannak felvetődött kérdések, amelyek a válasza kapcsán vetődtek fel bennem. Azt írta, hogy bízzunk főpásztorainkban. Meddig lehet bízni egy olyan irányban, aminek nem látjuk , mi hívek a célját? Természetesen az benne van a a kérdésemben, hogy az új dolgok iránt az ember bizonytalan. Félek ettől a bizonytalanságtól. Ebből fakad a második kérdésem: miért nem működik jól a kommunikáció a püspök atya és a hívek között? Miért nem tudhatjuk a dolgok okát és azt, hogy milyen eredménnyel számoljunk?
Erdő Péter bíboros úr mit értett a liturgia korszerűsítésén? Nem azt, amire sokan gondoltunk (olvastam más reakcióját is), hogy maivá tenni? (pl. érthetőbb szövegek).
Pontosan mit jelent a hiteles keleti liturgikus hagyomány? Nagyon jó lenne, ha ki tudná ezt fejteni, mert mi egyszerű emberek, akik nem végeztünk teológiát nem értjük, hogy ez mit jelent. Sokkal könnyebb elfogadni dolgokat, ha az ember érti azokat.
A Vatikáni Zsinat már több évtizeddel ezelőtt volt, miért csak most jött el az idő, hogy "helyreállítsák az eredeti tiszta állapotot"? Egyáltalán mit jelent ez?
Nagyon érdekes volt, amit írt, hogy "ahol szükséges". Főpásztoraink miért most látták szükségesnek a változást és előtte miért csak részeiben?
Ne haragudjon a sok kérdésért, de kételyekkel mindig nehéz élni. Adjon Atya útmutatást számunkra!
Nem irányban, hanem személyben érdemes bízni. Természetesen szabad jó szándékkal bírálni papjainkat, püspökeinket, rákérdezni, megkérdezni tőlük, mi miért van. De a bizalom azt is jelenti, hogy él bennem a nyitottság, hogy ha nem is értek mindent, hogy mi miért történik, elfogadom, hogy lehet az is hiteles, és keresem az értelmét, a célját a dolgoknak. Ezt tette, ezt teszi Ön is ezekkel a feltett kérdésekkel. Én azt érzékelem, hogy a püspök atyák igen sok tanítást fogalmaznak meg folyamatosan. Atanáz atya például a miskolci templomban folyamatosan katekéziseket tart. Fülöp atyának is számtalan írása jelent már meg a Szemlében és másutt is. A prédikációik is sokszor ezekről a dolgokról szólnak.
Erdő Péter bíboros úr a centenáriumi ünnepi Liturgián a hagyományhoz való hűség és a fejlődésben való bátorság kettős feladatáról beszélt nekünk. Sok változás valóban azt szolgálja, hogy a régies, nehezen érthető dolgok a mai emberhez közelibbé váljanak. Új fordításban jelenik meg hamarosan a Zsoltáros könyv, utána az Evangéliumos könyv, s bizonyára a többi liturgikus könyvünk is. Ezzel párhuzamosan nem csak a szövegek, hanem a dallamok áttekintése, a prozódiához való alakítása is folyik. Igen, ezek is részei a korszerűsítésnek. Van, aki ezek ellen háborog, mert szeretné ugyanazt a szöveget hallani, mint gyermekkorában. Ez teljesen érthető, ám azokra is gondolni kell, az új nemzedékekre, akik lassan nem is értik azokat a szavakat, amelyekkel mi gyermekkorunkban a hitünkről beszéltünk. A korszerűsítésnek viszont másik iránya visszatérni az elfelejtett hagyományokhoz. Ezzel még színesebbé, még gazdagabbá tehetjük az egyházi életünket. Ez is fontos az új nemzedékeknek is. Milyen szívesen éneklik a fiatalok az Akathisztosz himnuszt, amelyet még szüleink, nagyszüleink nem is ismertek, pedig a mienk.
A Vatikáni Zsinatnak két jogra vonatkozó dekrétuma csak jóval később jelent meg. A Latin Kódex 1983-ban, a Keleti Kódex 1990-ben. Ez utóbbinak liturgikus kiegészítőjeként tekinthető a Liturgikus Instrukció, amely 1996-ban jelent meg. Bizony, hosszú időbe telt, amíg ezek elkészültek, s persze, még hosszabb idő szükséges, amíg az ezekben foglaltak hétköznapi gyakorlatunkká váljanak.
Minthogy ehhez a kérdéshez többen is hozzászóltak, azokat a Fórum új hasábjára továbbítottam, ott érdemes böngészni közöttük: http://www.gorogkatolikus.hu/forum/index.php?topic=85.0
Bune lehet e a gyerekeknek az ha gyermekkoraban tobbszor is sexualis eroszakossag eri?
Szegény gyermeknek ez egyáltalán nem bűne, hiszen nem tehetett róla. Elszenvedője volt egy felnőtt ember gonoszságának. Lehet, hogy később az érzelmi életében ez súlyos nyomokat hozott, de semmiképp sem szabad, hogy emiatt bűntudat alakuljon ki benne, hiszen teljesen vétlen volt gyermekként ebben a helyzetben.
